18. Fejezet 2/2 (Tae ver.)

[Taehyung szemszöge]


Én tényleg nem akartam ott hagyni Jungkookot, de most Hobinak nagy szüksége van rám. és kire számíthatna ha nem a legjobb barátjára?
Nem akartam úgy Kook-hoz vágni a szavakat, hogy ez mind az ő hibája.. remélem nem veszi magára.
Bár ahogy ismerem, úgy is magára vette..
J-Hope-nak mostanában vannak problémái a szerelemmel, szóval bármikor, mikor történik valami a csajjal és közte azonnal engem hív és muszáj ezt valakivel megosztanija.
De megígértette velem, hogy ne beszéljek erről senkinek semmit se amíg nem lesz komolyabb, ezért nem tud erről süti se.
Jézusom remélem nem hisz olyanokat, hogy megcsalom ezzel az őrülttel!
Mondjuk lehet, hogy most ezt lemondhattam volna, hisz olyan jól elvoltunk a fürdőben..

Ezekkel a gondolatokkal sétáltam az én kis reményem lakásához.
- J-HOPE!! - kiabáltam be tök nyugodtan.
- Te hülye! Anyáék alszanak! - lép ki azonnal röhögve.
- Juj bocsi.. - húzom el számat. - Na? Mi történt? - mosolyodom el ahogy lepacsizunk.
- Fuh haver hallod! Imád ez a csaj, esküszöm! - ábrándozik. - Annyira gyönyörű, tehetséges, kedve-
- Kedves, okos, aranyos igen, igen tudom! Mindig elmondod. - fejezem be helyette, majd felnevetek.
- Upsz..  - vakarja zavartan tarkóját. - Neharagudj csak ahj.. olyan szerelmesnek érzem magam érted? - üt vállba.
- Nah! - mormogok rá.
- Mi van elpuhányodtál?
- Én? Soha!
- Látszik, kis poci.. - simít végig hasamon.
- Kösz bazdmeg. - forgatom meg szemeimet. Ő is tudja hogy utálom a hasam, de azért baszogat vele.
- Bocs tesó, nem úgy gondoltam.. - görbíti le ajkait.
- Semmi. - legyintek. - És mikor mutatod be a kis csajt? - húzogatom szemöldököm.
- Hát ha téged meglát, lehet többet nem áll velem szóba...
- Mert olyan jól nézek ki? - húzom ki magam büszkén.
- Nem. Hanem, mert ilyenekkel szóba állok. - nevet fel hangosan.
- Te köcsög! - ütöm vállba, majd arckifejezése láttán felnevetek.

Utunkat egy park felé vettük, de az egész szinte a nevetéseinktől zengett.
- Hát ti? - szólal meg hirtelen Jimin hangja a semmiből mikor egy pad elé érünk.
Ijedtünkben azonnal odakapjuk fejünket és a hang tényleg Jiminé volt.
A padon ült szerelmem társaságában. Ő mit keres itt? Miért nincs otthon? És a legfontosabb.. miért Jiminnel van?

- Ezt én is kérdezhetném. - szólalok meg mély hangomon. Tekintetem Kook-ra vezetem aki azonnal a földet kezdi el pásztázni. Ennyire haragudna, hogy már rám se néz? Fasza vagy Taehyung..
- Kijöttünk Kookie-val kicsit beszélgetni. - mosolyog felém Park, majd átkarolja Jungkook vállát.
Bennem meg mintha valami készülne felrobbanni.
- Ti is? Mi is! - nevet fel J-Hope. Pedig ez rohadtul nem vicces.
Most komolyan..
Miért fogdossa a barátomat??
- Oh szia Jungkook! Fel se ismertelek! - szólal meg a kis remény, mire életem azonnal felkapja a fejét majd biccent neki egyet.
- Kezd későre járni.. nem megyünk? - fordul Chimchim felé.
- Menjünk! - ért vele egyet, és egyszerre felállnak a padról de Jimin még most se engedte el JK-t. - Ti se maradjatok sokáig!
- Igaza van.. - nézek Hobira.
- Igaz, igaz, akkor én megyek, majd hívlak! - pacsiz le velem majd Jiminnel is. - Szia Jungkook! - veregeti hátba az említettet majd el is húzta a csíkot.

