[Jungkook szemszöge]
Egyre vadabbul faltuk egymás ajkait, a víz pedig meg már teljesen eláztatta ruháinkat.
- Hyung.. - motyogom csókunkba, de mint aki meg se hallotta folytatta. - Hyung! - kuncogok fel.
Pár puszit lehel még a területre, majd szemembe néz kérdőn.
- Nem gondolod, hogy ezektől meg kéne szabadulni? - mutatok végig ruházatomon, mire elmosolyodott.
Pólóm aljához nyúlt majd egy nagyon profi mozdulattal levettem rólam.
Én sem tétlenkedtem tovább megfogtam felsőjét egy óvatosan leszedtem róla.
Nadrágomat lekaptam magamról, mert már nagyon rám tapadt, ahogy a zokni is, ő pedig csak követte példámat.
Ahogy végignézek rajta hát te jó ég... annyira szexi így vizes hajjal és vizes testtel, hogy mentem elmegyek.
Alsó ajkamba harapva próbálom türtőztetni magam, kisebb-nagyobb sikerrel.
Most őszintén.. létezik a világon olyan személy aki képes lenne ellenállni Kim Taehyungnak?!
Pontosan.
A válasz; nincs.
- Kicsim, ne a szemeddel falj fel. - kuncog fel halkan.
Mire felfogtam mit mondott, csak zavartan megráztam a fejem majd közelebb lépve hozzá, karjaimat nyaka köré fontam, hogy lehúzhassam magamhoz egy csókra.
Óvatosan ízlelgettem puhaságait, mire keze csípőmre tévedt.
Boxerem szélével kezdett el babrálni míg végül le nem húzta, ami nem sokkal később földet ért.
Kiléptem belőle majd errébb hajítottam a többi ruha tetejére.
Vállamnál fogva a hideg csempének tolt és a falhoz szorítva csókoltuk egymást egyre szenvedélyesebben.
Imádom az ilyen forró csókolózásokat vele, esküszöm.
Egy pillanatra elvált tőlem, és tetőtől-talpig végig mért. Pár percig el is időzött tekintete férfiasságomon, majd végül elmosolyodott.
- Az enyém vagy süti. - nyelvét kidugva, végighúzta alsó ajkán majd egy könnyed csókot lehelt számra majd áttért a nyakamra.
Apróbbnál-apróbb puszikkal hintette be a területet míg végül rá nem tapadt.
Óvatosan szívni kezdte az érzékeny pontot, míg keze felfedezte testem területeit.
Tenyereit óvatosan fenekemre helyezte és egy erős szívás kíséretében megmarkolta azokat.
Szemeim lehunyva, fejemet hátra a csempének dőlve, ajkaimat egyre hangosodó nyögések hagyták el.
Nyakamat elengedve áttért a másik oldalra. Szintúgy rátapadt a felületre majd szívni kezdte.
Bal keze elengedte az egyik félgömbömet majd felvezette a felsőtestemen.
Végigsimított minden egyes kockámon, amitől sóhajaim egyre erősödtek.
Minden egyes kisebb érintése alatt megremegtem. Na igen, ő Kim Taehyung, az egyetlen személy aki képes ilyeneket kiváltani belőlem.
Nyakamat most már végleg elengedte és kulcscsontomat lepte el nedves puszijaival, végül ismét megtalálta ajkaimat.
Mindkét kezét a csípőmre helyezte majd lejjebb vitte és combomat kezdte el simogatni.
- Állj terpeszbe..- suttogta ajkaimra. Kicsit bizonytalanul ugyan, de tejesítettem kérését.
Amint terpeszbe álltam kezei combom belső részét kezdték el simogatni.
- Taeh.. - a jól eső érzésre beharaptam alsó ajkam ezzel magamba folytottam az előtörni készülő sóhajaimat.
- Engedd csak ki. - suttogta továbbra is azzal a rohadt szexi, mély hangján, majd kezét feljebb vezette már-már majd hogy nem a heréimhez ért.
Kijelentésére pedig azonnal elhagyta számat a hangosodó sóhajok.
Kezeit elvette a területről és hátrébb lépett. Jobb kezével a vizet elzárta majd csak lihegve meredtem rá értetlenül.
- Csak kezd már egy kicsit szűkös lenni a helyzet.. - nevet fel kicsit zavarban, majd letolja magáról a boxerjét.
Ahogy elnéztem méretén, nem kicsit van felizgulva.. lábaim akaratlanul is megremegtek.
Reakciómon elmosolyodott majd közelebb lépett és teljesen hozzám simult, így az érzékeny részeink is találkoztak egymással...
Ahogy megéreztem tagját az enyémen egyből egy erőteljes nyögés szakadt fel belőlem, ahogy belőle is.
Lejjebb hajolva ajkaimra tapadt majd mély csókba invitált.
Térdhajlatomhoz nyúlt majd felkapott az ölébe. Csókunk egyre vadabb lett, a levegő körülöttünk egyre forróbb.
- Jungkook-ah. - szakad el tőlem nagy nehezen. - Én már nem bírom.. - sóhajt fel gondterhelten.
