11. Fejezet

[Taehyung szemszöge]


Lábaimmal a kavicsokat rugdosom, amelyek rendezetlenül vannak a járdán.
Miért nem akarja hordani azt a szart? Ennyire nem akarja, hogy mások rájöjjenek mi van köztünk?
Oké értem én, hogy másra nem tartozik de attól nekem az jól esett volna.
Nem szeretne? Most, hogy így belegondolok még egyszer sem mondta ki azt a szót, de én már többször is..
Ahh.. minél többet gondolkodok rajta annál nagyobb hülyeségek jönnek az eszembe.
Gondolat menetemből a telefonom rezgése zavart meg. De őszintén most nem tudott érdekelni.
Egy padhoz érve helyet foglalok rajta, a sétálás teljesen kifárasztott.
Mostantól tényleg hanyagolnom kéne őt? Egyáltalán tudja, hogy mit érez vagy csak tapogat a sötétben? Aigoo.. miért nem tudok a fejébe látni?


[Jungkook szemszöge]


És itt hagyott..
Hogy lehetek ekkora egy szerencsétlenség?
De nem tehetek róla.. kicsit félek az emberek reakciójától, hisz nem rég jöttem és nem akarom, hogy rólam beszéljen az egész suli.
Ez nekem, kicsit gyors lenne és nem tudom honnan jött az neki, hogy szégyellem.
Egyáltalán nem így van, sőt! Mindennél jobban szeretem de ezt még nem tudtam sajnos a tudtára adni..
Felkaptam telefonom és írtam neki egy üzenetet.

Én: Szerelmem merre mentél?:( Nem akartalak megbántani ezzel, kérlek ne haragudj rám! Gyere haza és beszéljük meg.♥

Mikor már 10 perc után sem jött válasz feladtam a várakozással.
Rányomtam a hívás gombra és fülemhez emelve e készüléket kezdtem el fel-alá járkálni a kis helyiségben.
- Vedd már fel.. - suttogom magam elé. - A rohadt életbe. - kinyomott.
Ennyire megbántottam volna ezzel? Pedig én nem akartam.. de még szóhoz sem hagyott jutni..
Lassan az ágyamhoz sétáltam ahol a kis dobozka volt. Kivettem belőle a tartalmát majd a tükörhöz lépve nagy nehezen de sikerült felvennem.
Hogy lehet ilyen édes? De most komolyan.. azt mondta hogy "azt akarom, hogy mindenki hadd lássa hogy már valaki birtokban tartja a szívem."
A szívem nem fogja sokáig ezt bírni, tönkretesz egyszer.

A nagy szünetnek lassan vége de Tae még mindig sehol..
Idegesen kapom fel táskámat majd telefonom a fülemhez emelve lépek ki az ajtón. Addig fogom hívni amíg fel nem veszi..
A folyosón lépdelve hirtelen megtorpanok. "Mi van ha valami baja esett?" Fut át a fejemen.
- Szia Jungkook! - lép mellém egy ismerős hang.
- Park. - pillantok felé.
- Kivel telefonálsz? - kérdezi suttogva.
- Csak próbálok. - sóhajtok fel. Ebben a percben pedig megszólal a csengő.
- Gyere, menjünk órára. - rápillant nyakláncomra majd leolvassa a V betűt. Elsőnek zavartan néz maga elé majd rám pillant vigyorogva.
- Erről akartál múltkor beszélni? - suttog, mire csak bólintok egyet.
- De ezt majd később. - sóhajtok fel.
- Taehyung? - pillant a mellettem álló a folyosó végére mire azonnal odakapom a tekintetem.
- Jimin menj órára! - szólok rá.


[Taehyung szemszöge]


Az volt a tervem, hogy nem megyek már vissza a suliba de rájöttem, hogy sok lesz az igazolatlan amit egyetemen már nem engedhetek meg magamnak.
Szóval vissza csoszogtam szobánkba ahol már hűlt helye volt Jungkooknak.
Összeszedtem a cuccaim majd elindultam.
A folyosón lépdelve, a földet bámulva merengek a gondolataimban amik körülötte forog.
- Taehyung? - szólít meg egy ismerős hang.
Lassan emelem fel fejemet majd tekintetem Jiminre téved majd Jungkookra.
Zavartan vakarom a tarkómat mikor süti elküldte az idősebbet majd felém kezdett rohanni.
- Tae! - szó szerint nekem esik majd szorosan magához szorít.
Tekintetem vissza a padlóra vezetem és csendben állok egy helyben.
Mikor rájön, hogy nem ölelek vissza kicsit elhúzódik tőlem.
Azt hittem, hogy majd elmegy vagy valami de nem.. még közelebb lépett hozzám majd ajkait az enyémnek nyomta.
Tette miatt szemeim kitágultak a meglepettség miatt.
Elsőnek egy apró puszit nyomott rá majd nyelvét óvatosan végighúzta alsó ajkamon és gyengén megcsókolt.
Lassan mozgatta puhaságát az enyémen, de hiába. Nem csókoltam vissza.
- Tae.. - suttog ajkaimra. - Szeretlek. - néz szemeimbe én pedig az övébe. - Ne haragudj rám kérlek, hülye voltam. - sóhajt fel nehezen. - Nézd! - mutat a nyaka felé és ekkor megpillantom a nyakláncot amit vettem neki.
- Jung... - nem hagyta, hogy befejezzem ismét megcsókolt. Arcomat kezei közé vette és úgy húzott közelebb.
- Hyung miért nem csókolsz vissza?
- Nem kell ezt tenned. - figyelmen kívül hagyva kérdését kezdek bele. - Nem haragszom rád, én sajnálom hogy rád akartam erőltetni olyat amit te nem akarsz. - nézek szemeibe.
- Nem hyung te nem.. - és most én vágok a szavaiba.
- Vedd le nyugodtan.
- Nem! - szól rám erélyesebben. - Tae mi lenne ha végighallgatnál legalább egyszer? - háborodik fel.
Nem válaszolok, ezzel jelezve hogy itt a lehetőség.
- Köszönöm. - lehunyja szemeit egy pillanatra. - Viselni akarom, hisz te adtad és ez nagyon sokat jelent nekem. - bólogat. - Hülye voltam, istenem mit tehetnék hogy ne haragudj rám? - néz rám zavartan.
- Ki kiabáljam hogy szeretlek? - hangja teljesen komolyan hangzik, de nem reagálom le,
- SZERETLEK KIM TAE....- és most jött el a pillanat hogy a csókommal elhallgattassam.
Azonnal visszacsókolt, mire csókunkba mosolyogtam.
Jobb kezem arcára simítottam és óvatosan megsimogattam a puha területet.
- Hülye vagy? - kérdezem kuncogva.
- Fogd be. - vigyorodik el majd számra puszil. - Akkor szent a béke? - lép egyet hátra.
- Nagyon is. - bólintok hozzá, mire felvisított majd szorosan megölelt.
- Shhh Kookie~! - nevetek fel aranyosságán majd feje búbját kezdem el simogatni.
- Elmegyünk? - kérése meglepett.
- Hova? - nevetek fel.
- Yaah! Kettesben akarok veled lenni hyung.. - mondja hisztizve.
- Hisztis. - suttogom magam elé.
- Hahh.. még is ez a hisztis kell neked! - mutat végig magán felháborodva.
- Ezzel egyetértek. - vigyorodom el majd állát megtartva hüvelyk- és mutatóujjammal húzom magam felé majd ajkára csókolok, mire belevigyorog.



[Jungkook szemszöge]


- Imádom a csókodat.. - harapom be alsó ajkamat.
- Aaah.. ne harapdáld. - villant felém pár szúrós pillantást.
- Akkor megyünk? - térek vissza az eredeti témánkhoz.
- De már becsöngettek Kook.. - húzza el száját.
- Nem érdekel, naa gyere velem. - megfogom kezét majd összekulcsolom azt az enyémmel.
- Hát nem is tudom.. - vakarja tarkóját.
- Vagy te nem akarsz kettesben lenni most velem? - gondolkodom el.
- Már hogyne akarnék! - válaszol rá egyből. - Menjünk. - szorít egyet kezeinken.
Elmosolyodom majd szobánk felé vesszük az irányt kézen fogva.

Amint beértünk egyből az ajtónak lökött és hozzányomva megcsókolt.
Kezei a fejem mellet, az ajtónak támaszkodva helyezkedik el.
Egyik lábam óvatosan felhúzom csípőjéig mire felkap az ölébe. Lábaim reagálnak így azt körbekulcsolom derekán, nehogy leessek.
Jobb kezével végigsimít combomon egészen fenekemig és ott meg is állapodik.
Elsőnek óvatosan simogatni kezdi a területet majd belemarkol mire kicsit megugorva ölében csókunkba sóhajtok.
Sóhajtásomra csak mélyen felmordult. Istenem az a hang.. még a lábaim is beleremegtek.
Lassan vált el tőlem majd nyelvét kidugva ajkai közül az enyémhez emeli és óvatosan átcsúsztatja a számba ahol érzékelő szervem találkozik az övével és egyből kényeztetni kezdik egymást.
Majd visszahúzza azt a helyére mire utána kapok, így sikeresen bekaptam nyelvét majd óvatosan megszívtam azt mire felnyögött.
A hangjától kirázott a hideg, de teljesen. Hogy nyöghet valaki ennyire mély hangon..
- Kicsim.. - szólít meg miután elengedtem. - Szerintem erre most tényleg nincs szükséged. - kezeit nyakláncomra helyezi majd kikapcsolva azt a földre ejti.
Mikor eltűnt a zavaró tényező ami takarta nyakamat valamennyire egyből apróbb puszikkal hinti be.
Én csak hátrébb vetem fejemet, hogy jobban hozzáférhessen a területhez.
Nyelvét végighúzza rajta, mire alsó ajkamba haraptam.
Nem sokkal később megéreztem fogát ahogy belém mélyeszti majd egy ponton jól megszív.
Szemeim lehunyva nyögök egyet beharapott ajkamba.
Azt az egy pontot tovább kezdi el szívni, mire hajába túrok.
- Hyung.. - sóhajtok fel. - Ennek nagyon csúnyán nyoma lesz. - figyelmeztetem.
- Pont ez a célom bae. - mormogja nyakamba. Becézésén meglepődök de nem teszem szóvá. Imádom, amikor becéz..legyen az kicsim, szerelmem, hercegnő vagy akár süti. A lényeg hogy az ő tulajdona vagyok.