Hárman maradtunk.. elég kellemetlenül érzem miatta, mert egyikünk se szól semmit.
De ezt hamar elszóltam..
- Akkor menjünk! Velünk jössz? - fordul felém Park, mire biccentek jelezve, hogy igen.

El is indultunk de ahogy JK mellé akartam menni, ő egyből arrébb ment, így valahogy Jimin került közénk.
Nem mondom, hogy nem zavart de ami a leginkább bökte a csőrömet az az hogy Jimin még mindig átölelve Kook vállát mentek egymás mellett.
Mit tehetnék?

- Mi van kis süti? Min gondolkodsz? - ahogy meghallom párom becézését egyből odakapom fejemet.
- Csak éhes vagyok. - nevet fel. Hahh.. ki se akad hogy így becézgeti? Így én szoktam!
- Ne vigyelek el valahova enni?
- Ilyenkor? Hülye vagy? - de imádom a nevetését te jó isten..
- Miért ne? - borzolja össze a kisebbik haját.
Yah Jiminie ne érj hozzá!
- Akkor inkább holnap umm.. suli után?
- Áhh legyen. Mit meg nem teszek érted. - nocsak milyen jól elvannak.. mit ha itt sem lennék esküszöm.
Hiába próbálok szemezni Kookie-val, a világ összes kincséért sem nézne rám, ami elég rosszul is esik.
Mondjuk meg van rá az oka.. tényleg én basztam el.
- Fázol? - teszi fel a kérdést Jimin a mellette sétálónak.
- Egy kicsit. - válaszol zavartan mire rám kapja gyönyörű szemeit amik elképesztően csillognak a sötétben.
De alig pár másodperc után ismét az utat pásztázza.
Elég volt!

Megkerültem Jimint és Jungkook hátához sétáltam majd szorosan átöleltem. Most ebben a pillanatban pont leszarom, hogy más is van itt köztünk és lát minket.
JK teljesen lefagyott mert megállt és csak egy helyben meredt a földre.
Kezeim dereka köré fontam és szorosan hozzásimultam, arcomat pedig eltemettem nyaka hajlatába.

Nagy mély levegőket vett majd annyit éreztem hogy egyik kezét a kezeimre helyezi a másikat pedig fejemre amit óvatosan megsimogat.
Mélyen beszívtam illatát majd nagy nehezen de elengedtem. Ez az én pólóm ami rajta van? Istenem ez a gyerek..
Jimin csak mosolyogva figyelt minket majd elindult, Jungkook pedig futott mellé én pedig ott maradtam.

Féloldalra húztam keserves mosolyom majd elindultam zsebre tett kezekkel.
Néma csendben kullogtam utánuk míg ők végig nevették az egész utat, mire végre a hatalmas épülethez értünk.
Míg ők búcsúzkodtak vagy mit csináltak addig felszaladtam szobámba.
Mit mondhatnék neki? Mit ne? Vonjam kérdőre? De még is miért? Aish aish aishhh.. megőrülök.

Az ajtó lassan kinyitódott majd belépett rajta ő.
Érződik a levegőben a feszültség ami most köztünk van.
Itt hagytam.

- Jungkook figye-
- Ne Tae. Nem kell a magyarázatod. - rázza a fejét.
- Kérlek hadd magyarázzam meg! - lépek elé.
- Mondtam hogy nem kell. - lép hátra, én viszont ismét teszek felé egyet.
- Jungkook ké-
- Nem Taehyung, nem érted meg?! Nem vagyok rá kíváncsi. - sétál az ágyához. Mikor hívott ő engem Taehyungnak?

