1. Fejezet

Ez az első évem az egyetemen. Igazából nem szerettem volna tovább menni a középiskolából, de hát azt meg nem tehetem meg magamnak. Hisz egy sima érettségivel a kezemben semmire se megyek. Nincs szakmám, se semmim, szóval más választásom nem igen volt.
Egy hónap telt el szeptember óta, szóval most pontosan Október elseje van. Pontosan egy hónapja, hogy bekerültem a kollégiumba. Mindenki azt mondja milyen szar a kollégista élet pedig egyáltalán nem. Be kell ülnöd a tanulószobába egy órára, és van ott egy kisegítő tanár, hogy ha nem értesz valamit akkor ő segít neked. Utána azt csinálsz amit akarsz, odamész ahova szeretnél. Hétvégén sem szokásom hazajárkálni, felesleges hisz ugyan azt csinálnom ott is amit itt megtehetek.
Épp néztem volna kedvenc sorozatomat, amikor hangos kopogás ütötte meg a fülemet.
-Kim Taehyung! - Szólított meg egy idős női hang. Ezt a hangot bárhonnan felismerem.
Sóhajtva felkeltem kényelmes helyemről és az ajtóhoz vánszorogva vágtam ki az ajtót.
-Igazgatónő? - Kérdezem egy gúnyos mosollyal szám széliben.
-Figyeljen Taehyung! Új diákunk érkezett aki szintén kollégista szeretne lenni, és már csak egy üres hely maradt ahova beférhet, szóval kérem üdvözölje a szobatársát! - Mutat közvetlenül a mellette ácsorgó fiúra. Észre se vettem eddig, hogy ő is itt van. Elég nagy szemei vannak, és az arca akár a babapopsi. Más szóval nem tudom tökéletesen leírni.
Szóval osztozkodnom kell a szobámon? Igazából nincs ellenemre, szeretem ha társaságban vagyok és legalább nem fogok unatkozni.
Azonnal egy széles mosoly kúszott számra mikor az újonc felé néztem. - Kim Taehyung! - Felé nyújtottam jobb kezem mire megrázta azt. Fiatalabbnak tűnik mint én lehet vagy 19.
-Jeon Jungkook! - Mutatkozik be mosolyogva.
-Hát akkor én itt is hagynálak titeket! Kérlek segíts neki mindenben! - Vet rám pár gyilkos pillantást az öreglány majd már csak magassarkúja kopogását lehet hallani.
-Gyere be Jungkook! - Invitáltam be.
Nem vagyok egy rumlis gyerek, szóval panasza nem igen lehet a szobára.
-Ez lesz az ágyad. - Mutatok az ablakhoz legközelebb eső puhaságra. Bólint egyet és lepakol az említett tárgyra. Ő nem szeretne megszólalni? Nem azért de ha már szobatársak leszünk, vagy már vagyunk egy jó pár évig.
-Miért jöttél át erre az egyetemre? - Helyet foglalok ágyán törökülésben miközben ő a ruháit szedi ki a bőröndjéből. - Hm? - Kérdezek rá türelmetlenül, de az a fránya mosoly nem tűnik el arcomról.
-A másik..hogy is mondjam? - Pillant felém sötét szemeivel. - Hát szar volt..nem kicsit. - A mondat végére elhúzza száját. Meglep egyáltalán, hogy válaszolt. Épp kérdezném, hogy miért mondja ezt de látom szóra nyitja száját. De csak felsóhajt és tovább pakol.
-Mié..- Épp belekezdtem volna megint de ekkor már hangot is adott. - Köcsögök voltak. A tanárokkal együtt.. - Nevet fel cinikusan. - Az osztály nagy része kiközösített, és nem épp a legkedvesebbek voltak velem szemben. - Elgondolkodom válaszán. Lehet azért nem beszél olyan sokat, mert fél hogy kiközösítik? Köztük én is?
-Itt egész rendes a társaság, szóval jó helyre jöttél! - Mosolygok rá biztatóan, de ő rám se néz. Hát akkor kinek mosolygok?
Megrázom fejemet majd közelebb csusszanok bőröndjéhez.
-Nah lássuk, mik vannak itt.. - Kezdek el benne kutakodni.