[Taehyung szemszöge]


Mikor úgy döntök, hogy elég lesz nyaka kínzásának, homlokom az övének döntve nézek szemeibe.
- Szeretlek te hisztis. - mosolyodom el.
- Szeretlek te hülye. - húzza vigyorra ajkait.
Csak szem forgatva reagálom le beszólását majd az ágy felé kezdek sétálni.
Lassan helyezem a puhaságra majd befekszem mellé.
- Hogy jutottunk mi el ideáig? - sóhajtok fel.
- Mire gondolsz? - fordul felém.
- Hát szobatársból az életem értelmévé. - dörzsölöm meg szemeimet fáradtan.
- Mondtam már hogy ne játssz a szívemmel! - szól rám.
- Nem kell zavarba jönnöd e miatt. - vigyorgok rá mire mellkason csap.
- Fogd be. - fordít nekem hátat.
Felé csúszok majd fejére puszilok, végül füle tövébe.
Tettemre kirázta a hideg majd felém fordul és minden súlyával rám fekszik. Fejét nyakamba bújtatja és úgy veszi halkan a levegőt.
Kezemet hajába vezetem simogatni kezdem azt.
- Sütikém.. - szólítom meg.
- Hm? - hümmög vissza álmosan.
- Mivel holnap hétvége mi lenne ha elvinnélek magamhoz? - vetem fel az ötletem.
- Be..be akarsz mutatni a..a szüleidnek? - pislog nagyokat.
- Majd egyszer igen, de nem most. - mosolyodom el.
- Hát akkor? - kíváncsiság cseng hangjából.
- Nem lesz otthon senki és így miénk lenne az egész ház. - feldőlök hogy szemeibe tudjak nézni mire arca pirosodik.
Hangosan felnevettem majd magamhoz szorítottam.
- Yaah ne nevess! - szól rám mérgesen.
- Kis méregzsák. - nevetek tovább. - De akkor? - fogom vissza magam.
- Legyen. - forgatja meg szemeit.
- Hmm.. már most alig bírom kivárni. - vigyorodom el perverzen mire megrúg. - Érzem a törődést. - szólalok meg mire vissza fekszik eredeti pozíciójába; rám telepedik, fejét nyakam hajlatához helyezi miközben simogatom fejét.

10. Fejezet

[Jungkook szemszöge]



Persze, hogy érdekel hogy valaki meglát de hát nem lehet ellenállni az ajkainak amiről meg nem tehetek.
De hamar rá kell jönnöm, hogy ez tényleg veszélyes, ezért lassan elválok tőle majd leteszem a cement padlóra.
- Valaki bevadult? - kérdezi nevetve.
- Hülye gyerek. - suttogom magam elé szem forgatva.
- Hisztis. - vág vissza.
Erre inkább nem reagálok semmit csak rápillantok, hogy készen áll e majd benyitok.
A tanár lepetten pillant ránk, de mi csak teljesen nyugodtan elsétálunk a helyünkre majd helyet foglalunk.
- Hát ti meg hol voltatok? - von kérdőre.
Nem tudom mit találhatnék ki semmi nem jut az eszembe.. idegesen kattog az agyam valami jó kifogás után.
- Semmi köze hozzá. - szólal meg padtársam.
- Hogy mondtad? - emeli meg hangját.
- A szopás süketít. - suttogja nekem mire hangosan felnevetek, mivel ezt mi szoktuk egymásnak mondani.
De szerintem nem volt elég halk mert az egész osztály nagy nevetésben tör ki, de a tanárnak egyáltalán nem tetszik.
- Kim Taehyung! - elkiáltja magát. - az igazgatóiba most! - sziszegi fogai közt.
- Már megint? - sóhajt fel a mellettem ülő.
- Elkísérjelek kisfiam? - lép közelebb idegesen.
- Nem, nem kell. - legyint egyet. - Ismerem az utat. - feláll majd felkapja a táskáját.
- Már egy párszor megjárta. - szólal meg Tae haverja nevetve, mire csak V nevetve bólogat.
- Velem jössz? - pillant le rám.
- Hát.. - kezdem el vakarni tarkómat zavartan. Nem rég jöttem és nem szeretnék már most rossz benyomásokat a tanároknál..
- Ő marad! - szólal meg a tanárnő.
- Szerintem meg majd ő eldönti. - vágja hozzá flegmán. - Szóval? - mosolyog rám aranyosan.
Körbe nézek és mindenki a válaszomra vár.. ez olyan zavaró. Utálok középpontban lenni, és hogy V azt akarja hogy menjek vele, kicsit se találják majd furcsának a többiek..
- Most inkább maradnék. - suttogom. Nem tudok a szemeibe nézni csak a földet pásztázom.
A tanár csak felnevet majd megragadja barátom karját, hogy kitegye.
- Ne érjen hozzám! - kiabál rá mire azonnal elkapja a kezét. Megfogja cuccait majd kilép az ajtón ami aztán hangos csapódással záródik be.
Szerintem még soha nem láttam ilyennek Tae-t. De hát most én minek menjek vele az igazgatóiba?
Vagy lehet hogy csak beakart menni a szobánkba hogy kettesben legyünk?
Kattog az agyam és már vagy ezerszer megbántam, hogy nemet mondtam.
Remélem azért nem haragszik rám vagy nem bántottam meg ezzel vagy bármi..
A tanár nagyot sóhajtva vesz fel egy műmosolyt majd folytatja amit félbehagyott.
De én nem tudok az anyagra koncentrálni..csak rá.



[Taehyung szemszöge]



Idegesen sietek le a lépcsőn majd a folyosón futásnak eredve rohanok be a szobánkba.
Ajtót hangosan kicsapva lépek be majd magam után becsapom.
Miért nem jött velem? Eszem ágában sem volt az igazgatóiba menni.. Aish.
Mondjuk igaza van. Tanulni szeretne és figyelni az órán, hogy kérhetek tőle olyat hogy jöjjön velem?
Ahh én se vagyok normális.
Táskám bevágtam a szekrény aljába majd dzsekimet felveszem, kapucnimat a fejemre húzom majd megindulok.
Amint elhagytam a kolit csak mentem a lábam után.
Tulajdonképpen most van csak időm gondolkodni.
Nekem megtetszett ez a hisztis. Tetszett hogy mindig féltékenykedik és hogy mindig a közelemben volt.
Nem szabadna ilyen hülyeségek miatt haragudnom rá, mert könnyen elveszíthetem.
Vajon ő erről az egészről mit gondol? Már mint remélem leesett neki, hogy én akikre barátként tekintek azokat nem csókolom meg csak úgy.
Tekintetem az utca másik felére tevődik ahol egy ékszerüzlet állt. Egyből ő jutott róla az eszembe szóval muszáj bemennem.
Átrohantam az úton ahol az autók csak dudálva jelezték nem tetszésüket, de most pont leszartam.
Amint beértem az üzletbe rengetek szebbnél szebb aranyak és ezüstök fogadtak. De az áruk annál jobban égette a szememet.
- Segíthetek? - lép mellém egy kisasszony.
- Csak kopjon le. - mormogom miközben próbálom a megfelelő ajándékot kiválasztani.
Erről a mondatomra beugrott hogy viselkedtem az órán. Jungkook még nem látott olyannak, csak a mindig nevető Taet.
De ha tudná hogy a fél suli ismeri a nevem és van is okuk rá.
Egy fekete nyakláncon megakadt a szemem. Úgy nézett ki mint egy nyakörv vagy egy sima szalag de mégse mert medál lógott a közepén.
Ekkor valami bevillant.. ha megveszem azt akkor rárakatok a medál helyére egy "V" betűt, hogy az lógjon rajta és így ez olyan mintha hozzám tartozna.
- Elnézést! - lépek a pulthoz. - Abból kérnék kettőt. - mutatok a kiválasztott ékszerre.
A nő odalépett majd kivett kettőt. - A medál maradat? - pillant rám.
- Nem, köszönöm. - rázom meg fejemet. - Esetleg egy V betű nincsen? - érdeklődök.
- De van. - mosolyog rám.
- Oh és egy JK? - gondolkodom el. Ha ő majd a V-set hordja akkor én meg egy JK-set és így tök fasza lesz.
- J betű? - pillant vissza rám.
- JK. - ebből mit nem lehet érteni?
- Külön? - kérdez vissza.
- Egybe ha meglehetne oldani. - sóhajtok fel. Lefáraszt az értetlenségével.
- Rátegyem őket vagy megoldja? - szól még vissza.
- Ha rátennéd azt megköszönném. - nyúlok farzsebembe és kihúzom a pénztárcám. Ekkor megrezzen a telefonom miszerint egy sms-em érkezett.
Gyorsan kihalászom mobilomat míg az szerencsétlenkedik a nyakláncokkal.

