2. Fejezet

[Jungkook OPV]



Nem gondoltam volna, hogy kilehet valakit ennyire közösíteni mint engem. Mindig is voltak barátaim a suliban és mindig is egy kis csoportot alkottunk. De most nem jött össze sehogy.. Ahogy eltávolodtam a régi ismerősöktől és ahogy próbáltam új barátokra szert tenni, minden szertefoszlott.
Az istenért sem akartak befogadni. Mindig gúnyolódtak, kinevettek és ahogy bírtak aláztak. Ha visszaszóltam én voltam a hibás érte, és azért ebből az embernek egy idő után már elege lesz. Nálam is betelt az a bizonyos pohár, muszáj volt új közösségbe mennem, mert megőrültem volna.
Anya ajánlotta ezt az egyetemet, hisz azt tanulhatom itt amihez legalább értek is. Nagyon féltem és még félek is a beilleszkedéstől. Általában nem szeretik ha új osztálytársak jönnek, fogalmam sincs hogy miért.
Mivel nem szeretnék mindennap több órákat buszozgatni így az a megoldás született, hogy kollégista leszek. Igazából ezzel nem is volt bajom, de mikor azt mondta az igazgatónő, hogy szobatársam lesz, elfogott egy rossz érzés. Azt hiszem izgultam a személyisége miatt, de amint bemutatkoztunk egymásnak és egy kis időt már együtt töltöttünk, Taehyung nem tűnik olyan személynek aki egy utolsó bunkó paraszt lenne, sőt. Látszik rajta, hogy nagyon szeret társaságban lenni és hogy beszédes, ami engem egyáltalán nem zavar, bár ahogy látom ő ilyen ragaszkodó típus. Már mint amikor ráült a lábamra, vagy amikor csak megsimogat. Ő így fejezné ki a törődősét?
Első pillantásra ilyen rosszfiú kinézete volt, de egyáltalán nem olyan, vagy még nem láttam belőle mindent.
Ezekkel a gondolatokkal másztam bele a meleg kádba. - Megengedte nekem a vizet hh. - Suttogom magam elé mosolyogva miközben megráztam fejemet. Érdekes barátságnak nézek elébe..



[Taehyung OPV]


Mi tart eddig..? De most komolyan! Belemászik, megmossa magát, haját és kész! Mit lehet eddig csinálni? Aish.. elfog késni ez a szerencsétlen. Elindulnék de megakarom várni..
Sóhajtva felkelek majd a fürdőszoba ajtóhoz csoszogok.
- Jungkook? Mi tart eddig? - Kérdezem két kopogás után, másik kezemet a kilincsre téve.
- Be ne gyere! - Szól rám hangosan.
- Meg se moccantam! - Nevetem el magam.
- Fürödhetnék nyugodtan?
Aish ez a gyerek komolyan.. -Haladjál el fogunk késnii~.. - Mormogtam magam elé.
-Haladnék ha hagynád.. - Fogadok megforgatta itt a szemét. Sóhajtva vissza sétáltam ágyamhoz és eldőltem rajta. Kíváncsi vagyok a többiek hogy fognak reagálni az új osztálytársra.
Amint kilépett JK az ajtón egyből tekintetét kerestem de az istenért sem nézett a szemembe.
-Yaah! Jungkookie miért nem nézel a szemeimbe? - Kérdezem legörbített ajkakkal. Hátha ez meghatja egy kicsit..
-Azok után, hogy rámakartál nyitni örülj hogy hozzád szólok! - Hangjában semmi komolyság nincs, így tudom hogy nem gondolja komolyan.
Megrázom mosolyogva a fejem majd vállamra kapom a rohadt nehéz táskát.
-Nem izgulsz? - Ahogy mellé lépek átkarolom vállát.
-Hát...most hogy mondod... - Vakargatja tarkóját zavartan.
-Ne izgulj! Minden rendben lesz! - Megsimogatom tenyeremmel feje búbját. - Végig melletted leszek ígérem. - Nekidöntöm homlokom az övének hogy így mélyen szemeibe tudjak nézni.