-Yah! Nem mondták neked, hogy nem illik más cuccai közt turkálni? - Szól rám kicsit erélyesebben.
-De hát szobatársak vagyunk.. - Mondom szomorú hangnemmel, legörbített ajkakkal. Erre csak egy mosolyt kaptam válaszul.
A mosolygása engem is arra kényszerített hogy az ajkaim szélei felfele görbüljenek. Erőt vettem magamon és a konyhába csoszogtam, hagyva őt hogy nyugodtan pakolgasson. Szeretek beszélgetni, de nem szeretnék már az elején az idegeire menni.
"Minek jöttem én ide be?" Kérdezem magamtól ugyan is főzni nem tudok.. Lehet nem azért mert nem tudnám megcsinálni csak..túl lusta vagyok hozzá. Jobb zsebemből előkapom telefonomat és a szokásos számot szoktam hívni amikor éhes vagyok.
-Taehyung? Megint te?
-Igen! Én vagyok megint! - Szólok bele nevetve.
-Szokásos lesz? - Már megszólalnom sem kell hogy mit szeretnék már tudják előre.
-Igen, de most duplán szeretnék..- Biztos Jungkook is éhes, itthon meg.. hh, itthon? Mondjuk már mondhatom ezt hisz itt élünk. Szóval itthon meg nem nagyon találna semmit.
Miután ezt lerendeztem visszasétáltam szobatársamhoz aki már az ágyán feküdt és telefonját nyomkodta.
-Naa~ ne nyomkodd azt a szart.. - Felugrok ágyára és lábszárain foglalok helyet.
-Mi a..? - Felém pillant meglepődve.
-Játssz velem! - Mondom durcásan, kezeimet keresztbe téve.
-Hány éves vagy hyung? - Neveti el magát.
-Mi olyan nevetséges? - Kérdezem izgatottan, mire még hangosabban tör ki belőle. - Yaa.. én is nevetni akarok! - Mondom hisztizve, de nevetése hallatán muszáj volt elvigyorodnom. Aranyosan nevet, ezt meg kell hagyni.
-Fogd már be! - Szól rám vigyorogva.
-Nah, fogd be te. - Elfordítom fejemet, hogy még csak a szemeibe se kelljen néznem.
-Yaa~ Nézz ide Tae! - Becézésemen kicsit meglepődök. Nem, nem zavart hisz a barátaim is szoktak becézgetni, csak meglepődtem, hogy már ilyen közel állnánk egymáshoz hogy így megszólíthatjuk a másikat?
-Tae? Igen? - Kérdezem felvont szemöldökkel szemeibe nézve.
-Hát.. hát én azt hittem hogy..hogy... - Belekezdene a magyarázkodásba, szerintem kicsit zavarba hoztam ezzel a kérdésemmel, gondolom azt hiszi, hogy ez engem zavar.
-Semmibaj Kook. - Legyintek vigyorogva. Az nekem csak jó, hogy ha ilyen hamar felszabadul mellettem, hisz én csak örülök neki ha jóba lehetek vele.
Becenevén csak elmosolyodott, ezek szerint nem zavarja. Épp nyitnám szóra a szám de az ajtó kopogása megzavart. Felsóhajtok majd nagy nehezen lemászok JK lábairól. Amint ajtót nyitok a kezembe nyomják a kaját, amit nem is olyan rég rendeltem. Ezek tényleg gyorsak, nem hiába gyors étterem a nevük.
Hátsó zsebemből kihúztam a pénzt és a kezébe nyomtam.
-Köszönöm! - Becsapom magam után az ajtót. - Jungkookie! Éhes vagy? - Kiabálok neki, pedig alig van tőlem 3 méterre. - Rendeltem kaját. - Lepakolom az ételhordókat az ágyamra és törökülésben foglalok helyet. - Nem jössz? - Nézek felé szomorú ábrázattal.
-De megyek, ne hiányolj azért ennyire. - Megrázza fejét, mintha olyan nagy probléma lenne, majd mellettem foglal helyet, ugyan olyan pozícióban akárcsak én. Így térdeink egymásnak koccantak.