Jungkook: Hol vagy?:|

Oh szóval vége az órának. Ha jól tudom most matek lesz szóval még jó is, hogy eljöttem.

Én: Elmentem sétálni.

Jungkook: Nem jössz vissza?

Én: Ezt a mai napot inkább hanyagolom.

Jungkook: Biztos?:/ hiányozni fogsz..

Annyira jól esett ez a kis rohadt mondat amit írt. Újra és újra elolvastam, hogy újra átjárja szívemet a melegség.

Én: Szünetekbe tudod hol találsz ;)

Jungkook: Jóó de hát az nem olyan, hogy egész nap mellettem ülsz.

Én: Tönkreteszel. 

Jungkook: Jimin átakar ülni mellém.

Én: Következő órán találkozunk.

Ezzel a mondatával el is érte, hogy visszamenjek. Hahh majd hagyom hogy Jimin elvegye a helyem mi?
-Tessék! - elém rak két kis szalaggal bekötött dobozkát.
- Köszönöm. - kihúzok pár papírt a tárcámból majd felé nyújtom.
- Jaj ez sok! - pillant rám nagy szemmel, mire csak legyintek majd megfogva a két becsomagolt nyakláncot elindulok.
Már csak azon kell agyalnom, hogy mikor adjam át neki.
Nem állhatok csak úgy elé, hogy "Nesze ez a tiéd" hogy hangzana már..
De beugrik, hogy nagyszünet lesz majd szóval időm mint a tenger.

Én: Nagyszünetbe jössz a szobánkba?

Jungkook: Ott leszek^^

Ezt elintézve futni kezdek a koli felé vissza. Izgulok a reakciója miatt, vajon mit fog hozzá szólni? Tetszeni fog neki? Remélem leesik neki, hogy miért adom.
- De várjunk csak. - megtorpanok. - Ez annyira nyálas.. - fintorodom el. Mit ki nem hoz belőlem.
Nevetve megrázom fejemet majd folytatom az utamat.
A lépcsőket kettesével szedem, hogy hamarabb beérjek, szó szerint beesek az ajtón.
A sajátomat gyorsan kibontom majd nagy nehezen felveszem.
A tükörből nézve elég jól áll ez a fajta nyakék. Hát még neki milyen jól fog állni.

Idegesen járkálok jobbra-balra a szobában, várva őt, hogy mikor lép már be végre.
Mi tart eddig? Már rég kicsengettek.

Én: Hol vagy már hercegnő?

Jobb beceneveket nem tudok kitalálni, meg amúgy is nem tudom, hogy őt mennyire zavarja amikor ilyen nevekkel szólítom, de ha bántaná akkor már szólt volna.

Jungkook: Ne haragudj csak az osztályfőnök feltartott, hogy a holnapi osztálykirándulást átette jövőhétre. De sietek már!♥

Hát mit képzel az a nő? Megbeszéltük, hogy holnap akkor megyünk erre mit csinál? Ahh.. megőrülök.
Ekkor ki nyíl az ajtó a hátamnál. Nem tudok megfordulni, mi van ha nem tetszik neki és kinevet hogy túl nyálas vagy akármi? De aish.. miért tenne ilyet?
Halk lépteket hallok mögülem majd megáll.
Fejét a hátamnak dönti és így állunk némán, majd kezeivel átöleli derekam. Biztos azt hiszi, hogy haragszom rá mert nem jött velem.
- Ne haragudj. - suttogja. Tudtam.
- Nem haragszom. - mosolyodom el majd megfordulok ölelésében, hogy szemtől szembe álljak vele.
Szemei egyből nyakamra téved ahol a "nyakörvem" van. Majd ajkai mozgását nézve leolvassa azt a két betűt ami rajta lóg.
Zavartan pillant rám, ekkor kiveszem zsebemből az ő dobozát és átnyújtom neki.
- Tae ez..mi? - méregeti szemeivel, de végül elfogadja.
Óvatosan kinyissa majd ahogy meglátja a lényeget és szélesen elmosolyodik.
- V mint te? - kérdezi hitetlenkedve, mire bólintok.
- És JK mint te. - egészítem ki.
- Hát te tényleg hülye vagy. - simít végig a V betűn.
- Nem tetszik? - nézek rá szomorúan.
- Dehogynem! - válaszol gyorsan.
- Én ezzel csak kiakartam fejezni.. tudod a.. az érzéseim vagy mit. - mondom zavartan. Így a szemébe mondani nem valami könnyű.
Elém lép majd ajkait óvatosan az enyémre helyezi. Azonnal visszacsókolok majd közelebb húzom.
- Feltegyem? - szólalok meg miután elváltunk.
- Nem, nem veszem fel. - vissza teszi a dobozba. - Te nem veszed le? - kérdezi meglepetten.
- Már miért venném le? - nevetek fel cinikusan. - Hisz azért vettem, hogy hordjuk. - rázom meg fejemet zavartan. Mit gondolt azért van hogy majd itt a házban elhordjuk és annyi?
- Hát a többiek a suliban szerinted mit gondolnak majd? - vakarja zavartan a fejét, de én csak felhúzom egyik szemöldököm kérdőn. - Egyből rájönnének hogy itt valami nem oké. - válaszol magára majd rám mutatva értetlen fejem látván.
- És ez téged ennyire zavarna? - kérdezem kicsit idegesen. - Jungkook azért vettem, hogy mindenki hadd lássa hogy már valaki birtokban tartja a szívem. - nevetek fel feszülten.
- Értem Tae, és ez annyira édes tőled. - hatódik meg. - De hát szerinted mások hogy fognak ránk néz.. - és itt nem hagytam hogy befejezze.
- Mit érdekel téged mások véleménye? - kérdezem idegesen. - Miért nem csak az én véleményemmel foglalkozol? -lépek hátrébb. - Szégyellsz? - gondolkodom el.
- Mi?! Dehogyis! - rázza fejét gyorsan majd közelebb lép.
- Ne közelíts! - figyelmeztetem. - Más oka mi lenne? Szégyelled, hogy fiú vagyok, ahogy te is? - mosolyodom el.
- Nem! Nem erről van szó csak- és itt ismét szavába vágok. Felesleges hallgatnom ezeket.
- Elég. - mondom miközben lehunyom szemeimet, hogy megnyugodjak. - Tudod mit? - megfogom a nyakamon lévő láncot majd leráncigálom magamról aminek hála elszakadt és a földre hullt.
- T-tae- ismét nem hagyom szóhoz.
- Akkor inkább tegyél úgy mintha nem is ismernél, lehet akkor nem hisznek majd rólunk semmit. - vágom hozzá majd kikerülve őt hagyom el a szobát.
Életemben nem vettem senkinek semmit, nem hogy ilyen dolgokat..
Senkivel sem voltam ilyen, erre nesze neked. Szégyelli, hogy egy fiút szeret? Jó engem is érdekel mások véleménye de az övé fontosabb mindennél. De ez fordítva már nem így van.

9. Fejezet

[Jungkook OPV]




- Tae.. mit.. mit keresel itt? - elakad még a szavam is.
- Miattad jöttem Jungkook! - elém áll majd lenézve rám szemeimbe néz.
- Nem kellett volna.. - suttogom.
- Hogy micsoda?
- Kértem? Nem. - rántottam vállat. Ne higgye azt hogy ilyen könnyen tovább lépünk majd ezen.
- JK.. miattad hagytam ott J-Hope-ot! - háborodik fel.
- Yaah! Ne kiabálj velem.. - szólalok meg halkan. - És köszönöm aranyos ez tőled, de nem kértem, hogy ezt tedd. - rázom meg fejemet. - Ha Hope-val vagy kivel szeretnél lenni akkor csak nyugodtan. - nézek szemeibe nagy nehezen majd rámosolygok. - Engem nem.. zavar. - bólintok hozzá egyet egyetértve magammal.
- Mi-micsoda? - kerekednek ki szemei. - Komolyan? - lepődik meg. De nálam jobban nem.
- Igen. - mosolygok továbbra is. - Szóval siess csak vissza hozzá! - nevetek fel.
Az ágyamhoz sétálok majd felveszem a táskám a hátamra és az ajtó felé veszem az irányt.
- Hova mész? - húz vissza karomnál fogva.
- Suliba.. - válaszolom egyszerűen, de nem fordulok felé. Jobb ez így ha nem nézek a szemeibe és ő sem az enyémbe.
- Nélkülem? - mintha csalódott lenne úgy kérdezi. De miért is lenne az? Most engedtem meg neki, hogy nyugodtan találkozgathat a barátjával, vagy is haverjával.
- Sietek. - adom az értelmes választ rá se nézve majd kirántom karomat kezei fogságából majd magam után csapva az ajtót hagyom el a szobát.