Hozzá léptem majd egy mozdulattal lelöktem ágyára és mielőtt reagálhatott volna rá felé kerekedtem, kezeimmel feje mellett pedig megtámaszkodtam.
- Na idefigyelj Jeon Jungkook! Rohadtul szeretlek, érted? Te vagy életem értelme! - fúrom tekintetem az övébe.
- Tae.. - suttogja de mielőtt folytatná ajkaimat az övire nyomom amit egy csókká alakítok.
- Érted elkapnék egy gránátot. - suttogom ajkaira majd egy újabb csókot lehelek rá. - Érted penge alá vetném a kezem.. - suttogom szemeibe nézve. - Érted vonat elé ugranék. - érintem össze homlokunkat. - Igen.. érted bármit megtennék. - fejezem be mondatom ezzel a mondattal majd egy utolsó csókot adok neki.
- Miért csinálod ezt velem? Hm? - háborodik fel.
- Még is mit?
- Tudod jól milyen hatással vagy rám és a szívemmel még is ezt teszed velem! Mindig ugrassz ha ír vagy épp hív. És olyankor már én nem is vagyok, csak fogod magad és mész. - nevet fel halkan. - Istenem.. - sóhajt fel nehezen. - Miért kell nekem ezt a hülyét szeretnem?
- Hé! Hallom ám én is itt vagyok! - koppintom neki homlokom.
- Nem mondod? - forgatja meg szemeit.
- Megmagyarázhatom mi történt? Kérlek.. - görbítem le ajkaimat.
- Ahj.. felőlem.
- Szóval.. - kezdenék bele de feldől így inkább ölében foglalok helyet. - J-Hope-nak van egy lány aki nagyon, de nagyon tetszik. - vigyorodom el. - És végre erőt vett magán és elhívta randizni, és ezért hívott hogy elmesélje mi történt. - keresem tekintetét. - Tudod.. ő fél szerelmesnek lenni mert elég kicsi az önbizalma de úgy tűnik ennek a lánynak is viszont bejön Hobi és tanácsokat kér és tudod tényleg jó beszélgetni egy baráttal aki segít a bajban és meghallgat vagy épp csak melletted van. - mosolyodom el.
- Tae.. én.. én nem ezért haragszom rád, mert hogy nem mondtad el. - suttogja rekedtes hangján.
- Hát akkor?
- Nem emlékszel miket vágtál hozzám? Szó szerint az jött le nekem, hogy miattam romlott meg a barátságotok! - lábamnál fogja letol magáról.
- Kicsim! Én egyáltalán nem így gondoltam! - ellenkezek egyből. - Dehogyis! Már hogy tehetnél az egészről te? Én nem így értettem! - foglalok helyet ismét az ölében.
- Akkor hogy értetted? - tol te ismét magáról.
- Úgy értettem, hogy a szerelmed fontosabb mint hogy kevés időt töltsek veled ahogy neki is. Hisz ő is szerelmes lett abba a lányba, én meg a világ legcsodálatosabb emberébe. - mosolyodom el halványan.
- Szóval.. fontosabb? Fontosabb vagyok mint ő? - kérdez rá óvatosan.
- Jaj kicsim.. - simítok végig arcán. - Mindenkinél fontosabb vagy nekem. - kacsintok felé, mire vállon csap. - Igen.. ez már hiányzott. - nevetek fel mire szorosan magához ölel.
- Ne haragudj rám..
- Te ne haragudj hercegnőm. - puszilok hajába.
- Szeretlek V.
- Jaaaj sütikém én is téged de nagyon, nagyon, nagyon~. - eldöntöttem ágyán majd egész súlyommal ránehezedtem majd össze-vissza kezdtem el ölelgetni mire csak nevetett.
- Na de aludjunk. - húzom el számat. - Holnap suli.. - görbítem le ajkaimat. - De utalom istenem.. - dőlök be mellé majd félkarommal átöleltem.
- Semmi kedvem.. - hozzám bújik, fejét pedig mellkasomra helyezi. Imádok így feküdni.
- Tudom, de én ott leszek neked. - borzolom össze bal kezemmel hajkoronáját.
- Tudom. - ásít majd nyammog párat. - Jó éjt TaeTae. - még kényelembe helyezi magát majd halk kis szuszogása tölti be a szobát.
- Jó éjt. - kuncogok fel majd én is álomra hunyom szemeimet.



