2017. július 16., vasárnap

19. Fejezet (+16)





[Taehyung szemszöge]



- Kicsim.. te csak akkor szoktál Daddy-nak szólítani amikor-
- Túl sokat jár a szád Daddy, nem gondolod? - ragadja meg hirtelen kezemet és a fürdő felé kezd el húzni.
- Jungkook mi jár a fejed-
- Shhh.. - csitít el majd miután alaposan bezárta az ajtót nekidöntött. - Légy ma az enyém oppa. - suttogja szavakat ajkaimra meredve tekintetével.
Ettől a kijelentésétől egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomban amit elég nehéz volt lenyelni.
- J-Jungkook? Miről beszélsz? - nem tudom volt már olyan eset hogy megremegett a hangom miatta, de sikerült kiváltania belőlem a remegést.
- Ne félj.. - lép közelebb még mindig ajkaimat fürkészve. - Tetszeni fog.. - hirtelen szemeimbe fúrja tekintetét majd mielőtt megszólalhatnék óvatos puszikat hagy az előbb figyelt területre.
- Jung... hmnm.. - sóhajtok halkan a puszijai közé mikor megérzem milyen meleg is a szája.
Fogadok még mindig lázas.. Ilyenkor nem jó a nagyon meleg víz tudom jól szóval valami nagyon langyossal kellesz megmosdatnom.

Miután megelégelte a puszikat rám tapadt, vagyis az ajkaimra.
Mélyen csókolt ami nagyon is tetszett, szeretem az ilyen csókokat vele.
Egyik kezem akaratlanul is hajába tévedt amit kissé meg is húztam amire reagált is azzal, hogy alsó ajkamba mélyesztette fogat.
- Ahh.. kis vámpír. - kuncogok csókunkba mire nyelvét erőszakosan bedugta az enyém mellé.

Testével teljesen az enyémnek simult ami kifejezetten tetszett is.
De még így is érzem hogy bőréből csak úgy árad a forróság.
Aish.. hogy lehetett olyan buta hogy egy szál pólóban ment ki? Este?! Aish ez a gyerek komolyan..
- Daddy érj már hozzám.. - nyöszörög csókunkba.
Szemöldököm kicsit összehúzom kérése hallantán.
Lassú felfogásom megelégelve kezem után nyúlt majd ráhelyezte fenekére.
Szemeim egyből kipattantak cselekedete miatt de csókunkat egy percre se szakítottuk meg.
- Gyerünk már daddy.. - lihegte számba majd ismét rám tapadt.
Türelmetlenül nyúlt hátra kezemhez ami formás hátsóján pihent és ráhelyezte kézfejemre az övét.
Elkezdte irányítani a kezemet majd erősen ráfogott kezemmel a hátsójára mire felsóhajtott.
Hát ez a hang mindent megér esküszöm. 
De ahogy elnézem elég kis türelmetlen a szerelmem de nem tudom hova siet ennyire.

Alig bírtam már én is magammal így hát erősebben kezdtem el markolni fenekét. Most komolyan.. kitudna ennek ellen állni? Annyira formás és annyira a tenyerembe illik tejóég..
Mikor realizálódott benne hogy nem kell rásegíteni így hát elengedte kezemet majd a másikat is a puhaságára illesztette szóval nem tudtam tovább haja tincseit kínozni.

Míg fenekével ügyködtem addig ő sem maradt tétlen.
Felhúzta lassan pólómat majd mellkasomon hagyott nyálas puszikat..
Belepte az egész területet és elindult jobb mellbimbóm felé.
Kisebb puszikat adott rá majd óvatosan kidugta nyelve hegyét és hozzá érintette. 
A hirtelen jött érzésre megremegtem és erősebben markoltam feneket ami a hangjából ítélve nagy bejött neki.
Nyelvét ráhelyezte mellbimbómra majd nyalni kezdte körbe-körbe a kis területet végül rátapadt és szívni kezdte.
- Ahh Jungkook-ah.. - nyögtem fel hirtelen, szemeim pedig automatikusan csukódtak lefele.
A bal bimbómról se feledkezett meg tehát ujjával körözött körülötte majd meg-meg csipkedte.