Annyi minden történt, hogy az valami elképesztő.. át kéne mindent alaposan gondolnom.
Csókolóztam egy fiúval. Soha életemben nem néztem egy lányra sem, nem hogy még fiúra. Ő az első akire így nézek és ez érdekes..
Igaz, hogy a lányok nem érdekelnek de nem vagyok meleg, mert a fiúk sem jönnek be csak is ő. Ezt mivel lehetne elmagyarázni?
Ő az egyetlen személy aki teljesen elvarázsolt.
Elvette az első csókomat remélem tud róla.. és azt vissza is kéne majd vennem tőle.
Azt mondta, hogy szeret vagy is ezt én akartam kimondani de nem sikerült, ő pedig válaszolt hogy én is téged pedig ki se mondtam, de érzem, hogy arra értette.
Aish.. ez tényleg bonyolult.
Akkor ott van az a J-Hope akivel annyi időt tölt. Jó mostanság már nem annyit mint régebben szerintem de nem tehetek róla.
Sokkal több időt kéne eltölteni azzal akit szeretsz mint a haveroddal, vagy is szerintem ez lenne a normális, de nem akarom irányítani az életet. Azzal van akivel akar lenni én mostantól nem fogok szólni egy rossz szót sem.

Ezekkel a gondolatokkal sétáltam a cement padlón egyenesen az osztályterem felé.
Amit beértem, köszönés nélkül sétáltam a helyemre majd lepakoltam a cuccaimat.
- Csá haver! - lép mellém Jimin.
- Park. - pillantok felé majd lepacsizok vele és azzal a lendülettel helyet is foglalok székemen.
- Mi újság? - huppan le mellém, azaz Tae helyére.
- Túl sok.. - sóhajtok fel gondterhelten.
- Na, mesélj! - dől előrébb hogy arcomra pillanthasson.
- Ez nem olyan téma amit itt lehetne megbeszélni.. - nézek körül, jelezve hogy tegye ő is azt.
Sok szempár pillant minket és a legtöbbjük érdeklődve hallgatózik, mintha valami nagyon nagy közük lenne hozzá.
- Megértem. - bólogat egyetértően.
- Mi a faszt lestek basszátok meg?! - mordulok fel.
Mit érdekli ezeket, hogy mit beszélgetek Jiminnel? Semmi közük hozzá akkor meg maradjanak már a picsájukon.
Mindegyik megugrott majd el is fordult, úgy ahogy. Ezen jelenlegi padtársam csak felnevetett.
- Akkor mi lenne ha átjönnél suli után hozzám? - ajánlja fel.
- Legyen. - egyezek bele. Valakivel tényleg jó lenne megbeszélni ezeket, és ő pont olyan személy aki nem hinném, hogy elárulna.
- Akkor ma nálam. - ismétli meg bólogatva.
Hangos nevetés hallatszik a folyosóról ami egyre hangosabb lesz.
- Mi a fa..- épp rákérdeznék, hogy mi a fasz ez de akkor lép be két idióta röhögőgörcsöt kapva.
- Sziasztoook!~ - kiáltja el magát V.
Tekintetem egyből elkapom róla amikor azok találkoznak. Szerintem nem nézi jó szemmel, hogy mellettem ül Jimin, mert nagyon gyorsan megindult felénk.
- ChimChim taka van. - nevet fel "viccelődve".
- Jól van TaeTae. - forgatja meg szemeit. - Amúúúgy~ - fordul barátom felé. - Nem akarsz padtársat cserélni?
- Mi van? - értetlenkedik V majd helyet foglal mellettem.
- Mivel Hopi a padtársam te meg jól el vagy vele én meg Jungkookkal akkor miért ne cserélhetnénk? - kérdezi izgatottan.
Kedvelem Jimint nem erről van szó, csak hát nem szívesen ülnék el Tae mellől.
Lassan felé pillantok, de ő mintha nem is hallotta volna csak kipakolt majd a telefonját nyomkodta.
- Na? - kérdez rá türelmetlenül.
- Nem. - válaszolja egyszerűen.
- Miért nem?
- Mert azt mondtam, hogy nem! - válaszol idegesebben.
- De izé vagy Tae.. - puffog párat.
- Sajnálom Jiminnie, de süti az enyém. - egy pillanat alatt ránt magához majd szorosan átölel.
- Nyugi, nem veszem el tőled. - nevet fel, kezeit feltéve védekezésképpen.
- Mernéd.. - nevet fel mint aki viccel.
- Mi a téma? - lép elénk Taehyung barátja is, vagy is haverja.
Nagy meglepetésemre de lepacsizott Jiminnel aki örömmel fogadta. Ők is jóba lennének?
Majd felém int mosolyogva egyet amit viszonzok, hisz csak nem vagyok egy bunkó paraszt.
Majd mintha itt sem lennénk kezd el Tae-val beszélgetni de olyan hülyeségekről, hogy megáll az ész.
Arról beszél, hogy az ő anyja mennyire utálja ha nagyobb a párnahuzat mint a párna és az milyen kényelmetlen már.
- Tae. - szólítom meg mire rám kapja tekintetét. - Most úgy őszintén. Téged ez érdekel? Mert engem rohadtul nem. - fordulok el mire elkezdenek nevetni a többiek, de még J-Hope is.
- Ez jó volt. - nevet Jimin továbbra is.
- Nem tudtam, hogy ilyen vicces vagy. - mosolyog felém a "sértett". - V sokat mesélt már rólad. - bólogat.
Egyből az említettre pillantok aki zavartan néz jobbra-balra.
- Tényleg? - lepődök meg. Szokott másoknak rólam beszélni?
- Bizony ám. Ugye TaeTae? - amint rákérdezett belépett az osztályfőnök.
- Gyerekek mindenki a helyére! - Ordította el magát.
Azonnal csend telepedett és mindenki a helyén ült.
- Szóval! - kezdett bele ami rohadtul nem izgatott.
- Taehyung.. - suttogom neki.
- Hm? - pillant rám kérdőn.
- Igaz? - rákérdezek de csak éretlenül pislog párat.
- Igaz, hogy szoktál rólam beszélni? - suttogom tovább.
- Ugyan mi másról beszélhetnék? Én csak az életemről szoktam. - ránt vállat.
Teljesen a szívembe hatolt ezzel.. miért mondd nekem ilyeneket? Zavarba fog hozni vele..
- Yaah.. - szólok rá, de ő csak mosoly.
Valaki lágy keze végig simít combomon, ami nem más mint drága padtársam mancsa.
Levezetem kezem az övéhez és a pad alatt összekulcsolom azokat, mire erősen megszorítja, mintha ezzel jelezne, hogy ő itt van nekem.
- Akkor gyerekek, a nagy hír! - csapja össze tenyerét. - Az államtól mindegyik osztály kap 100 ezer forintot osztálykirándulásra, és gondoltam jó lenne ha minél hamarabb elmennénk, hogy összeszokjon az osztály! - magyarázza. Nem is rossz ötlet.
- És hova mennénk? - teszi fel valamelyik gyerek az értelmes kérdést.
- Ötleteket kérek, mivel ez nem csak rajtam áll. - néz körbe, Tae pedig egyből felemeli a kezét.
- Taehyung? - szólítja meg.
- Mi lenne ha Jongin-ba mennénk? Van ott egy hatalmas élménypark! - csillannak fel szemei. - Állatkert is van és felfedező túrák meg minden! - bólogat magának.
- Nem rossz ötlet.. - gondolkodik el az öreglány. - Ki szavaz Jonginra? - egy jó páran felrakták a kezeiket.
- És mivel ezeket nem kell előre lefoglalni mert ugye itt csak belépőket kell fizetni akkor minél hamarabb eltudnánk menni. - szólal meg J-Hope.
Ezen már a többi maradék gyerek is feltette a kezét.
- Nagyszerű! Akkor mikor induljunk? - teszi fel az elgondolkodtató kérdést.
- Menjünk holnap. - kiált fel Jimin. - Majd én szerzek buszt, ne aggódjon. - legyint egyet.
A tanár nagy nehezen de beleegyezett.
- Menjetek szünetre. - int egyet.
Amint megszólal a csengő mindenki felkapja a cuccait és siet a következő órára.
Épp kisétálnék az ajtón de egy kéz megragadja a karomat majd a legközelebb eső férfi mosdóba húz.
- Mi a...  - hátrafordulok és egy vigyorgó Tae-val találom szembe magam.
- Megijedtél? - nevet fel halkan.
- Nem vicces! - fordulok el karba tett kézzel.
- Miért rohantál úgy el reggel? - lép elém lassan.
Nem válaszolok csak megrázom a fejemet, jelezve hogy nem fontos.
- Mondd el kérlek.. - lép közelebb.
- Én csak.. ahj.. - sóhajtok fel.
- Féltékeny voltál? - és egyből belekezd. Nem húzza az időt, a lényegre tér azonnal.
- Ühüm. - hümmögök igazat adva neki.
- Aish JK. - megrázza a fejét. - Hányszor mondtam már, hogy ne féltékenykedj? Hm? - simít végig arcomon.
- Könnyű azt mondani! - háborodok fel.
- De nem is adok rá okot hogy az legyél. - értetlenkedik.
- Áááá.. tényleg nem. - vágom rá puffogva mire csak elneveti magát. - Ne nevess már.. - pillantok rá szúrós szemekkel.
- Jaj de mérges. - gügyög hozzá.
Majd közelebb lépve mindkét kezét az arcomra helyezi majd elém hajol.
- T-tae.. itt.. - épp szóltam volna, hogy itt bárki megláthat de szavamba vágott.
- Nem érdekel. - mormogja orra alatt majd ajkait az enyémhez nyomja.
Ajkaim egyből reagálnak rá és elkezdem mozgatni őket a puhaságán.
Lágy csókba invitálom majd egyik kezemet a hajába vezetem, mire felmorran.


