12. Fejezet

[Jungkook szemszöge]


- Unatkozom hyung.. - sóhajtok fel.
- Van kedved filmet nézni? - simít végig hajamon. Elképesztő, hogy minden mozdulatától egyszerűen kiráz a hideg.
- De csak ha horrort nézünk. - vigyorodom el.
- Yaah! Tudod, hogy azt nem szeretem~! - szól vissza azonnal.
- Pont azért mondtam. - lassan felemelem fejem, hogy szemeibe tudjak nézni.
- Rosszalkodsz? - húzogatja szemöldökét. Arcom egyből égni kezd kérdésétől. - Szóval igen.. - végighúzza nyelvét alsó ajkán. - Ajaj.. meg kellene büntesselek? - sóhajt fel.
- Hyuung~! - szólok rá majd vissza dőlök. - Elég.. - bújok nyakába. - Zavarba hoztál már így is.. - motyogom mire felnevet.
- Ilyenkor tudod, hogy rohadt édes tudsz lenni? - ettől a kérdésétől nem lett jobb a helyzetem.. mondjuk jól esett, hogy ezt gondolja.
- Tae.. - gondolkodom el. - Van kedved kipróbálni egy új játékot? - ismét feldőlök, hogy szemeibe tudjak nézni.
- Úúú.. - csillannak fel szemei. - Szeretek játszani! - kezd el tapsikolni, mint egy öt éves.
- Komoly? És én vagyok a kisgyerek? - háborodok fel.
- Yah! Több tiszteletet az idősebb felé! - fordítja el fejét.
- Milyen idősebb? - nevetek fel. - Arról az egy évről beszélsz? - hitetlenkedek.
Erre a kérdésemre, nem válaszolt csak óvatosan felém fordult és mélyen a szemeimbe nézett.
Furán pillantottam felé, ugyanis nem értettem, hogy most mit akarhat.
Lassan közeledni kezdett felém majd ajkait az enyémnek nyomta. Imádom ezt az ízt.. annyira édes.
Jobb kezét arcomra helyezte majd végigsimított rajta.
Egy apró puszit nyomott számra, majd még egyet de ez már valamennyivel hosszabb volt.
Lehunytam szemeimet, hogy még jobban élvezhessem apró gesztusait.
Ajkai ismét találkozik az enyémmel, de most már egy kisebb csókot lehel rá.
Mindkét kezét levezeti a lábaimhoz majd erőt véve magán az ölébe húz.
Újra egy csókot lehel számra de nem hagyom ezúttal, hogy eltávolodjon. Ajkai után kapok és mélyen megcsókolom.
Csókunkat csak még jobban elmélyíti azzal, hogy picit oldalra dönti a fejét.
Még mindig nehezemre esik felfognom, hogy viszonozza az érzéseimet. Soha életemben nem néztem rá így senkire sem.. és nem is akarok.


[Taehyung szemszöge]