A lábaim már kezdtek remegni annyira jól esett minden érintése.
- Tetszik oppa? - lehelte a területre majd helyet cserélt.
Most a baloldalit lepte el nyállal majd tapadt rá mint egy pióca a másikat pedig ujjával kínozta.
Imádom ezt a gyereket esküszöm megőrjít..

- Oppa már nagyon áll.. - mér végig lassan miután elengedett. - Vegyél fel. - húzza fel combját csípőmnél.
Nekem több se kellett azonnal teljesítettem kérését és felkaptam az ölemben.
Azonnal ajkaimnak esett majd elkezdett az ölemben fel-le mozogni. 
Torkomból kezdtek fel-fel szakadozni a mély nyögések ami láthatólag zene füleinek.

- Kicsim.. meg kéne hogy fürödj most már.. - válok el cseresznye édes ajkaitól lihegve.
- Ne csináld már oppaa.. - görbíti le ajkait.
- Még is mit?
- Ne rontsd el folyton az ilyen intim pillanatokat.. - csap vállon. Hát igen még betegen is képes erre, hogy csapkodjon. Beszarás.
- Persze ha én mondanék neked ilyeneket egyből megcsapnál és csak pirulgatnál. - nevetek fel.
- Yah! Ez nem igaz, ki kérem magamnak! - csap vállon.
- Na erről beszéltem! - vigyorodom el majd egy utolsó csókot nyomok ajkára.
Óvatosan letettem a csempére mire duzzogva pillantott rám.
- Úú de csúnyán néz rám valaki. - simítok végig gyönyörű arcán.
- Ha nem akarsz Taehyung azt is mondhatod nem kell a kifogás. - pillant oldalra, csak hogy ne nézzen a szemeimbe.
Most ez komolyan beszél?
- Már hogy ne akarnálak Jungkook? Hülye vagy? - szorítom magamhoz.
- Nincs az az ember a világon aki képes lenne ellenállni neked vagy a testednek. - mérem végig tetőtől-talpig alaposan mire elpirult.
- Ne mondj nekem ilyeneket. - motyogja.
- Csak beteg vagy és aggódók érted.. - húzom el számat. - Gyere megfürdetlek.. - kulcsolom össze ujjainkat. - OTT is.. - emelem ki azt a pici sokat mondó szót.
- Yah! Kim Taehyung hogy mondhatsz ilyeneket?! - elkapja kezét majd hátat fordítva takargatni kezdi arcát. 

Úgy látom kezd hatni a gyógyszer, kezd visszatérni az én kis vörösöm.
- Na gyere ide. - lépek háta mögé majd hirtelen nyakába csókolok aminek hatásának teljesen kirázza a hideg.
A zuhanyhoz lépek majd megengedem a vizet és próbálom a tökéletes hőfokot beállítani neki.
Nem akarom hogy túl forró legyen, de azt se hogy fázzon.
Egy pár percig szarakodtam vele mire tökéletes lett.
Visszasétáltam hozzá és szembe fordítom magammal majd lekaptam róla a pólóját.
Gyönyörű felsőteste van..
Ahogy végignézek rajta megakad a szemem mellbimbóin. Olyan szép rózsaszínek és elég puhának tűnnek...
Alsó ajkam beharapva kezdek el közeledni felé majd megállok előtte.
Felnézek szerelmemre mire szemeimbe fúrja tekintetét.
Lassan kidugom nyelvem ajkaim közül mire nagyot nyel, de tekintetünket nem vesszük el a másikról.
A puha területre helyezem majd elkezdem nyelvemmel izgatni mire felnyögött.
Imádom a hangját.. alig lehet vele betelni esküszöm.
- Taeh.. - harapott alsó ajkába feje pedig hátrabicsaklott.
Kezeimet nadrágjára vezettem majd lehúztam róla a boxerrel együtt.
Elváltam puhaságától majd beállítottam a zuhany alá.
Ahogy tiszta vizes lett a haja és ahogy a vízcseppek végigfolynak nyakától a felsőtestéig és némelyik a farka hosszáig és ott csöpög le.. 