[Taehyung szemszöge]


Kezét hajamba vezeti mire fel kell hogy morranjak.
Nyelvemet végigvezetem alsó ajkán mire leejti az állát, bejutást adva szájába. Fogaimat óvatosan alsó ajkába mélyesztem, majd enyhén megszívom azt mire hangosan felsóhajt.
- T-tae.. - sóhajt lágy hangján, majd egyik lábát derekamig felhúzza. Ezzel jelezve, hogy felvegyem az ölembe amit meg is adok neki.
Egy könnyed mozdulattal felkapom, lábait pedig csípőm körül összefonja.
Óvatosan neki döntöm a csempének a hátát majd tovább falom ajkait.
Hogy lehet valakinek ilyen édes az íze? Megdöglök esküszöm..
Valakik kint az ajtó előtt beszélgettek és egyre hangosodott ezért gyorsan letettem majd elváltam tőle.
Belépett két nyomorék gyerek majd ahogy ránk pillantottak egy percre megálltak és ebben a percben becsengettek.
- Hát akkor következő szünet.. - nevet fel az egyik majd gyorsan kisétálnak.
Jungkookkal furán összenézünk majd vállat rántunk.
Egyik kezem összekulcsolom az övével majd úgy lépek ki a mosdóból. Mivel becsengettek nem igen lehet a folyosón senki.
Elkezdtünk a teremhez sétálni kézen fogva, majd mikor odaértünk magamhoz húztam és egy csókot nyomtam ajkaira.
Szemeibe néztem amik csak úgy csillogtak. Elmosolyodom rajta majd egy újabb csókot lehelek szájára, de nem engedi hogy most elváljak tőle, hanem elmélyíti azt.
- Tae.. - szólal meg miután elváltunk. - Most akkor mi van köztünk..? - egy igen jó kérdést tesz fel, ami már a legelső csók óta zaklat engem.
- Nem tudom. - válaszolom halkan.
- Mi az hogy nem tudod? - háborodik fel azonnal.
- Ne-nem úgy értettem nyugi, nyugi. - csitítgatom. - Én szeretlek, tényleg. - mondom az igazat, mire ledermed.
- De.. ezt nem itt szeretném megbeszélni. - Húzom el számat. - Suli után? - gondolkodom el.
- Ne-nem jó..- rázza meg fejét. - Jiminnel találkozom. - pillant oldalra.
- Mi? - lepődök meg. - Minek? - értetlenkedek.
- Hát fontos dologról kell beszélnünk. - most ő az aki elhúzza a száját.
- Mondd el. - rántok vállat.
- Nem tehetem meg! - háborodik fel,
- De ez fontosabb, nem? - nézek rá zavartan.
- Ne féltékenykedj. - mosolyog rám sunyin. Most örül neki, hogy ő mondhatja ezt nekem.
- Az vagyok sajnálom. - vallom be. Nem fogom letagadni ahogy ő teszi.
- Micsoda? - lepődik meg.
- Az vagyok. - bólogatok. - Sajnálom de ami az enyém, az az enyém. - rántok vállat.
- Ahjj Taehyung! Ha miattad valami baja lesz a szívemnek én esküszöm, hogy felakasztalak. - gyengén megcsapja mellkasom amit szinte meg se érzek.
- De erős valaki. - gúnyolom ki.
- Verekedni akarsz? - kapja fel fejét azonnal.
- Verekedjünk. - vigyorodom el. - Száj csatázni szeretnél? - kérdezem komolyan.
- Yaah! Hogy kérdezhetsz nyilvánosan ilyet? - teljesen zavarba jött.
Ezen csak elnevettem magam majd közelebb lépve hozzá újra birtokba veszem ajkait.
Elválnék tőle de ő egyre jobban falja őket.
Majd megérzem tenyereit a combomnál majd felkap az ölébe. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős hogy elbír engem.
Lábaimat dereka köré fontam, ahogy ő is tette és úgy folytattuk tovább.
De nem vihetem túlzásba, hisz itt komolyan bárki megláthatna..
- Jungkook. - suttogom ajkaira.
- Fogd be Taehyung. - szól rám keményen majd alsó ajkamra harap amitől felsóhajtok.
- D-de.. - amint átcsúsztatja nyelvét a számba nem tudok tovább ellenkezni neki.
Ha őt nem zavarja ha meglátnak akkor engem miért zavarjon?

8. Fejezet

[Taehyung OPV]



Álla alá nyúlok mutatóujjammal ezzel kényszerítve őt, hogy nézzen a szemembe.
Eleget tesz kérésemnek majd minden tekintetét rám szegezi. Nem mondok semmit, és ő sem ez pedig így pont jó.
Nem tudom mit érzek. ez valami különleges, azt hiszem.
Szavak nélkül is eltudom képzelni, hogy mi járhat a fejében. Össze van zavarodva akárcsak én, hogy mit miért reagálunk úgy le. De ahogy látom nem csak én nem tudom rá a választ. Vaagy~ lehet hogy látom, csak nem akarom észrevenni? Bonyolult.
- Miért.. - kezdek bele suttogva, mire kérdőn pillant szemeimbe. - Miért érzem azt, hogy meg kellene csókoljalak? - döntöm oldalra fejemet.
Kérdésem teljesen megdöbbentette.. amit nem is csodálok.
Miután egyáltalán felfogtam, hogy mit is mondtam neki teljesen zavarba jöttem. Szemei helyett inkább a padlót kezdtem el fürkészni, mintha annyira érdekes lenne.
Válaszára várok, de nem történik semmi..
Meddig várjak?
- Jungkook? - szólítom meg, hogy észhez térjen mert ezek szerint teljesen elmerült a gondolataiban.
- Ta-tae.. é-én nem.. nem is tudom, hogy.. hogy.. - hebeg össze vissza, nekem pedig ennyi elég is volt.
Előrébb hajoltam hozzá és ajkaimat óvatosan az övéhez illesztem, ami tökéletesen passzol az enyémhez.
Ajkai sőt, az egész teste megremegett. Szerintem ha nem tartanám akkor elájulna.
Mire nagy nehezen rávenném magam, hogy elkezdjem mozgatni puhaságaimat megcsörrent a telefonom és mintha ez vetett volna mindennek véget, úgy távolodott el tőlem.
Idegesen kivettem zsebemből majd a képernyőre meredtem, amin J-Hope neve villogott.
Rávettem a piros nyílra és elhúztam. Most nincs kedvem ehhez, ráadásul jól elbaszta a pillanatot.
- Ne-nem veszed fel? - félve kérdezi, de szemeimbe nem néz.
- Van ennél sokkal fontosabb dolgom is. - mire kimondtam ez a mondatom úgy kapta rám a tekintetét.
- É-én? - nem értem ezen miért lepődik meg.
- Igen te. - mosolyodom el.
- Fontos vagyok neked? Vagy is.. fontosabb?
Bólintok párat, mire elmosolyodik majd szorosan magához ölel és arcát nyakam hajlatába helyezi és belefúrja.
De az előző kérdésemre még mindig nem válaszolt és szerintem nem is fog.. kerülni akarta ezzel a témát?
- Ami pedig a csókos dolgot illeti.. - mintha csak a gondolataimban olvasna esküszöm. Nem tudok a szemébe nézni.. Félek a válaszától.
- Igen? - kérdezem, miközben egy hatalmas gombócot nyelek le éppen.
- Ha úgy érzed akkor miért nem teszed meg? - értetlenkedik.
Állam a padlót súrolja, sőt. Jól hallottam? Jól hallottam amit mondott?
Hiába hallottam nem tudtam feldolgozni, nem jut egyszerűen el az agyamig.
- Mé-még is mit? - most rajtam a sor, hogy dadogni kezdjek.
- Ahjj Kim Taehyung csókolj már meg! - Szól rám kicsit hangosan, amin meg is lepődök de a kérésén még annál is jobban.