Nagy nehezen de eltávolodtam tőle. Lihegve vizsgáltuk egymás szemeit, mire alsó ajkába harapott.
- Nem meg mondtam hogy ne harapdáld? - suttogom ajkaira majd óvatosan megharapom én is az alsó területet, mire felsóhajtott. - Na hozzad azt az új játékot! - még egy utolsó csókot nyomok a "fájó" területre majd fenekére csapok, jelezve hogy haladjon.
- Yaah! Ott ne csapkodj.. - motyog maga elé majd leszáll rólam és a szekrényéhez sétál.
Mondatára csak elmosolyodom. Imádom, hogy ilyen könnyen zavarba tudom hozni.
Megfogja laptopját majd beül mellém az ágyba, hátamat a falnak döntöm ő pedig követi a példámat.
Amint bekapcsolja, egy "Outlas 2" feliratú ikont nyit meg. Miért nem tetszik ez nekem?
Beállítja nekem az angol feliratot majd az ölembe helyezi.
- Tessék hyungom.. - arcomra puszil majd fejét a vállamnak dönti.
- Kicsim.. ez miféle játék? - tekintetem közte és a képernyő között cikázik.
- Shh.. már kezdődik! -
A játék úgy indul, hogy egy helikopteren vagyok, én egy kamerás féle lennék gondolom. Itt van velem a feleségem, aki egy újságíró és egy férfi ül elől aki vezeti ezt a gépet.
- Yaah! Jó csúnya feleségem van. - fintorodom el, mire a mellettem ülő felnevetett.
A nő elkezdett beszélni a játékban, hogy valami elhagyatott területre fogunk menni.
- Kook ez a ribanc miről beszél? - kérdezem meg félve. Mondtam, hogy nem tetszik ez nekem.
Ekkor a helikopternek valami baja lett és zuhanni kezdtünk, a feleségem majdnem kiesett de sikeresen elkaptam a kezét.
- Mi  a fasz ez?! - nyomkálom össze vissza a billentyűzetet. - Engedd el a nőt! - kiabálok karakteremnek.
- Szerelmem..- köszörüli meg torkot. - Ezt a részt még nem irányíthatod.. ezt magától utasítja a játék. - nevet fel.
- Ooooh.. - formálok ajkaimmal egy "o" betűt.
Más választás nem volt muszáj volt kiugornunk a gépből és itt kezdődött el minden..
- Sütim.. - szólítom meg mire hümmög egyet válaszul. - Ugye ez nem egy horror játék? - nyelek nagyot miközben a sötét folyosón sétálok ahonnan fura hangok jönnek.
De kérdésemre válasz nem jön.. szóval eltaláltam. Komolyan ez a gyerek.. egy kicsit se fél az ilyenektől?
Kezet érzek hátamnál, ami kényszeríti hogy előrébb csússzak.
Érdeklődve pillantok fel rá, mikor feláll az ágyon és hátam mögé lépve helyet foglal, így lábaival közrefog.
Kezeivel átkarolja derekam, fejét pedig vállamra helyezi miközben hátam mellkasának döntöm.
- Itt vagyok te beszari.. - puszil hajamba.
- Mit mondtál Jungkook-ah? - állok meg a játékban.
- Tudod.. - hajol előrébb fülemhez, hogy biztosra meghalljam amit mondd. - A szopás.. süketít. - dől vissza nevetve.
- Jeon Jungkook! Te nagyon azt akarod, hogy megbüntesselek. - vigyorodom el.
- Yaah.. hyung.. - suttog majd felpattan és futásnak ered a konyha felé.
Nekem sem kellett több, így utána eredtem. Az egész "házat" körbefutkároztuk de akkor sem tudtam elkapni. Hogy lehet ilyen gyors?!
- Állj meg! - lihegek, térdeimen megtámaszkodva.
- Hülye lennék! - nevet fel.
- Csókolj meg. - egyenesedem ki.
- Mi-micsoda? - torpan meg.
- Csókolj meg. - alsó ajkam beharapva várom reakcióját.
Látszik rajta, hogy nagyon megfontolja minden lépését, mikor elém ér félve pillant fel rám.
Kapva az alkalmon azonnal lehajolok hozzá majd birtokba is veszem puhaságait.
- Fürdünk? - simítok ki egy tincset szeméből.
- Ühüm.. már kezdek álmosodni. - nyújtózkodik. - Kifárasztottál. - kuncog.
- Még nem is csináltam semmit. - forgatom meg szemeimet mire vállon csap. - Kezded vagy kezdjem? - sétálok szekrényemhez.
- Én akarok! - előz be majd megfogva egy póló+boxer kombinációt beszalad a kis helyiségbe.
Nevetve megrázom a fejemet majd kidőlök az ágyán. Addig folytatom ezt a szar játékot..

[Jungkook szemszöge]

Holnap hyung elvisz a családi házához. Ez annyira izgalmas és annyira izgatott vagyok.
Azt mondta a szülei nem lesznek otthon.. de miért nem?
Lehet, hogy elutaznak a hétvégére és megkérték volna Tae-mat, hogy vigyázzon a házra és nem akart egyedül hagyni arra a két napra?
Vagy hazudott és titokban akar bemutatni?
De hogy mutatna be? Már mint.. aish.. meg se beszéltük, hogy akkor mi van köztünk!
Muszáj lesz ezt megbeszélnem vele.
Gyorsan leintéztem a fürdést majd szó szerint feltéptem az ajtót.
- Mehetsz V! - szólalok meg két ásítás között.
Ám válasz nem jön.
- Hyungom? - sétálok mellé és egy édesen szuszogó Tae-val találom szembe magam.
Felkeltsem? Aigoo~ Annyira nincs szívem hozzá.. de holnap reggel lehet nem lesz rá ideje.
Lassan az ágy mellé guggolok és arcát kezdem el simogatni.
- Tae.. - suttogom.
Semmi reakció.
Arcát kezdem el bombázni a puszijaimmal, mire elmosolyodik.
Mosolya engem is arra késztet, hogy szám szélei felfele húzódjanak.
Végül egy hosszú puszit adok ajkára.
- Gyorsan fürödj le, jó? - mosolygok felé.
- Hmm.. - dünnyög majd nagy nehezen felállva de megindul a fürdőbe.
Na nézzek meddig vitte ez a szerencsétlen a játékot.
Megnyitottam de ugyan ott volt ahol abbahagyta.
Felnevettem ezen majd bebújva a takaró alá ölembe helyeztem és folytattam amit ő nem tudott.