Rohadt beindító a látványa.. most komolyan vissza kell fognom magam vagy bajok lesznek.
Lekaptam magamról a felsőmet majd az alsó rétegeket is.
Beálltam sütim mellé majd bezártam a kabin ajtókat. 
Ahogy szembe álltunk egymással és kis halk lihegésünk hallattszódott valami mennyei volt.
Egymás szemeibe néztünk és csak vártunk.. vártunk hogy a másik lépjen.
De nála ismét elszakadt az a kis türelem vonal és ajkaimnak esett.
Ez a csók más.. ez tele van szenvedéllyel. Ezt is imádom.



[Jungkook szemszöge]



Testem ismét az övéhez simítottam mire alsó tájaink találkoztak. 
Érintkezés miatt teljesen megremegtek lábaim, de nem húzódtam hátrébb.
Inkább csak jobban hozzá dörgöltem hosszom az övének.
Nyögései szakították meg csókunkat.
- Jungkook-ah.. - nyögte nevem.
- Daddy? - váltottam át perverz mosolyra.
Nekilöktem a csempének majd újra egymás ajkain csüngve folytattuk csókcsatánkat.
Lábai megremegtek így lecsúszott a csempéről a földre.
Azonnal kaptam az alkalmon majd az ölében foglaltam helyet. Szeretek itt ülni. Már mint az ölében. Igen.
Ajkairól áttértem nyakára és nyálas puszikat hagytam a területeken, de nem hinném hogy érzékelni tudja, mivel a víz továbbra is ránk hull.
Kezeit hirtelen megérzem fenekemnél és erősen markolgatni kezdi.
- Ahw daddy, erről beszéltem.. - suttogom fülébe majd közelebb ülök nemességéhez.
- Jungkook.. - sóhajtott fel nagy nehezen majd hátrébb tolt. - Engedd hogy megfürdesselek kicsim, kérlek.
- Te kezdted nem én. - teszem fel kezeimet védekezés képen. Úgy se fog bírni magával tudom jól.
Persze azt is hogy félt engem mivel beteg vagyok hogy bármi bajom lenne, de teljesen jól érzem magam ha ő a közelemben van. 
Ha nem lenne attól kellene félni, akkor nekem végem lenne.

Oldalról elvette a szivacsot majd tett rá tusfürdőt és mellkasom kezdte el mosni vele.
Hasamon végig majd a hátamat is.
Gondoltam megkönnyítem a helyzetét így felálltam terpeszbe hogy könnyebben tudja megmosni a lábaimat.. és környékét.
Hátat fordítottam neki mire nagyon lassan kezdte el fenekemet mosni.. 
Hátrapillantottam az ülő Tae-re aki csak beharapott ajakkal próbálja magát tűrtőztetni.
Óvatosan előrébb dőltem így tökéletes látványt adva neki.
Nagyot nyelt végül letette a szivacsot majd a kezébe nyomott a tubusból. Összedörzsölte kezeit majd egyik lábam kezdte el mosni. Szembe fordultam vele mire szinte egy egyenesbe volt hosszom a fejével.
Mikor másik combommal is végzett tekintete nemességemre tévedt.
Kezeivel lassan közelített felé majd óvatosan végighúzta rajta. 
Ajkaimat egyből hangos nyögések hagyták el.
Hangom meghallva csak felbátorodott majd rám markolt. 
Fel-le húzta a bőrt mire hátrabicsaklott fejjel és lehunyt szemmel élveztem minden egyes érintését.
- Oppah.. o-oppah gyorsabban. - nagy nehezen de elhagyták ezek a szavak az ajkaimat mire kérésemnek eleget adva gyorsabban húzta kezét.
Szerintem ez már nem mosdatás. Ez a dolog át ment most már egy sokkal mocskosabb dologba hiába nem akarta. Nem tud nekem ellenállni.
- Jungkook-ah.. rohadtul akarlak.