Kezeim közé veszem arcát majd egy csókot lehelek ajkaira, bátorításképp, hogy léphet nyugodtan.
Ahogy közelebb lépett, megcsörrent a telefonja ami most a mosógépen pihent.
Egyszerre kaptuk felé a fejünket, Tae meg is indult felé de kezénél fogva visszahúztam.
- Hagyjad csak. - rázom meg fejemet, majd lábujjhegyre állva megcsókolnám.. de hátrébb lép.
- De..de ez tuti, hogy fontos. - húzza el száját zavartan.
- Csak nem vártad valaki hívását? - húzom fel egyik szemöldököm, de nem válaszolt.
Ekkor beugrott mikor az ágyon feküdt és nagyban vigyorogva írogatott valakivel. Szóval ő lehet az.
- Ki az? - kérdezek rá, rá se nézve miközben kiszáll és kezét megtörölve felveszi a visító telefont.
- Nem fontos. - suttogja majd beleszól mély aggódó hangján. - Igen?. - hahh... még hogy nem fontos.
Várjunk csak.. azért nem mondja el mert..?
- Az a Hopi gyerek az, igaz?! - lépek ki én is a zuhanyzóból és csuklójánál fogva szembe fordítom magammal, mire kérlelő pillantásokat vet rám.
Hát ezt nem hiszem el!
Pont ilyenkor zavarnak meg? Hát ennek a csávónak is van egy remek időérzéke az biztos.. ez meg még fel is veszi.
Ahogy elhallom Tae hangját nagyon aggódónak tűnik. Mi a franc folyik itt?
- Már is ott vagyok! - ennyit mondd majd kinyomja és öltözködni kezd.
Én csak ledermedve állok és figyelem minden mozdulatát. Komolyan most meg itt hagy?
De hát meg is ígérte, hogy még egy ilyen nem lesz..
- Kicsim sietek, jó? - lép hozzám majd megcsókolna de inkább eltolom magamtól.
A polcról levéve egy törölközőt a derekam köré tekerem.
- Jungkook, kérlek! - áll elém, elállva ezzel az utat. - Ne haragudj rám ezért.. - görbíti le ajkait.
- Ne haragudjak rád? - értetlenkedek. - Hanyadjára történik már ez?!
- Tudom, tudom! De ez most nagyon fontos!
- Mert én nem vagyok az? - húzom fel a szemöldököm. - Tudod mit? Ne válaszolj, csak menj. - mutatok az ajtó felé.
- Már hogy ne lennél az? Te vagy az életem!
- Ezt mondd annak akit érdekel. - kerülöm ki majd a szobába veszem az irányt.
- Jungkook kérlek ne hisztizz! - kiabál utánam.
- Nem hisztizek! - emelem fel én is a hangomat. - Csak már unom érted?! - fordulok felé. - Unom, hogy mindig megzavarnak, és az az érdekes hogy mindig ő! - rázom hitetlenkedve fejemet. - Neki nincs saját élete? Miért kell mindig rajtad lógnia?
- Na Jungkook álljon meg a menet! - rázza meg a fejét. - Mielőtt idejöttél ő volt a legeslegjobb haverom, ahogy most is és sülve-főve együtt voltunk, többet mint mióta együtt vagyunk szóval inkább örülhetnél annak, hogy már azóta nem olyan a kapcsolatom vele! - mintha egy kis dühösséget vélnék felfedezni hangjában.
- Aha.. szóval.. - nyelek egy nagyot. - Szóval azt mondod, hogy az én hibámból, hogy ide jöttem és hogy együtt vagyok veled megromlott a kapcsolatod vele?
- Mi? Nem ! Én nem úgy gon-
- Elég Tae.. - suttogom magam elé. - Elég legyen már, elegem van. - óvatosan halántékomhoz nyúlok ugyan is a fejem, ettől már teljesen szétmegy. Lelkileg már kezdek elfáradni a veszekedésben, és hogy mindig én vagyok a hibás érte.
- Kicsim.. - lép közelebb de megállítom.
- Menj csak. - foglalok helyet lassan ágyamon.
- Kics.. - ekkor megcsörrent ismét a telefonja. - Aish.. - hozzám fut majd szorosan magához ölel. - Nagyon, nagyon szeretlek te hülye. - hajamba puszil majd kiszalad az ajtón.
Arcomat a tenyerembe hajtom majd csak némán, csendben ülök ágyamon a sötét szobában.
Nem tudtam, hogy olyan nagy barátok voltak Hopival vagy kivel.
Aish.. hogy bárhova megyek mindig csak bajt okozok.
Mondanám, hogy kár volt idejönnöm de nem tehetem. Hisz ez volt életem legjobb döntése mert találkozhattam ezzel a csodával.
Ezzel a csodával aki a világ legboldogabb emberévé tesz de az ilyen helyzetekben a legboldogtalanabbá.
De ha róla van szó, elfogadom ezt a fájdalmat.
Nem tudom mi lehetett az a rohadt fontos dolog, ami miatt el kellett mennie, de ezek szerint ő tudta hogy fog kapni egy fontos hívást és menni kellesz.