- Itt vagyok.. - sóhajt fel szobatársam majd befészkeli magát mellém.
Oldalára fordul majd egyik lábát átdobja rajtam, fejét pedig az enyémnek dönti.
- Megfoghatom a kezed? - szólal meg halkan.
- Most játszok.. - mondom legörbített ajkakkal.
Válaszomra nem reagált semmit. Gyorsan felé fordultam majd homlokára pusziltam.
Keze lassan megindult az enyém felé majd próbálta összekulcsolni.
- Tae.. játszok.. - húzom el számat.
- Én meg aludnék. - mondja duzzogva. - Az nem lehet fontosabb mint én. - motyogja.
- Még szép, hogy nem az! - válaszolom egyből. Hogy gondolhatja ezt?


[Taehyung szemszöge]


- Akkor meg? - kezeim ismét elindulnak de nem engedi, hogy megfogjam.
Hangosan felsóhajtottam majd lemásztam róla és az ágyáról is.
Erre egyből rám kapta tekintetét, de én ezt figyelmen kívül hagyva csoszogok saját ágyamhoz.
A paplant magamra húzom majd háttal neki helyezkedem el. Komolyan.. olyan nagy kérés volt ez tőlem? De nem..belehalt volna ha letenné azt a kurva játékot.
- Tae.. - lépdel. Gondolom ágyamhoz. - Most miért mentél el mellőlem? - simít végig hátamon.
- Nem akartalak megzavarni a játékban. - válaszolom egyszerűen.
- Nem zavarsz! - erre nem reagáltam. - Hallod? - ismétlem meg előző semmit tevésem. - Taehyung~.. - egész súlyával rám telepszik majd össze-vissza kezd el ölelgetni. - Szeretlek. - fejét enyémnek dönti.
Megforgatom szemeimet majd kitakarom magam, mire egyből veszi az adást és befészkeli magát mellém.
- Hiszti kriszti. - vágja hozzám nevetve majd szorosan hozzám bújik.
- Szerencséd, hogy szeretlek. - mormogom mosolyogva.
- Oh hyung tényleg! - dől fel hirtelen mire kérdőn pillantok felé. - Kettőnkkel akkor most.. mi van? Már mint.. hogy a csók óta mi..? Szóval.. - kezd bele újra mire felnevetek majd egy csókkal elhallgattatom.
- Igen JK, a csók óta mi már együtt vagyunk. - válaszolok kérdésére. - Szerinted csak úgy megcsókolok valakit akit nem tekintek többnek egy barátnál? - ásítok.
- Aludjunk.. - búj ismét eredeti helyére. - Simogatsz? - szólal meg kisfiús hangon, mire kezemet hajába téve kezdem el cirógatni a területet.
- Jó éjt.. - suttogom majd minden fekete.


Reggel csak úgy magától kipattantak a szemeim.. A mellettem fekvő csak nyugodtan szuszogott.
Gondolkodtam, már rajta hogy bemutatom a családomnak de szerintem korai lenne ez.
Én tényleg komolyan gondolom ezt az egészet vele. El sem tudja képzelni, hogy mennyire.
Felpattantam, majd a szekrényhez lépve kivettem a mai összeállításom.
Ezután a fürdőbe vezetett az utam. Fogat mostam és arcot, majd befújtam magam a parfümömmel.
Visszasétáltam az ágyakhoz és szerelmem felé vettem az irányt.
- Hercegnőm.. - suttogom ajkaira majd megpuszilom azt.
Dünnyög pár sort majd nyújtózkodni kezd. Lábam átlendítem csípője felett majd helyet foglalok azon a területen.
Amint kinyitja szemeit egyből rám téved tekintete.
- Imádok erre kelni.. - mosolyodik el.
- És még én ne játszadozzak a szíveddel? - háborodok fel, ugyan is a szívem őrült tempómba kezd el dobogni kijelentésén.
- Mióta vagy fent? - feldől így pont szembe kerül velem. Kezeivel átkarolja derekamat és így von közelebb magához.
- Egy ideje.. - gondolkodom el. - Nem tudtam aludni. - görbítem le ajkaimat.
- Hogy-hogy? - lepődik meg. - Miattam? - kérdez rá félve.
- Tulajdonképpen igen.. - gondolkodom el.
- M-mi?
- Már hiányzott a csókod azért. - vigyorodom el.
Válaszomon szélesen elmosolyodik majd végignyalja alsó ajkát és mélyen megcsókol.
Szerintem én már nem is bírnám ki ha egy órában nem csókolna meg legalább vagy tízszer.
Nyelvemet végig húzom alsó ajkán, mire leengedi állát így esélyt kapok a bejutásra.
Érzésszerveink lassan simogatják egymást amit annyira, de annyira imádok.
Kezemmel hajába túrok majd jól meg is húzom azt mire a csókunkba morran. Ettől egy széles vigyor keletkezik arcomon.
Leemel csípőjéről majd az ágyra fektet és fölém helyezkedik egy percre sem szakítva félbe csókcsatánkat.
Lábaimat összekulcsolom derekán mire lejjebb emeli csípőjét.
Csókolózásunk átváltott sima csókokba amik néha-néha csattantak a szobában.
Lihegve húzódott el tőlem majd kidőlt mellettem.
- Öltözz fel süti. - lököm meg jelezve, hogy haladjon.
- Öltözök, öltözök.. - sóhajt fel majd erőt véve magán feláll majd a szekrényéhez sétál.
- Kookie.
- Hm? - pillant hátra.
- Valami szexit. - kacsintok felé mire tátott szájjal mered rám majd felháborodva besiet a fürdőbe.
Jelenetén egy jót nevettem..aranyos.
- Jungkook siess, le ne késsük a buszt! - kiabálok be neki, mire kilép. Szemeimmel lassan végigmérem és hát igen.. kitett magáért. - Na nem! - rázom meg fejemet. - Menj vissza és öltözz át! - utasítom.
- Mi-miért? - fagy le teljesen.
- Túl jól nézel ki Jungkook! - görbítem le ajkaimat. - Szerinted hány lány fog téged megnézni? Ne adj isten fiú? - háborodok fel. - Nem akarok senkit se kórházba juttatni! - sóhajtok fel. Ezen csak hangosan felnevetett. Nem értem ebbe mi a vicces.. én teljesen komolyan gondolom az egészet.
- Istenem V! - fogja fejét. - Engem nem érdekel, hogy hányan fognak megnézni! - lép közelebb. - Engem csak az érdekel, hogy te nézel-e vagy sem. - kulcsolja össze kezeinket.
- Komolyan?
- Komolyan. - lábujjhegyre állva arcomra puszil.
- Induljunk. - szorítok kezeinken.
- Várj! - állít meg. - Csukd be a szemed! - utasít mire engedelmeskedem neki.
Pár perc múlva meg is szólal.
- Kinyithatod! - ekkor meglátom rajta a nyakláncot a nevemmel.
Nyakamhoz nyúlok gyorsan majd megérzem a sajátomat is. Elmosolyodom majd kézen fogva elindulunk.