Amikor kimondtam ezt az utolsó mondatom mintha egy nagy, hatalmas kő esett volna le a szívéről úgy sóhajtott fel.
-Köszönöm hyung... - Felé fordul, fejét mellkasomnak dönti és úgy ölel magához. Igen, azt hiszem ez egy igen erős barátság kezdetének tűnik.
-Gyere, menjünk.. - Intek fejemmel és az előző pozíciómba visszatérve, átöleltem vállánál és úgy indultunk meg az osztálytermem, vagyis most már osztálytermünk felé.
Ahogy látom egy kis idegesség még mindig van benne, ami természetes. Amint beértünk egy jó pár szem ránk szegeződött és pár sutyorgás csapta meg fülemet, mint a "Ez meg kicsoda? Milyen helyes! Kit ölelget Taehyung? Milyen cuki az a gyerek... "
-Helyes vagy! - Szól oda az egyik lány a mellettem megszeppent fiúnak aki nagy szemekkel pislogott össze-vissza.
-Mi a faszt lesed? - Horkanok fel mérgesen. Nem tudom miért reagálok így rá helyette, de.. akkor is. Ő nem mond semmit, akkor majd én mondok.. vagy.. lehet hogy tetszik neki az amit ez a kis cseléd mondott? Aish.. Lassan Kookie felé nézek, de ő csak mosolyog maga elé.
-Hobi! Most menj innen. - Megfogtam padtársam táskáját és elhajítottam.
-V! Mit csinálsz?! - Lép mellém nevetve. Azt hiszi viccelek? Amikor visszahozná cuccait megrázom fejemet.
-Én azt nem tenném a helyedben. - Mondom komoly hangnemmel.
-Miért? - Pillant nagy szemekkel, majd a többiek felé néz az olyan "Ennek mi baja van?" nézéssel. De a többiek csak megrázták a fejüket.
-Jungkook ülj csak le! - Mutatok egyik karommal a mellettem lévő üres helyre.
-Nem akarod hogy a padtársad legyek? - Lép elém meglepődve J-Hope.
-Sajnálom Hoseok. - Mondom szomorúan. - De Jungkooknak most szüksége van rám. - Bólogatok magammal egyetértve.
-Hát igazából én ne... - Mielőtt megszólalhatott volna az említett kezemet szájára tapasztottam.
-Csitt..- Nézek a szemeibe, majd felé villantok egy kisebb mosolyt.
-Mi az hogy csitt? - Beszél kezembe. - Ki használ manapság ilyen szavakat hogy csitt? - Kérdezi felháborodva, mire csak elnevetem magam majd helyet foglalok rég nem látott székemen. Karját megragadva húzom le a mellettem lévő székre. Akár tetszik neki, akár nem de padtársak leszünk. Hisz megígértem neki, hogy mindig mellette leszek.
Hobi sértődve pillant felém, majd helyet foglal valaki más mellett. Megérthetné de mindegy..
-Tae? - Szólít meg újdonsült szobatársam és padtársam is egyben.
-Igen?
-Ki az a V? - Kérdezi értetlenül. Gondolom nem érti hogy miért szólított úgy az előbb J-Hope.
-Én. - Mondom vigyorogva. - Nem tetszik? - Kérdezem szomorúan, mire rám pillantott és kacsintott egyet válaszképp aminek hatására tátva maradt a szám.
Most komolyan rám kacsintott? Reakcióm láttán hangosan felnevetett, majd állam alányúlt és becsukta számat.
-Vigyázz belerepül a légy. - Mondja komoly hangnemmel de a végén vigyorogva fordul előre ugyan is belépett az osztályfőnökünk.
Felkészíthettem volna rá JK-t, mert nem könnyű egy nő. Véleményem szerint dilis. De most így viccen kívül. Oké hogy megértő.. oké hogy rendes, de! Mindennek van határa amit ő nem ismer.
-Osztály! - Összecsapta tenyerét hangosan, mire mindenki kussba maradt. - Új osztálytársatok érkezett, kérlek mutatkozz be! - Mutat mosolyogva a mellettem ülő felé, aki félve pillant rám majd nagyot sóhajtva feláll.