[Jungkook OPV]


Nem tudom mi ez amit Tae iránt érzek.
Ez nem barátság.. nem is testvéri szeretet. Ez ezeknél sokkal több és csak egy módja lehet, hogy kiderítsem mit is érzek.
Az előbb még annyira megakart csókolni, most meg hiába kérem meg rá nem csinál semmit.. Meggondolta volna magát?
Eltelt pár perc majd a semmiből elkezdett hangosan nevetni.
Nem értettem mi történik, csak néztem, ahogy már a könnyek szakadnak a szeméből annyira nevet.
Nem tudtám mit csinálni, rám hozta a nevetést. Aranyosan nevet, szóval könnyű elkapni tőle.
- Aish Jungkook. - törölgeti szemeit. - Olyan jól tudsz te is színészkedni. - sóhajt fel.
- Várj.. te csak hülyéskedtél az előbb? - Gondolkodom el hangosan.
- Igen! - nevet tovább nekem pedig lefagy a vigyor az arcomról. - Mert te nem? - kérdez vissza kicsit félve.
- De.. de. - kezdek el lassan nevetni nehogy észrevegyen bármi furcsaságot.
- Miért hazudsz nekem?
- Miről beszélsz?
- Hazudsz JK.
- Már miért hazudnék hülye gyerek? - nevetek fel.
- Mert én is hazudtam neked. - erre a kijelentésére azonnal rákaptam tekintetem mire elkezdte húzogatni szemöldökét.
- Aishh~ Tae teljesen összezavarsz! - háborodok fel, de teljesen jogosan. Komolyan ki az az idióta aki játszik a másik érzéseivel?
Nekem ez már sok. Fogtam magam majd leszálltam az öléből, de visszarántott és újra felkapott.
- Mi van már? - förmedek rá.
- Csókolj meg. - beharapja alsó ajkát és úgy várja reakciómat.
Most komoly? Az előbb még úgy mond visszautasította az enyémet de most meg ő kér meg rá.
Nem tudom mit tegyek.. mi van ha megint csak szívat?  megrázom fejemet majd lassan kicentizve hajolok elé.
Mikor alig választ el minket pár milliméter, eldöntöm egy picit oldalra a fejemet, hogy majd jobban hozzáférkőzhessek.
Szemeibe nézek, ő pedig vissza rám majd óvatosan lehunyja azokat, ezzel jelezve hogy rohadtul nem viccelt. Erőt veszek magamon majd ráveszem magam, hogy én is lecsukjam őket.
Előrébb dőltem és ajkaink egymásnak koccantak majd megállapodtak egymáson.
Nem mozdultam, de ő sem. A levegő köztünk egyre melegebb lett.
Majd megéreztem, hogy elkezdi mozgatni ajkait az enyémen, nekem pedig ennél több nem is kellett.
Finoman és óvatosan kezdtem mozgatni őket. Tae tarkómra fogott ezzel közelebb húzva a csókba.
Csak szelíden kóstolgattuk egymást, majd alsó ajkát végighúzta ajkaimon aminek hatására egyből leengedtem államat így nyelvét át tudta tuszkolni az enyémhez.
Elsőnek csak végigsimított érző szervemen, majd feltérképezte egész területet, aminek hatására egy jól eső nyögés hagyta el számat.
Ismét ajkai után kaptam és összeforrtunk egy forrócsókban.
Levegőhiány miatt épp hogy csak annyira váltunk el egymástól, hogy azért oxigént kapjunk.
Ajkaira pusziltam aprókat, majd egyre sűrűbbeket végül ajkaimra tapadt és ismét megcsókolt.
Ekkor sikerült felfognom, hogy én tényleg csókolózok Kim Taehyunggal. Aki a szobatársam és padtársam is egyben.
Mintha ez az egyetlen ártatlan csók rá ébresztett volna mindenre.
Nekem tetszik Taehyung. De.. mintha ez tetszésnél is több lenne.
Azt hiszem beleszerettem abba a fiúba, aki mindig mellettem van mióta itt vagyok és mindennap egyre boldogabbá tesz már azzal ha rám mosolyog.
Miután elváltunk lihegve rám mosolygott.
- Ez valami rohadt jó volt.. - suttogja maga elé.
- Ne mondj ilyeneket.. - takargatom arcomat.
- Na most miért ne?~ - majd kezeimet próbálja elvenni arcom elől.
- Zavarba hozol Taee!~ - szólok rá hangosabban, mire elneveti magát.
- Nem vicces! - mondom durcizva.
- Nem, nem! - rázza fejét egyetértve velem, majd végig simít arcomon.
- Hahh.. elképesztő vagy.. - hitetlenkedek.
- Akkor reggelizel velem? - húzza össze szemét.
- Hát nem is tudom.. - gondolkodom el.- Naaa Jungkook ha ezek után is itt hagysz akkor én nagyon megharagszom. - mondja duzzogva karba tett kézzel.
- Na ki a hisztis? - nevetek fel majd lecsúszva öléből a konyha felé veszem az irányt.
- Te vagy az még mindig. - foglal helyet velem szemben.
- Ne kötekedjél Taehyung. - figyelmeztetem.
- Inkább tömjed már a pofádat! - szól teli szájjal, mire egy kaja darab kiesett belőle.
- Undorító.. - fintorodom el.
- Micsoda?
- Hanyagoljuk. - nézek oldalra. Amint végeztem a reggelivel, ami egyébként nagyon finomra sikeredett ezen meg is lepődtem de nem tettem szóvá akkor csak nagyra tartaná ettől magát.
Még jó sok időnk van az első óra kezdetéig szóval megpróbálom maradásra bírni még egy picit.
- Hyung elindulunk később? - dőlök el ágyamon hason.
- Fáradt vagy süti? - dől be mellém majd ujjait hajamba mélyeszti.
- Ühüm. - hümmögök válaszul.
Ezután csak csendben fekszünk egymás mellett.
Valamiért azt érzem, hogy ki kéne neki mondanom azt a bizonyos szót, hogy szeretem.
De félek, hogy hogy fog reagálni rá.. sejtem, hogy táplál valamilyen érzéseket irántam más különben nem kérte volna, hogy csókoljam meg amit végül ő tett meg de ez most mellékes.
- Tae.. - kezdek bele nagy erőt véve magamon. Nem olyan könnyű ez.. lehet hogy csak egy rohadt kis szó, de ez többet ér mindennél.
- Sütikém? - mosolyog rám.
- Ezt egyáltalán nem könnyű kimondani, de.. - sóhajtok fel. - Azt akarom, hogy tudd. - néz szemeimbe amit kíváncsian vizslat. - Én nagyon, de nagyon szere...- és ekkor megcsörrent a telefonja.
Azonnal kikapta zsebéből , de most nem nyomta ki hanem füléhez emelte, én meg csak idegesen néztem a falat.
- Micsoda? - nevet fel.
...
- Komolyan? - dőlt fel hirtelen.
...
- Most? - mosolyodik el.
...
- Megyek már. - bólint majd kinyomja.
- Ne haragudj kicsim, de mennem kell. - feláll majd magára kapja táskáját. - És én is téged. - lehajol majd egy csókot nyom számra majd kifut.
Én csak lesokkoltam fekszem tovább. E miatt az ember miatt egyszer szívrohamom lesz esküszöm..
Elsőnek kicsimnek szólít ami kibaszott cuki az ő mély hangjából hallani. Másodszor meg.. válaszolt arra amit el se tudtam mondani, de ő már tudta, hogy mi lett volna a vége. és egy én is tégeddel válaszolt.
Legszívesebben visítanék de nem tehetem, hisz kollégiumban vagyok.
De várjunk csak!
Hirtelen feldőlök majd magam elé meredek. Ki hívhatta, hogy ilyen sürgős volt, hogy nélkülem ment el?
Egyből kikaptam telefonomat majd írni kezdtem neki:
Én: Ki hívott?😒
Elkezdtem lábammal idegesen dobolni, mire jött a válasz.
Tae: Miért érdekel?😲
Én: Tudni akarom, hogy ki az aki fontosabb mint én.
Tae: Honnan veszed hogy ő fontosabb??
Én: Akkor nem hagytál volna csak úgy itt miatta.
Tae: Naa JK:( nálad fontosabb személy nincs számomra❣
Én: Azért hagytál itt.. pedig még mondtad is hogy nélküled nem mehetek sehova. Fordítva már nem így működik vagy mi?
Kezdek kicsit dühös lenni. Tudni akarom, hogy ki miatt rohant úgy el..
Tae: Ne hisztizz kérlek:(💕
Én: Csak mert tudni akarom, már már is hisztizek?
Tae: Nem de ahh.. összezavarsz:(♡
Én: Hát még te engem.
Tae: Később elmesélek mindent, rendben?💞
Én: Nem kell köszi.
Tae: De igen kell><
Én: Csak annyit mondj el, hogy ki miatt rohantál úgy el? (engem itt hagyva de ezt most mellékes.)
Azért zárójelbe beírtam neki, hogy észrevegye rohadtul zavar.
Tae: Hoseok miatt.
Én: Hát persze hogy miatta...
Tae: Ne féltékenykedj!💖
Én: Áhh én soha!😋
Vártam hogy írjon de ezután nem írt semmit. Biztos megint közbe jött valami fontosabb dolog.
Elképesztő ez a gyerek.. értem én hogy jó barátja de engem meg szeret, nem?
Pár perc múlva azt veszem észre hogy V hív. Mit akar már?
Unottan elhúztam a zöldet majd fülemhez emeltem a készüléket.
- Szeretlek. - szól bele mély hangján. A szívem egyből gyorsabban kezd el verni. Normális ez? Csak felhív hogy ezt elmondja.. hülye gyerek ezzel majd meghatsz mi?
- Nem érdekel. - mondom érzelemmentes hanggal majd alsó ajkamba harapva várom a reakcióját.
- Nem-e? - lép be a szobába, amire egyből odakapom a fejemet.
- Há-hát te? - pislogok felé nagy szemmel, majd kinyomom a telefonom.
- Nem érdekel? Igen? - lép egyre közelebb hozzám lihegve. Futott volna? Értem?