2017. július 3., hétfő

18. Fejezet 2/2 (Tae ver.)







[Taehyung szemszöge]


Én tényleg nem akartam ott hagyni Jungkookot, de most Hobinak nagy szüksége van rám. és kire számíthatna ha nem a legjobb barátjára?
Nem akartam úgy Kook-hoz vágni a szavakat, hogy ez mind az ő hibája.. remélem nem veszi magára.
Bár ahogy ismerem, úgy is magára vette..
J-Hope-nak mostanában vannak problémái a szerelemmel, szóval bármikor, mikor történik valami a csajjal és közte azonnal engem hív és muszáj ezt valakivel megosztanija.
De megígértette velem, hogy ne beszéljek erről senkinek semmit se amíg nem lesz komolyabb, ezért nem tud erről süti se.
Jézusom remélem nem hisz olyanokat, hogy megcsalom ezzel az őrülttel!
Mondjuk lehet, hogy most ezt lemondhattam volna, hisz olyan jól elvoltunk a fürdőben..

Ezekkel a gondolatokkal sétáltam az én kis reményem lakásához.
- J-HOPE!! - kiabáltam be tök nyugodtan.
- Te hülye! Anyáék alszanak! - lép ki azonnal röhögve.
- Juj bocsi.. - húzom el számat. - Na? Mi történt? - mosolyodom el ahogy lepacsizunk.
- Fuh haver hallod! Imád ez a csaj, esküszöm! - ábrándozik. - Annyira gyönyörű, tehetséges, kedve-
- Kedves, okos, aranyos igen, igen tudom! Mindig elmondod. - fejezem be helyette, majd felnevetek.
- Upsz..  - vakarja zavartan tarkóját. - Neharagudj csak ahj.. olyan szerelmesnek érzem magam érted? - üt vállba.
- Nah! - mormogok rá.
- Mi van elpuhányodtál?
- Én? Soha!
- Látszik, kis poci.. - simít végig hasamon.
- Kösz bazdmeg. - forgatom meg szemeimet. Ő is tudja hogy utálom a hasam, de azért baszogat vele.
- Bocs tesó, nem úgy gondoltam.. - görbíti le ajkait.
- Semmi. - legyintek. - És mikor mutatod be a kis csajt? - húzogatom szemöldököm.
- Hát ha téged meglát, lehet többet nem áll velem szóba...
- Mert olyan jól nézek ki? - húzom ki magam büszkén.
- Nem. Hanem, mert ilyenekkel szóba állok. - nevet fel hangosan.
- Te köcsög! - ütöm vállba, majd arckifejezése láttán felnevetek.

Utunkat egy park felé vettük, de az egész szinte a nevetéseinktől zengett.
- Hát ti? - szólal meg hirtelen Jimin hangja a semmiből mikor egy pad elé érünk.
Ijedtünkben azonnal odakapjuk fejünket és a hang tényleg Jiminé volt.
A padon ült szerelmem társaságában. Ő mit keres itt? Miért nincs otthon? És a legfontosabb.. miért Jiminnel van?

- Ezt én is kérdezhetném. - szólalok meg mély hangomon. Tekintetem Kook-ra vezetem aki azonnal a földet kezdi el pásztázni. Ennyire haragudna, hogy már rám se néz? Fasza vagy Taehyung..
- Kijöttünk Kookie-val kicsit beszélgetni. - mosolyog felém Park, majd átkarolja Jungkook vállát.
Bennem meg mintha valami készülne felrobbanni.
- Ti is? Mi is! - nevet fel J-Hope. Pedig ez rohadtul nem vicces.
Most komolyan..
Miért fogdossa a barátomat??
- Oh szia Jungkook! Fel se ismertelek! - szólal meg a kis remény, mire életem azonnal felkapja a fejét majd biccent neki egyet.
- Kezd későre járni.. nem megyünk? - fordul Chimchim felé.
- Menjünk! - ért vele egyet, és egyszerre felállnak a padról de Jimin még most se engedte el JK-t. - Ti se maradjatok sokáig!
- Igaza van.. - nézek Hobira.
- Igaz, igaz, akkor én megyek, majd hívlak! - pacsiz le velem majd Jiminnel is. - Szia Jungkook! - veregeti hátba az említettet majd el is húzta a csíkot.