1. Fejezet

Ez az első évem az egyetemen. Igazából nem szerettem volna tovább menni a középiskolából, de hát azt meg nem tehetem meg magamnak. Hisz egy sima érettségivel a kezemben semmire se megyek. Nincs szakmám, se semmim, szóval más választásom nem igen volt.
Egy hónap telt el szeptember óta, szóval most pontosan Október elseje van. Pontosan egy hónapja, hogy bekerültem a kollégiumba. Mindenki azt mondja milyen szar a kollégista élet pedig egyáltalán nem. Be kell ülnöd a tanulószobába egy órára, és van ott egy kisegítő tanár, hogy ha nem értesz valamit akkor ő segít neked. Utána azt csinálsz amit akarsz, odamész ahova szeretnél. Hétvégén sem szokásom hazajárkálni, felesleges hisz ugyan azt csinálnom ott is amit itt megtehetek.
Épp néztem volna kedvenc sorozatomat, amikor hangos kopogás ütötte meg a fülemet.
-Kim Taehyung! - Szólított meg egy idős női hang. Ezt a hangot bárhonnan felismerem.
Sóhajtva felkeltem kényelmes helyemről és az ajtóhoz vánszorogva vágtam ki az ajtót.
-Igazgatónő? - Kérdezem egy gúnyos mosollyal szám széliben.
-Figyeljen Taehyung! Új diákunk érkezett aki szintén kollégista szeretne lenni, és már csak egy üres hely maradt ahova beférhet, szóval kérem üdvözölje a szobatársát! - Mutat közvetlenül a mellette ácsorgó fiúra. Észre se vettem eddig, hogy ő is itt van. Elég nagy szemei vannak, és az arca akár a babapopsi. Más szóval nem tudom tökéletesen leírni.
Szóval osztozkodnom kell a szobámon? Igazából nincs ellenemre, szeretem ha társaságban vagyok és legalább nem fogok unatkozni.
Azonnal egy széles mosoly kúszott számra mikor az újonc felé néztem. - Kim Taehyung! - Felé nyújtottam jobb kezem mire megrázta azt. Fiatalabbnak tűnik mint én lehet vagy 19.
-Jeon Jungkook! - Mutatkozik be mosolyogva.
-Hát akkor én itt is hagynálak titeket! Kérlek segíts neki mindenben! - Vet rám pár gyilkos pillantást az öreglány majd már csak magassarkúja kopogását lehet hallani.
-Gyere be Jungkook! - Invitáltam be.
Nem vagyok egy rumlis gyerek, szóval panasza nem igen lehet a szobára.
-Ez lesz az ágyad. - Mutatok az ablakhoz legközelebb eső puhaságra. Bólint egyet és lepakol az említett tárgyra. Ő nem szeretne megszólalni? Nem azért de ha már szobatársak leszünk, vagy már vagyunk egy jó pár évig.
-Miért jöttél át erre az egyetemre? - Helyet foglalok ágyán törökülésben miközben ő a ruháit szedi ki a bőröndjéből. - Hm? - Kérdezek rá türelmetlenül, de az a fránya mosoly nem tűnik el arcomról.
-A másik..hogy is mondjam? - Pillant felém sötét szemeivel. - Hát szar volt..nem kicsit. - A mondat végére elhúzza száját. Meglep egyáltalán, hogy válaszolt. Épp kérdezném, hogy miért mondja ezt de látom szóra nyitja száját. De csak felsóhajt és tovább pakol.
-Mié..- Épp belekezdtem volna megint de ekkor már hangot is adott. - Köcsögök voltak. A tanárokkal együtt.. - Nevet fel cinikusan. - Az osztály nagy része kiközösített, és nem épp a legkedvesebbek voltak velem szemben. - Elgondolkodom válaszán. Lehet azért nem beszél olyan sokat, mert fél hogy kiközösítik? Köztük én is?
-Itt egész rendes a társaság, szóval jó helyre jöttél! - Mosolygok rá biztatóan, de ő rám se néz. Hát akkor kinek mosolygok?
Megrázom fejemet majd közelebb csusszanok bőröndjéhez.
-Nah lássuk, mik vannak itt.. - Kezdek el benne kutakodni.