Szólhatott volna azért.
Szekrényemhez léptem majd kivettem egy új boxert amit magamra is vettem egy fekete szaggatott nadrág kíséretével.
Végül Tae részéhez sétáltam és kikaptam az egyik fekete pólóját és azt is felvettem. Így érezhetem illatát még ha nincs is itt mellettem.
Kezemmel hajamat összeborzoltam majd belebújtam cipőmbe és kiléptem az ajtón, kulcsra zárva azt a végén.
Az egyetlen barátom ajtajához sétáltam majd megkopogtam.
"Kilehet az...?" gondolkodik el hangosan. "Egy pillanat" kiabált ki majd trappolást hallottam.
- Hát te? - nézett rám nagy szemmel Jimin.
- Hát én. - nevetek fel.
- Bejössz? - lép arrébb hogy beférjek.
- Nem akarsz inkább sétálni? - mutatok a másik irányba.
- Ilyenkor? - dörzsöli meg szemeit.
- Miért ne? - nevetek fel.
- Hát.. öhm.. baj van? - mér végig aggódva.
- Csak jól esne, ha beszélgethetnék valakivel.. - húzom el számat.
- Egy pillanat! - visszaszaladt majd pár perc után rendesen felöltözve és egy dzsekivel a kezében kilépett.
- Mi van Tae-val? Már mint ő nem hallgat meg? - kezdeményez beszélgetést mikor kilépünk a hatalmas épületből fél 11kor.
Kérdésen felnevetek, mire értetlen pillantásokat kaptam.
- Tae-nak mindig akad fontosabb dolga is. - húzom el számat.
- Mi történt? - lök meg óvatosan. - Összevesztetek? - tényleg érdekli mi van velem, és ezért annyira hálás vagyok neki.
- Nem kicsit.. - sóhajtok fel.
- Min?
- Inkább azt kérdezd kin..
- Egy csaj?
- Dehogyis.. - nevetek fel. - Még csak az kéne..- motyogom.
- Hát akkor? - értetlenkedik.
- Hope vagy Hobe.. vagy mit tudom én. Na, ő miatta. - vakarom tarkómat.
- Mit tett az az idióta? - szorítja ökölbe a kezét, de elnevette magát a végén.
- Tae azt mondta, hogy miattam ment tönkre a barátsága vele.. vagyis nekem ez jött le, ahogy hozzám vágta a szavakat. - foglalok helyet egy padon.
- Biztos, hogy nem így gondolta - simít végig hátamon. - De ha már itt tartunk.. mi is van köztetek V-vel? - ül közelebb.
- Hát tudod.. - motyogok össze-vissza zavartan. - E-ez ez elég bonyolult.. - mit mondhatnék?
- Áááh! - legyint. - Szereted, igaz? - mosolyog kedvesen felém.
Wow ez honnan jött neki? Vagy ennyire látni rajtam?
- Vagy már együtt is vagytok? - na ezt hogy találta el? Mit tud még ez a gyerek? Gyerek? Hh, idősebb nálad Jungkook..aish..
Reakciómon csak felnevetett, majd közelebb ült.
- Tudod.. - suttog, hogy csak én halljam. - Nekem is van barátom. - kijelentése teljesen ledöbbent. Jiminnek a fiúk..? Na neeem.. képtelenség! Esküszöm első ránézésre azt mondanám, hogy nagy nőcsábász!
- Ko-komolyan?! - lepődök meg, állam meg lehet valahol a földet súrolja.
- És ismered is.. - vakarja tarkóját zavartan. Ha Hopi az én esküszöm hanyat vágódok.
- Ki-ki az? - kérdezem kicsit hangosan mire felnevet. Most teljesen kíváncsivá tett. - Nem hülyéskedsz velem? - esküszöm nem nézném ki belőle..
- Nem hülyéskedek nyugi. - rázza meg a fejét. - És tudod az osztályban van egy Min Yoongi nevű srác. Na ő az én életem értelme.. - arcát teljesen elöntötte a pír, ezek szerint nem basz át ezzel.
- Na neeem! - nevetek fel. - Ő belőle végképp nem nézem ki! - lepődök meg teljesen.
- Tudom, tudom én sem, de most mond meg! - nevet fel büszkén. - Nekem sikerült megfognom a szívét és engem szeret, hiába néz ki egy flegma, bunkó alaknak, velem egyáltalán nem az. - mesél párjáról csillogó szemekkel.
Vajon én is így nézek ki ha Tae-ról mesélek? Jézusom mennyire hiányzik már..
- Hogy jöttetek össze? És mióta? - gondolkodom el. - Kik tudják még ezt? - teszem fel a kérdést ami nagyon érdekel.
Épp szóra nyitná a száját de a távolból egy ismerős nevetést hallok ami egyre közeledik.
- Hát ti? - szólal meg Jimin meglepve mikor elénk ér szerelmem, J-Hope társaságában.
Na tessék.. csak gondolnom kell rá és már, már is megjelenik.