Hárman maradtunk.. elég kellemetlenül érzem miatta, mert egyikünk se szól semmit.
De ezt hamar elszóltam..
- Akkor menjünk! Velünk jössz? - fordul felém Park, mire biccentek jelezve, hogy igen.

El is indultunk de ahogy JK mellé akartam menni, ő egyből arrébb ment, így valahogy Jimin került közénk.
Nem mondom, hogy nem zavart de ami a leginkább bökte a csőrömet az az hogy Jimin még mindig átölelve Kook vállát mentek egymás mellett.
Mit tehetnék?

- Mi van kis süti? Min gondolkodsz? - ahogy meghallom párom becézését egyből odakapom fejemet.
- Csak éhes vagyok. - nevet fel. Hahh.. ki se akad hogy így becézgeti? Így én szoktam!
- Ne vigyelek el valahova enni?
- Ilyenkor? Hülye vagy? - de imádom a nevetését te jó isten..
- Miért ne? - borzolja össze a kisebbik haját.
Yah Jiminie ne érj hozzá!
- Akkor inkább holnap umm.. suli után?
- Áhh legyen. Mit meg nem teszek érted. - nocsak milyen jól elvannak.. mit ha itt sem lennék esküszöm.
Hiába próbálok szemezni Kookie-val, a világ összes kincséért sem nézne rám, ami elég rosszul is esik.
Mondjuk meg van rá az oka.. tényleg én basztam el.
- Fázol? - teszi fel a kérdést Jimin a mellette sétálónak.
- Egy kicsit. - válaszol zavartan mire rám kapja gyönyörű szemeit amik elképesztően csillognak a sötétben.
De alig pár másodperc után ismét az utat pásztázza.
Elég volt!

Megkerültem Jimint és Jungkook hátához sétáltam majd szorosan átöleltem. Most ebben a pillanatban pont leszarom, hogy más is van itt köztünk és lát minket.
JK teljesen lefagyott mert megállt és csak egy helyben meredt a földre.
Kezeim dereka köré fontam és szorosan hozzásimultam, arcomat pedig eltemettem nyaka hajlatába.

Nagy mély levegőket vett majd annyit éreztem hogy egyik kezét a kezeimre helyezi a másikat pedig fejemre amit óvatosan megsimogat.
Mélyen beszívtam illatát majd nagy nehezen de elengedtem. Ez az én pólóm ami rajta van? Istenem ez a gyerek..
Jimin csak mosolyogva figyelt minket majd elindult, Jungkook pedig futott mellé én pedig ott maradtam.

Féloldalra húztam keserves mosolyom majd elindultam zsebre tett kezekkel.
Néma csendben kullogtam utánuk míg ők végig nevették az egész utat, mire végre a hatalmas épülethez értünk.
Míg ők búcsúzkodtak vagy mit csináltak addig felszaladtam szobámba.
Mit mondhatnék neki? Mit ne? Vonjam kérdőre? De még is miért? Aish aish aishhh.. megőrülök.

Az ajtó lassan kinyitódott majd belépett rajta ő.
Érződik a levegőben a feszültség ami most köztünk van.
Itt hagytam.

- Jungkook figye-
- Ne Tae. Nem kell a magyarázatod. - rázza a fejét.
- Kérlek hadd magyarázzam meg! - lépek elé.
- Mondtam hogy nem kell. - lép hátra, én viszont ismét teszek felé egyet.
- Jungkook ké-
- Nem Taehyung, nem érted meg?! Nem vagyok rá kíváncsi. - sétál az ágyához. Mikor hívott ő engem Taehyungnak?