-Yah! Nem mondták neked, hogy nem illik más cuccai közt turkálni? - Szól rám kicsit erélyesebben.
-De hát szobatársak vagyunk.. - Mondom szomorú hangnemmel, legörbített ajkakkal. Erre csak egy mosolyt kaptam válaszul.
A mosolygása engem is arra kényszerített hogy az ajkaim szélei felfele görbüljenek. Erőt vettem magamon és a konyhába csoszogtam, hagyva őt hogy nyugodtan pakolgasson. Szeretek beszélgetni, de nem szeretnék már az elején az idegeire menni.
"Minek jöttem én ide be?" Kérdezem magamtól ugyan is főzni nem tudok.. Lehet nem azért mert nem tudnám megcsinálni csak..túl lusta vagyok hozzá. Jobb zsebemből előkapom telefonomat és a szokásos számot szoktam hívni amikor éhes vagyok.
-Taehyung? Megint te?
-Igen! Én vagyok megint! - Szólok bele nevetve.
-Szokásos lesz? - Már megszólalnom sem kell hogy mit szeretnék már tudják előre.
-Igen, de most duplán szeretnék..- Biztos Jungkook is éhes, itthon meg.. hh, itthon? Mondjuk már mondhatom ezt hisz itt élünk. Szóval itthon meg nem nagyon találna semmit.
Miután ezt lerendeztem visszasétáltam szobatársamhoz aki már az ágyán feküdt és telefonját nyomkodta.
-Naa~ ne nyomkodd azt a szart.. - Felugrok ágyára és lábszárain foglalok helyet.
-Mi a..? - Felém pillant meglepődve.
-Játssz velem! - Mondom durcásan, kezeimet keresztbe téve.
-Hány éves vagy hyung? - Neveti el magát.
-Mi olyan nevetséges? - Kérdezem izgatottan, mire még hangosabban tör ki belőle. - Yaa.. én is nevetni akarok! - Mondom hisztizve, de nevetése hallatán muszáj volt elvigyorodnom. Aranyosan nevet, ezt meg kell hagyni.
-Fogd már be! - Szól rám vigyorogva.
-Nah, fogd be te. - Elfordítom fejemet, hogy még csak a szemeibe se kelljen néznem.
-Yaa~ Nézz ide Tae! - Becézésemen kicsit meglepődök. Nem, nem zavart hisz a barátaim is szoktak becézgetni, csak meglepődtem, hogy már ilyen közel állnánk egymáshoz hogy így megszólíthatjuk a másikat?
-Tae? Igen? - Kérdezem felvont szemöldökkel szemeibe nézve.
-Hát.. hát én azt hittem hogy..hogy... - Belekezdene a magyarázkodásba, szerintem kicsit zavarba hoztam ezzel a kérdésemmel, gondolom azt hiszi, hogy ez engem zavar.
-Semmibaj Kook. - Legyintek vigyorogva. Az nekem csak jó, hogy ha ilyen hamar felszabadul mellettem, hisz én csak örülök neki ha jóba lehetek vele.
Becenevén csak elmosolyodott, ezek szerint nem zavarja. Épp nyitnám szóra a szám de az ajtó kopogása megzavart. Felsóhajtok majd nagy nehezen lemászok JK lábairól. Amint ajtót nyitok a kezembe nyomják a kaját, amit nem is olyan rég rendeltem. Ezek tényleg gyorsak, nem hiába gyors étterem a nevük.
Hátsó zsebemből kihúztam a pénzt és a kezébe nyomtam.
-Köszönöm! - Becsapom magam után az ajtót. - Jungkookie! Éhes vagy? - Kiabálok neki, pedig alig van tőlem 3 méterre. - Rendeltem kaját. - Lepakolom az ételhordókat az ágyamra és törökülésben foglalok helyet. - Nem jössz? - Nézek felé szomorú ábrázattal.
-De megyek, ne hiányolj azért ennyire. - Megrázza fejét, mintha olyan nagy probléma lenne, majd mellettem foglal helyet, ugyan olyan pozícióban akárcsak én. Így térdeink egymásnak koccantak.