-Úúh..de jó illata van! - Szó szerint feltépem az ételhordót majd Kook kezébe nyomtam. -Jó étvágyat! - Hát ez valami isteni de komolyan. Úgy eszem mintha az életemen múlna.
-Meg ne fulladj már. - Szól rám nevetve a mellettem ülő.
-Te csak egyél, ne törődjél mással! - Mondom teli szájjal és térdem az övének koccintom jelezve hogy haladjon.
-Te nekem ne mondd meg hogy mit.. - És itt nagy nevetésbe tör ki. Ebbe meg mi ütött?
-Na most mi van? - Pillantok felé mosolyogva. De válasz csak nem jön. Eszébe juthatott valami vicces?
-Olyan..olyan vagy akárcsak egy kisgyerek.. - Nevet tovább.
-Na most miért mondod ezt? - Nézek szemeibe értetlenül.
-Jaj te.. - Mutató ujját végighúzza felső ajkam felett majd szám szélénél. Érintése alatt mintha úgy éreztem volna hogy megingok.
-Oh köszönöm. - Tarkómat vakarom zavartan. - Szólhattál volna! - Nevetek fel én is. Elképzeltem, hogy nézhettem ki.
- Hyung én tele vagyok.. - Felsóhajt. -Add csak majd én leteszem.. - Kiveszi kezemből az üres ételhordókat és már nincs is itt.
- Jungkook én elmegyek  fürdeni, hulla vagyok! - Kiabálok be a konyhába, meg nem várva válaszát indulok be a fürdőbe.
Érdekes ez a gyerek. Nem beszél sokat, de még is el lehet vele lenni. De lehet még nem oldódott fel teljesen és ezért. De majd szóra bírom én.
Nem akarom sokáig áztatni magam, biztos ő is szeretne lefürödni utána pedig aludni.
Siettem ahogy csak tudtam, amint benyitottam a szobánkba, háttal nekem feküdt az ágyán.
-Mehetsz Jungkook. - Szólalok meg, de válasz nem jön.  Hallotta egyáltalán? - Mehetsz.. - Lépek hozzá.- Jung..kook.. - Ekkor megpillantom szuszogó arcát. Szóval bealudtál? Hát ezért siettem én?
Elmosolyodom rajta, majd gyengén megsimogatom hátát.
Ágyamhoz lépek és befészkelem magam. Fura úgy elaludni, hogy más is fekszik melletted alig két méterre.
Nem telt sok időbe mire álom jött a szememre, hisz hulla voltam, teljesen. Reggelre állítottam be egy ébresztőt, hogy hamarabb felkeljek mint ő. Idegesen nyomtam ki a szó szerint visító eszközt.
Nagy nehezen de rávettem magam hogy szekrényemhez lépjek és átvegyem a pizsamám, majd a fürdőbe léptem és megengedtem a vizet. Próbáltam úgy, hogy ne túl forró, de azért jéghideg se legyen.
Visszaléptem a szobába és a szobatársam felé vettem az irányt. Helyet foglaltam ágyán és elkezdtem ébresztgetni. - Nah kelj már fel. - Hiába lököm meg, csak morog egyet és arrébb csusszan. - Na Jungkook ne játszadozz velem. - Nevetek fel. Csak nem akar reagálni rám. - Hát jól van Kookie-m te akartad. - Egész súlyommal ráfeküdtem. -Kelj feel~ - Szorongatom össze-vissza mire elneveti magát.
- Te meg mit csinálsz? - Néz rám fáradt szemekkel.
- Jó reggelt! - Mosolygok arcába. - Engedtem fürdővizet szóvaal~ - Fogom be orromat. - Menjél csutakold le magad! - Fintorodom el.
- Nem is vagyok büdös miről beszélsz? - Feldől így térdén foglalok helyet. - Oh.. - Szippant felem egyet. - Szerintem magadat érzed.. - Legyezgeti maga előtt a kezét, hogy friss levegőhöz jusson. - És mi az hogy csutakold le magad? - Értetlenkedik. - Mi vagyok én?
- Kifog hűlni a víz. - Simítok végig haján, válaszát figyelmen kívül hagyva.
-Még egy ilyen embert.. - Suttog maga elé majd legurít magáról és a fürdőbe veszi útját.