Hozzá léptem majd egy mozdulattal lelöktem ágyára és mielőtt reagálhatott volna rá felé kerekedtem, kezeimmel feje mellett pedig megtámaszkodtam.
- Na idefigyelj Jeon Jungkook! Rohadtul szeretlek, érted? Te vagy életem értelme! - fúrom tekintetem az övébe.
- Tae.. - suttogja de mielőtt folytatná ajkaimat az övire nyomom amit egy csókká alakítok.
- Érted elkapnék egy gránátot. - suttogom ajkaira majd egy újabb csókot lehelek rá. - Érted penge alá vetném a kezem.. - suttogom szemeibe nézve. - Érted vonat elé ugranék. - érintem össze homlokunkat. - Igen.. érted bármit megtennék. - fejezem be mondatom ezzel a mondattal majd egy utolsó csókot adok neki.
- Miért csinálod ezt velem? Hm? - háborodik fel.
- Még is mit?
- Tudod jól milyen hatással vagy rám és a szívemmel még is ezt teszed velem! Mindig ugrassz ha ír vagy épp hív. És olyankor már én nem is vagyok, csak fogod magad és mész. - nevet fel halkan. - Istenem.. - sóhajt fel nehezen. - Miért kell nekem ezt a hülyét szeretnem?
- Hé! Hallom ám én is itt vagyok! - koppintom neki homlokom.
- Nem mondod? - forgatja meg szemeit.
- Megmagyarázhatom mi történt? Kérlek.. - görbítem le ajkaimat.
- Ahj.. felőlem.
- Szóval.. - kezdenék bele de feldől így inkább ölében foglalok helyet. - J-Hope-nak van egy lány aki nagyon, de nagyon tetszik. - vigyorodom el. - És végre erőt vett magán és elhívta randizni, és ezért hívott hogy elmesélje mi történt. - keresem tekintetét. - Tudod.. ő fél szerelmesnek lenni mert elég kicsi az önbizalma de úgy tűnik ennek a lánynak is viszont bejön Hobi és tanácsokat kér és tudod tényleg jó beszélgetni egy baráttal aki segít a bajban és meghallgat vagy épp csak melletted van. - mosolyodom el.
- Tae.. én.. én nem ezért haragszom rád, mert hogy nem mondtad el. - suttogja rekedtes hangján.
- Hát akkor?
- Nem emlékszel miket vágtál hozzám? Szó szerint az jött le nekem, hogy miattam romlott meg a barátságotok! - lábamnál fogja letol magáról.
- Kicsim! Én egyáltalán nem így gondoltam! - ellenkezek egyből. - Dehogyis! Már hogy tehetnél az egészről te? Én nem így értettem! - foglalok helyet ismét az ölében.
- Akkor hogy értetted? - tol te ismét magáról.
- Úgy értettem, hogy a szerelmed fontosabb mint hogy kevés időt töltsek veled ahogy neki is. Hisz ő is szerelmes lett abba a lányba, én meg a világ legcsodálatosabb emberébe. - mosolyodom el halványan.
- Szóval.. fontosabb? Fontosabb vagyok mint ő? - kérdez rá óvatosan.
- Jaj kicsim.. - simítok végig arcán. - Mindenkinél fontosabb vagy nekem. - kacsintok felé, mire vállon csap. - Igen.. ez már hiányzott. - nevetek fel mire szorosan magához ölel.
- Ne haragudj rám..
- Te ne haragudj hercegnőm. - puszilok hajába.
- Szeretlek V.
- Jaaaj sütikém én is téged de nagyon, nagyon, nagyon~. - eldöntöttem ágyán majd egész súlyommal ránehezedtem majd össze-vissza kezdtem el ölelgetni mire csak nevetett.
- Na de aludjunk. - húzom el számat. - Holnap suli.. - görbítem le ajkaimat. - De utalom istenem.. - dőlök be mellé majd félkarommal átöleltem.
- Semmi kedvem.. - hozzám bújik, fejét pedig mellkasomra helyezi. Imádok így feküdni.
- Tudom, de én ott leszek neked. - borzolom össze bal kezemmel hajkoronáját.
- Tudom. - ásít majd nyammog párat. - Jó éjt TaeTae. - még kényelembe helyezi magát majd halk kis szuszogása tölti be a szobát.
- Jó éjt. - kuncogok fel majd én is álomra hunyom szemeimet.