-Úúh..de jó illata van! - Szó szerint feltépem az ételhordót majd Kook kezébe nyomtam. -Jó étvágyat! - Hát ez valami isteni de komolyan. Úgy eszem mintha az életemen múlna.
-Meg ne fulladj már. - Szól rám nevetve a mellettem ülő.
-Te csak egyél, ne törődjél mással! - Mondom teli szájjal és térdem az övének koccintom jelezve hogy haladjon.
-Te nekem ne mondd meg hogy mit.. - És itt nagy nevetésbe tör ki. Ebbe meg mi ütött?
-Na most mi van? - Pillantok felé mosolyogva. De válasz csak nem jön. Eszébe juthatott valami vicces?
-Olyan..olyan vagy akárcsak egy kisgyerek.. - Nevet tovább.
-Na most miért mondod ezt? - Nézek szemeibe értetlenül.
-Jaj te.. - Mutató ujját végighúzza felső ajkam felett majd szám szélénél. Érintése alatt mintha úgy éreztem volna hogy megingok.
-Oh köszönöm. - Tarkómat vakarom zavartan. - Szólhattál volna! - Nevetek fel én is. Elképzeltem, hogy nézhettem ki.
- Hyung én tele vagyok.. - Felsóhajt. -Add csak majd én leteszem.. - Kiveszi kezemből az üres ételhordókat és már nincs is itt.
- Jungkook én elmegyek  fürdeni, hulla vagyok! - Kiabálok be a konyhába, meg nem várva válaszát indulok be a fürdőbe.
Érdekes ez a gyerek. Nem beszél sokat, de még is el lehet vele lenni. De lehet még nem oldódott fel teljesen és ezért. De majd szóra bírom én.
Nem akarom sokáig áztatni magam, biztos ő is szeretne lefürödni utána pedig aludni.
Siettem ahogy csak tudtam, amint benyitottam a szobánkba, háttal nekem feküdt az ágyán.
-Mehetsz Jungkook. - Szólalok meg, de válasz nem jön.  Hallotta egyáltalán? - Mehetsz.. - Lépek hozzá.- Jung..kook.. - Ekkor megpillantom szuszogó arcát. Szóval bealudtál? Hát ezért siettem én?
Elmosolyodom rajta, majd gyengén megsimogatom hátát.
Ágyamhoz lépek és befészkelem magam. Fura úgy elaludni, hogy más is fekszik melletted alig két méterre.
Nem telt sok időbe mire álom jött a szememre, hisz hulla voltam, teljesen. Reggelre állítottam be egy ébresztőt, hogy hamarabb felkeljek mint ő. Idegesen nyomtam ki a szó szerint visító eszközt.
Nagy nehezen de rávettem magam hogy szekrényemhez lépjek és átvegyem a pizsamám, majd a fürdőbe léptem és megengedtem a vizet. Próbáltam úgy, hogy ne túl forró, de azért jéghideg se legyen.
Visszaléptem a szobába és a szobatársam felé vettem az irányt. Helyet foglaltam ágyán és elkezdtem ébresztgetni. - Nah kelj már fel. - Hiába lököm meg, csak morog egyet és arrébb csusszan. - Na Jungkook ne játszadozz velem. - Nevetek fel. Csak nem akar reagálni rám. - Hát jól van Kookie-m te akartad. - Egész súlyommal ráfeküdtem. -Kelj feel~ - Szorongatom össze-vissza mire elneveti magát.
- Te meg mit csinálsz? - Néz rám fáradt szemekkel.
- Jó reggelt! - Mosolygok arcába. - Engedtem fürdővizet szóvaal~ - Fogom be orromat. - Menjél csutakold le magad! - Fintorodom el.
- Nem is vagyok büdös miről beszélsz? - Feldől így térdén foglalok helyet. - Oh.. - Szippant felem egyet. - Szerintem magadat érzed.. - Legyezgeti maga előtt a kezét, hogy friss levegőhöz jusson. - És mi az hogy csutakold le magad? - Értetlenkedik. - Mi vagyok én?
- Kifog hűlni a víz. - Simítok végig haján, válaszát figyelmen kívül hagyva.
-Még egy ilyen embert.. - Suttog maga elé majd legurít magáról és a fürdőbe veszi útját.