7. Fejezet

[Jungkook OPV]




Már kezdenék elálmosodni de valami, nem hagy nyugodni.
- Hyung.. - Kezdek bele halkan.
- Hm? - Feldől hogy szemtől szembe tudjunk beszélni.
- Mi-miért küldtél el az előbb? - Valamiért nem tudok..vagy is inkább nem merek a szemébe nézni.
- Hát..- Vakarja fejét zavartan. - Tudod Hobi csak akkor szeret kettesben beszélni velem, ha valami nagyon személyes dologról van szó, és mivel téged nem ismer, ezért nem akarta, hogy halld. - Adja számomra az egyértelmű okot.
- De azért kedvesebben is elzavarhattál volna.. - Mondom kicsit sértődötten, de egyáltalán nem haragszom már rá.
- Ennél kedvesebben már hova? - Nevet fel.
- Yaah, ne nevess! - Befogom füleim, hogy ne is halljam.
- De azért egy kicsit visszafoghatnál a féltékenykedéseidből. - Sóhajt fel. - Édes vagy olyankor meg minden, de túlzásokba ne ess. - Mosolyog rám, nekem pedig az állam majd a padlót súrolja.
Miket hord ez itt össze?!
- Mi vaan?~ - Értetlenkedek.
- Nem foglak megcsalni ne aggódj. - Simít végig arcomon.
- Mi a... - Épp kezdenék felháborodni, de ekkor ujját ajkaim elé teszi amivel belém folytja minden egyes szavam.
- Shhh.. - Megrázza gyengén fejét. - Ne mondj inkább semmit. Nem kell ide a sok magyarázkodás. - Majd ezután szép nyugodtan hátra dől, szemeit lehunyva.
Én csak tátott szájjal figyelem. Hogy tud egy mondatba ennyi hülyeséget összehordani?
Jó.. nem hülyeségek, de akkor is. Ki az aki az ilyeneket így szemtől szembe megmondja a másiknak?
Teljesen összezavar vele.. vagy is inkább zavarba hoz.. azt hiszem.
- Min gondolkodol ennyire? - Kérdésére kicsit megugrok, mert olyan hirtelen ért, hogy megijedtem, hisz most el voltam veszve a gondolataimban.
- Hogy lehetsz ennyire hülye? - Értetlenkedek.
- Hogy micsodaa?~ - Olyan mély hanggal kérdezte, hogy még a hideg is kirázott. Hogy lehet ilyen rohadt mély hangja valakinek?
- Süket.. - Mormogom majd fejemet az övének döntöm.
- Hisztis.. - Puffog.
- Nem tudok aludni.. - Előző kifejezését figyelmen kívül hagyva szólalok meg halkan.
Erre a kijelentésemre egyből elkezdte fejemet simogatni. Ettől azonnal egy mosoly kúszott arcomra.
- Már is jobb.. - Sóhajtok fel majd fejemet nyaka hajlatához helyeztem és belefúrtam arcomat.
Illata megcsapta orromat és annyira megigézett.. muszáj volt egy hatalmasat beleszívnom.
Tettemre felkuncogott, de fejem cirógatását nem hagyta abba.
- Nézünk egy filmet? - Szólal meg a semmiből. Ezek szerint ő sem álmos.
- Nézzünk. - Egyezek bele, majd Tae bekapcsolta a tévét és random rávette az egyik csatornára.
Nem akartam elszakadni nyakától de muszáj volt, mert így nem láttam semmit.
Feldőltem, majd mellkasára helyeztem fejemet, amit ő már is simogatni kezdett. Kicsinál ez a gyerek mondom én..
Kezdek elgondolkodni azon, hogy miért viselkedek én így vele.. és miért hagyom, hogy ő úgy viselkedjen velem.
De nem tudok rájönni a válaszra.




[Taehyung OPV]



Nem merek még levegőt se venni, nehogy kényelmetlen legyen neki, ahogy mellkasomon fekszik.
Még hogy nem féltékeny, nekem ne akarja már ezt beadni. Tisztán látszik rajta, de erről csak még aranyosabb a viselkedése. De azt veszem észre, hogy élvezem ha féltékeny. Fogalmam sincs hogy miért.
A tv felé pillantok és eddig tök érdekes volt a sztori, egy házaspár öt gyerekükkel költöznek be új, magányosan álló vidéki házukba. De nem tudják, hogy valaki már él a falak között. Valaki, aki minden percben jelen van, gonosz, és képtelenség megszabadulni tőle.
Ebben a percben jöttem rá, hogy ez egy horrorfilm. Nincs semmi bajom a horrorokkal csak.. rémisztőek. Az meg hogy ez a történet megtörtént eseten alapul, már a gondolatától is kirázott a hideg.
Ezt megérezhette JK mert aggódva pillantott fel rám, de egy mosollyal nyugtáztam, hogy nem történt semmi.
Nem nagyon nézett úgy ki, mint aki elhiszi, de nem firtatta inkább tovább.
Miután elkezdődnek a paranormális jelenségek a filmben, nem győzöm takargatni a szemem.
Jungkook ismét rám pillantott és elhúzta kezeimet a szemem elől.
- Át vegyem? - Fürkészi szemeimet.
- Ne-nem kell. - Rázom meg fejemet. Ahogy elnéztem, neki tetszik a sztori és nem látni rajta, mintha félne. Ne hogy már miattam ne tudja végignézni.
- Biztos? - Húzza el száját.
- Persze. - Mosolygok rá megerősítésként.
Felsóhajt majd fejét elveszi mellkasomról majd úgy helyezkedik el ahogy én.
Fejem a falnak van döntve és úgy szuggerálom a tvt.
Ám a következő pillanatban megérzem kezét fejemnél és gyengén maga felé kezdi húzni. Nem értem mit miért csinál, de hagyom magam.
Fejemet óvatosan mellkasára fekteti majd, ahogy én szoktam úgy kezdte el simogatni fejemet.
Jól esett ez a gesztus tőle mit ne mondjak.. így sikeresen elterelte a figyelmem a filmről.
Lábamat átlendítettem csípőjén, szemeimet pedig lehunytam. De mielőtt elaludhattam volna, feldőltem arcához és egy puszit nyomtam rá.
- Köszönöm sütim.. - Nyammogok egy párat majd sóhajtva vissza fekszem eredeti pozíciómba; Jungkookie mellkasára.
- Ya..yah.. - Motyog maga elé. Elhiszem, hogy meglepte ez a tettem, de nem gondolkoztam csak cselekedtem. Remélem, nem fog e miatt furán nézni rám.



[Jungkook OPV]


Megtette azt amit anyukámon kívül, nem hogy még fiúnak de még egy lánynak sem engedtem hogy megtegye; megpuszilta az arcom.
A terület égett, szó szerint éreztem hogy ég a bőröm és nem sok kell hogy felrobbanjak.
Ahogy lehunyom szemeimet még mindig érzem Tae ajkait a helyén.
Tényleg nem normális ez a gyerek.
Mondhatta volna, hogy fél akkor hamarabb kikapcsoltam volna, vagy bármi.. de nem inkább tűrte.
Komolyan, mint egy kisgyerek.
Pár hajtincsével kezdtem el játszadozni, fel-fel tekergettem párat az ujjamra meg vissza le, majd mélyen beletúrtam a hajába, aminek hatására egy jól eső sóhaj hagyta el ajkait.
Mozdulni se tudok a lába miatt.. félek ha mocorgok akkor rossz helyen fog eltalálni, amit most nagyon nem szeretnék.
Első pillantásra azt mondtam, hogy ő egy igen ragaszkodó típus, és ebben igazam is lett. De azt viszont nem láttam előre, hogy engem is olyanná fog tenni.
Annyira elmerengtem a gondolataimban, hogy pár perc után már se kép, se hang. Kidőltem.