Reggel arra keltem, hogy valaki nagyon de nagyon csúnyán köhögött.
Szemeim azonnal kipattantak és valami forróságot éreztem magamon.
Végignéztem magamon és egy elég piros Jungkookkal találom szembe magam.
Ajkaimat homlokára helyezem és.. te jó ég. lehet valaki ennyire forró?
- Kicsim.. - kezdem el lassan ébresztgetni. - Szerelmem.. - feldőlök mire lassan nyitogatni kezdi szemeit.
- Igen? - szólal meg orr hangon.
Ezt nem hiszem el..
A szekrényemhez sétálok majd az alsó polcról leveszem a lázmérőt.
- Kérlek ezt tedd a hónod alá. - nyújtóm át neki mire értetlenül pillant rám.
- Mi ez?
- Lázmérő.. - foglalok mellette helyet.
- Nagyon melegem van.. - dünnyög majd behelyezi a lázmérőt.
- Tudom kicsim.. - mérem végig aggódva mire fejét az ölembe helyezi.
Haját kezdem el cirógatni amit annyira szeret.

Pár perc múlva elkezdett sípolni a kis műszer.
- Mennyi? - kérdezek rá türelmetlenül.
- Umm.. 39.3°.. - pillant felém álmosan.
- Mennyi?? - kérdezek rá ismét csak hangosabban.
- Baj van a füleddel daddy? - nevet fel rekedtesen.
- Hahh.. ez egyszerre sértő de jól is esett a becézésed. - nevetek fel. - Hozok gyógyszert. - gyorsan a konyhába siettem a fiókokhoz majd kutatni kezdtem míg rá nem találtam a lázcsillapítóra.
Levettem egy poharat majd gyorsan engedtem bele vizet.
Biztos tegnap este fázott meg.. aish kell neki olyan későn járkálgatnia..
- Tessék hercegnőm, ezt vedd be. - nyújtom át neki.
- Köszö-
- Nem, nem nem! A gyógyszert sosem szabad megköszönni vagy nem fog hatni! - vágok szavába.
- Ki mondta ezt a hülyeséget?
- Na, ez nem hülyeség!
- Ha te mondod. - forgatja meg szemeit majd bevette a kis pirulát a víz kíséretében.
- Így nem jöhetsz suliba.. - gondolkodom el. - De egyedül se hagylak.. - pillantok felé. - Veled maradok!
- Dehogy maradsz Tae! Menned kell különben nagyon lefogsz maradni..
- Komolyan még te aggódsz értem? - rázom hitetlenkedve fejemet. Elképesztő ez a gyerek. - Veled maradok, akár tetszik akár nem. - öltöm ki rá nyelvem mikor ismét helyet foglalok.
- De-
- Nincs semmi de! Betegségben, egészségben együtt. Nem emlékszel? - értetlenkedek.
- Mi?
- Ja várj.. még nem is esküdtünk meg. - nevetek fel zavartan mire még vörösebb lett, de most attól mert zavarba jött.
- KIM TAEHYUNG KI LENNÉL TE HOGY EZT TEDD A SZÍVEMMEL? - pillant felém mérgesen karba tett kézzel.
- Yah kicsim, életed szerelme vagyok ki más lennék? Nem tudtam hogy a láz amnéziával is jár. - nevetek fel mire unott pillantásokat kapok.
- Le kéne fürödnöm.. - gondolkodik el. - Egy langyos zuhany nagyon jól esne. - áll fel.
- Nanana.. - állítom meg. - Mi van ha megszédülsz miközben állsz? - rázom meg fejemet. - Veled megyek. - jelentem ki határozottan.
- Yah! Nem vagyok kisgyerek. - puffog.
- Nem érdekel, akkor is megyek!
- Umm.. de akkor csak egy feltétellel!
- Mi lenne az? - pillantok felé furán.
- Ha velem zuhanyzol. - pislog párat azzal a két nagy ellenállhatatlan szemével.
- Tudtam én valaha is nemet mondani neked?
- Gyere daddy jó lesz. - ettől a kijelentésétől kirázott a hideg teljesen.