Reggel arra keltem, hogy valaki nagyon de nagyon csúnyán köhögött.
Szemeim azonnal kipattantak és valami forróságot éreztem magamon.
Végignéztem magamon és egy elég piros Jungkookkal találom szembe magam.
Ajkaimat homlokára helyezem és.. te jó ég. lehet valaki ennyire forró?
- Kicsim.. - kezdem el lassan ébresztgetni. - Szerelmem.. - feldőlök mire lassan nyitogatni kezdi szemeit.
- Igen? - szólal meg orr hangon.
Ezt nem hiszem el..
A szekrényemhez sétálok majd az alsó polcról leveszem a lázmérőt.
- Kérlek ezt tedd a hónod alá. - nyújtóm át neki mire értetlenül pillant rám.
- Mi ez?
- Lázmérő.. - foglalok mellette helyet.
- Nagyon melegem van.. - dünnyög majd behelyezi a lázmérőt.
- Tudom kicsim.. - mérem végig aggódva mire fejét az ölembe helyezi.
Haját kezdem el cirógatni amit annyira szeret.

Pár perc múlva elkezdett sípolni a kis műszer.
- Mennyi? - kérdezek rá türelmetlenül.
- Umm.. 39.3°.. - pillant felém álmosan.
- Mennyi?? - kérdezek rá ismét csak hangosabban.
- Baj van a füleddel daddy? - nevet fel rekedtesen.
- Hahh.. ez egyszerre sértő de jól is esett a becézésed. - nevetek fel. - Hozok gyógyszert. - gyorsan a konyhába siettem a fiókokhoz majd kutatni kezdtem míg rá nem találtam a lázcsillapítóra.
Levettem egy poharat majd gyorsan engedtem bele vizet.
Biztos tegnap este fázott meg.. aish kell neki olyan későn járkálgatnia..
- Tessék hercegnőm, ezt vedd be. - nyújtom át neki.
- Köszö-
- Nem, nem nem! A gyógyszert sosem szabad megköszönni vagy nem fog hatni! - vágok szavába.
- Ki mondta ezt a hülyeséget?
- Na, ez nem hülyeség!
- Ha te mondod. - forgatja meg szemeit majd bevette a kis pirulát a víz kíséretében.
- Így nem jöhetsz suliba.. - gondolkodom el. - De egyedül se hagylak.. - pillantok felé. - Veled maradok!
- Dehogy maradsz Tae! Menned kell különben nagyon lefogsz maradni..
- Komolyan még te aggódsz értem? - rázom hitetlenkedve fejemet. Elképesztő ez a gyerek. - Veled maradok, akár tetszik akár nem. - öltöm ki rá nyelvem mikor ismét helyet foglalok.
- De-
- Nincs semmi de! Betegségben, egészségben együtt. Nem emlékszel? - értetlenkedek.
- Mi?
- Ja várj.. még nem is esküdtünk meg. - nevetek fel zavartan mire még vörösebb lett, de most attól mert zavarba jött.
- KIM TAEHYUNG KI LENNÉL TE HOGY EZT TEDD A SZÍVEMMEL? - pillant felém mérgesen karba tett kézzel.
- Yah kicsim, életed szerelme vagyok ki más lennék? Nem tudtam hogy a láz amnéziával is jár. - nevetek fel mire unott pillantásokat kapok.
- Le kéne fürödnöm.. - gondolkodik el. - Egy langyos zuhany nagyon jól esne. - áll fel.
- Nanana.. - állítom meg. - Mi van ha megszédülsz miközben állsz? - rázom meg fejemet. - Veled megyek. - jelentem ki határozottan.
- Yah! Nem vagyok kisgyerek. - puffog.
- Nem érdekel, akkor is megyek!
- Umm.. de akkor csak egy feltétellel!
- Mi lenne az? - pillantok felé furán.
- Ha velem zuhanyzol. - pislog párat azzal a két nagy ellenállhatatlan szemével.
- Tudtam én valaha is nemet mondani neked?
- Gyere daddy jó lesz. - ettől a kijelentésétől kirázott a hideg teljesen.