[Jungkook szemszöge]


Ahogy kiértünk a koliból elengedte a kezem majd karját átlendítette vállamon és így vont közelebb magához.
Amint megérkeztünk a buszmegállóba egy páran álltak még ott.
Pár lány meg is nézett, de olyankor Tae csak jobban magához vont.
Nem sokat kellett várnunk amikor megérkezett a buszunk. Miután felszálltunk ülőhelyet kezdtünk el keresni..
- Mit szólnál aho..- és itt valaki a szavamba vágott.
- TAE!! - kiabál az egyik gyerek páromnak. Mire odakapom a fejem egy ismerős alakot pillantok meg.. már hiányzott mit ne mondjak.
V egyből elengedett majd haverjához sietett.
- Hoseok! - nevetett fel majd lepacsizott vele.
Én csak unottan sétáltam utána.
- Leülsz? - mutatott a mellette lévő helyre.
- Persze! - vágta rá egyből majd elhúzta a száját és felém pillantott félve.
- Ülj csak le. - mosolyodom el kedvesen.
- Biztos? - kérdezi aggódva.
- Hát hogy ne.. - erőltetek magamra ismét egy mosolyt.
- Oh helló Jungkook. - int felém haverja vigyorogva.
- J-Hope. - bólintok felé majd ahogy Tae helyet foglal mellé egyből beszélgetni kezdenek.
Még rám pillant egyet mire hitetlenkedve megrázom a fejemet majd a busz hátsó részéig sétálva foglalok helyet egy szabad ülőhelyen.
Összeszarom magam.. amint megjelenik valaki más akkor én már itt sem vagyok vagy mi?!
Miért nem őt kérte inkább meg, hogy menjen vele haza?
Aish.. komolyan már.
Idehallom milyen jól elvannak.. beszarás. Ilyenkor nem számít ha valaki esetleg megnéz? Ugyan..
Felnevetek saját gondolataimon.
- Ne haragudj.. - szólít meg egy női hang. - Foglalt ez a hely melletted? - komolyan? megkérdezi mikor még vagy tíz hely szabad?
Tae egyből felkapta erre a fejét és kikukucskálva rám pillantott várva reakciómat.
- Foglalt. - válaszolok tömören majd barátomra pillantok aki szélesen elvigyorodik majd visszafordul és beszélget tovább.
Hát nekem végem..
Fejemet az ablaknak döntöm majd nézem ahogy elhagyjuk az ismerős helyeket.
A busz lassan megáll, de ez még nem a mi úti célunk.
- Na akkor később még beszélünk V! - szólal meg ismét az a hang aki leszólította barátomat már az elején.
Amint J-Hope leszállt szobatársam már meg is indult felém, majd könnyedén helyet foglalt mellettem.