Jól érzem? Ez a gofrinak az illata? Úgy pattantak ki a szemeim, mintha ágyúból lőtték volna.
Egy percet várnom kellett mire felfogtam, hogy Tae sehol. Hova lett?
Nagy nehezen de kikászálódtam az ágyból és a konyhába vettem az irányt.
V háttal állva sürgött-forgott, és ahogy érzem és látom épp gofrit csinál.
Lassan a hátához lopóztam majd gyengén átöleltem hátulról.
Akkorát ugrott, hogy azt hittem, hogy a plafonra ugrik.
- Yaaa! Jungkook! Ne ijesztgess már! - Fogja mellkasát, gondolom légzését próbálja helyrehozni.
- Nehari.. - Mondom szomorúan de ajkaim szélén ott ül az a kis csintalan mosoly.
- Látom mennyire sajnálod.. - Nevet fel.
- Máskor figyelj jobban hülye gyerek. - Húzom vigyorra számat.
- Ki a hülye gyerek? - Háborodik fel.
- Süket.. - Motyogom.
- Hisztis. - Vág vissza.
- Idióta. - Öltöm ki rá nyelvemet.
- Oooh nekem ne nyújtogasd! - Nevet fel.
- Miért? - Pislogok nagyokat.
- Mert leharapom. - Kidugja nyelvét ajkai közül majd végig simít vele alsó ajkán, benyálazva a területet.
Hüvelykujjammal végigsimítok ismét alsó ajkán, akár csak a kis étteremben és lenyalom ujjamról az ő nyálát.
Akkorát nyelt ezen, hogy még én is tisztán hallottam.
- Jungkoook~ - Mondja elhaló hangon majd lecsúszik a földre. - Megőrjítesz.. - Vesz mély levegőket.
- Nem állt szándékomban.. - Mondom szomorúan.
- Nem a faszt. - Forgatja meg szemeit. - Tudod jól, hogy kikészítesz ezzel. - Tápászkodik fel nagy nehezen.
- Igen? - Lepődök meg mint aki nem is tud róla.
- Nem. - Megrázza fejét mosolyogva.
- Én inkább a gofrira figyelnék mert odaég.. - Húzom el számat.
- Azt a kurva! - Káromkodik. - Ahh ez is miattad van. - Hibáztat engem. Most ez komoly?
- Már miért lenne az én hibám? - Háborodok fel.
- Mert kell neked itt szexiskedni azért! - Megrázza fejét idegesen majd kidobja az odaégett ételt.
- Most haragszol V? - Pillantok felé szomorúan, legörbített ajkakkal.
- Ne görbítsd le azokat. - Pillant szemeivel ajkaim felé. - Mert azokba is beleharapok. - Figyelmeztet amitől nekem tátva marad a szám.
Reakcióm látván hangosan felnevet.
- Oh igen.. - Lép elém majd egy puszit nyom arcomra. - Jó reggelt kookie-m. - Mosolyog rám édesen.
- M-mi a.. - Arcomhoz kapok ami ismét ég. Hát összeszarom magam.. miért kell így reagálnom rá?!
- Meleged van? - Pillant rám aggódva, majd elmosolyodik.
- Hagyjál. - Gyengén vállba ütöm majd helyet foglalok az asztalnál. - Én is kapok?
- Már miért kapnál? Én csináltam, csinálj magadnak. - Puffog.
- Persze a barátodnak egyből adnál, fogadok. - Vágom hozzá.
- Még szép. - Ránt vállat én pedig nagy szemmel nézek felé. Most ez komolyan mondta?
- K-komolyan? - Hangom kicsit megremegett a meglepődöttségtől.
- Féltékeny. - Ennyit mondd, nekem meg mintha elborulna az agyam.
- Jól van, tudod mit? - Állok fel idegesen. - Nem is kell! Edd meg nyugodtan a barátoddal, én majd elmegyek inkább valahova reggelizni Jiminnel és kész! - Zárom le az ügyet ennyivel.
A szekrényemhez sietek majd amilyen gyorsan csak tudok átöltözöm.
Felkapom a táskám majd kivágtam.. volna az ajtót ha egy kar nem ránt vissza.
Tae szembe fordít magával majd egy könnyed mozdulattal felkap az ölébe, lábaim azonnal reagálnak így azok összefonódnak csípője körül.
Lábaival becsapja az ajtót, a hátamat pedig nekitolja.
- T-tae.. - Suttogom halkan, nem bírtam a szemeibe nézne, mert egyre közelebb került az arca az enyémhez.
- Fogd be. - Hangja a szokásosnál is mélyebb volt. - Nem mész sehová sem nélkülem. - Homlokát az enyémnek dönti majd állam alá nyúl. Ezzel kényszerítve, hogy szemeibe nézzek.

6. Fejezet

[Taehyung OPV]




- Jungkook.. mondtam már, hogy úgy viselkedsz, mint egy kisgyerek? - Sóhajtok fel.
- Yaah! Nem is viselkedem úgy! - Puffog.
- Chh.. hisztis. - Motyogom orrom alatt majd lökök rajta egyet, hogy le ne csússzon.
- Mit mondtáál?~ - Szólal meg hangosan.
- Tudod.. mintha valaki még azt mondta volna nekem, hogy a szopás süketít. - Gondolkodom el komolyan.
- Na jól van hyung ezt megjegyeztem. - Lecsúszik hátamról majd megelőzve veszi gyorsabbra a tempóját.
- Na~ Kookie hova sietsz? - Nevetek fel.
De mint, aki meg se hallotta volna, úgy megy tovább.
- Sütim? - Azt hittem erre reagálni fog de semmi, nem úgy, mint az előbb..
Megráztam fejem majd próbáltam utolérni, mikor már szó szerint lihegtem a hátánál elrugaszkodtam és most rajtam volt a sor, hogy ő cipeljen engem.
- Mi a..? - Pillant hátra nagy szemmel.
- Szia. - Vigyorgok rá.
- Hát ezt nem hiszem el.. - Sóhajt fel. - És még én vagyok a kisgyerek? - Háborodik fel, amitől mosolyt csal az arcomra.
- Éhes vagyok.. - Mondom szomorú hangnemmel, kérdését figyelmen kívül hagyva.
Nem válaszolt semmit csak egy gyorsétterem felé vette az irányt.
Karjaimmal átöleltem a nyakánál és úgy döntöttem fejének az enyémet.
Amint beértünk a kis kajáldába, minden szempár ránk szegeződött.
- Mi a faszt kell lesni? - Mormogom magam elé.
- Nyugi hyung. - Próbál nyugtatni.
Kis szétnézés után kiválasztottuk, hogy a saroknál lévő asztalhoz ülünk, majd egymással szemben foglaltunk helyet.
- Mit együnk? - Kezdem el olvasgatni az étlapot. - Hamburger? - Döntöm oldalra fejemet. - Mit szólsz hozzá JK?
- Én nem vagyok éhes, köszi.
- Nemáár~ Egyedül nem akarok enni! - Nyavalyogtam.
- Akkor talán a barátoddal kellett volna jönnöd. - Suttog maga elé.
- Jungkook.. - Szólítom meg halkan, majd körbe nézek, hogy biztosra menjek senki sem hallja meg rajtunk kívül. - Féltékeny vagy?
Kérdésemre egyből rám kapta hatalmas szemeit és meglepődve pislog párat.
- É-én? - Mutat magára óvatosan. - Én féltékeny? Hahh, hagyjál már a hülyeségeiddel hyung. - Nevet fel cinikusan. - Mire lennék féltékeny? - Néz rám értetetlenül.



[Jungkook OPV]



Ugyan még is mire lennék féltékeny? J-Hope-ra, hogy ilyen jól kijön Tae-vel?
- Én ezt látom rajtad. - Ránt vállat.
- Yaah, szerezzek be neked egy szemüveget? - Nevetek fel.
Épp visszaszólna, mikor megjelenik a pincércsaj.
- Felvehetem a rendelést? - Húzza ki magát. Nem azért de az a ruha ami rajta van, alig takar valamit amitől még a hányinger is elkapott.
- Egy hamburger lesz, köszönöm! - Mosolyog rá V.
Ez most komoly? Nekem azt ne mondja, hogy szerinte ez nem undorító. Már mint, hogy a csajt alig takarja valami.
- Már is hozom. - Kacsint egyet Tae felé, amitől nekem tátva marad a szám.
Azt gondoltam, hogy Taehyung is hasonlóképp fogja lereagálni de nem. Ő csak nevetett ezen.
- Lá-láttad? - Kérdezem felháborodva.
- Még is mit? - Értetlenkedik.
- Hát hogy rád kacsintott! - Csapok kicsit idegesen az asztalra. Nem igaz nem vette észre.
- Komolyan? - Pislog nagy szemekkel.
- Szerintem megtetszettél neki.. - Motyogom magam elé.
- Úgy gondolod? - Mosolyog izgatottan.
- Tessék itt a hamburgered. - Leteszi lassan V elé az ételt.
Tae halványan meghajolt majd neki is látott az étel pusztításának, de ez a liba még mindig itt állt.
- Na mi a faszra vársz még? - Kicsit gorombára sikeredett a kérdésem, de nem bánom.
Taehyung erre csak hangosan felkuncogott.
A csajnak ahogy elnézem nem tetszett ez a kijelentésem, de inkább sarkon fordult és visszament.
- Hülye picsa.. - Forgatom meg szemeimet.
- Aha, és még, hogy nem vagy féltékeny. - Húzogatja szemöldökét vigyorogva.
- Inkább tömjed magad. - Szólok rá.
Nem hinném, hogy féltékeny vagyok csak.. csak zavar. Zavar, hogy próbálkozik nála ez a liba.
- Süti..
- Hm? - Fordulok felé.
- Nyisd ki a szép kis szádat és mondd hogy ááá - "Repített" felém egy kis darab hambit.
Nem tudom miért de erre a mondatára teljesen melegem lett és mintha kezdett volna égni az arcom.
Most komolyan azt mondta, hogy szép a szám? Ő szokta nézni a számat?
- Jól van Kookie? Nagyon piros vagy.. - Simogat végig arcomon.
- Me-meleg van cs-csak ennyi. - Rántok vállat mintha nem lenne nagy probléma.
- Menjünk?
- Nem, edd csak meg nyugodtan. Még a végén megfulladnál nekem. - Nevetek fel.
- Akkor ááá. - Ismétli meg előző mozdulatát én pedig engedelmesen tátom ki ajkaimat.
- Finom, igaz?
- Hát lehetne finomabb is. - Kritizálom,
- Gondolhattam volna. - Forgatja meg szemeit nevetve.
Nem rég óta ismerem Taehyungot, pontosabban csak pár napja, de úgy érzem mintha már összenőttünk volna. Bár lehet ez csak az én szemszögemből van, remélem nem.
Felé pillantok, hogy megette-e már és látom, hogy az utolsó falatokkal küzd, ám valami kiszúrta a szemem.
- Várj ezt picit. - Állítom meg az evésben, majd kicsit felemelkedek, hogy könnyebben át tudjak hajolni az asztalon. Hüvelykujjammal végig simítok alsó ajkán, ezzel letörölve a mustárt róla majd egy laza mozdulattal lenyalom ujjamról, amire szemei kikerekedtek.
- Mi az? - Nevetek fel.
- Csináld még egyszer.. - Suttog maga elé majd nyelvével benedvesíti alsó ajkát.
- Már mint ezt? - Ismét áthajolok az asztalon majd hüvelykujjamat megint végig simítom alsó ajkán, amin még érezni Tae nyálát.
Nagyot nyelek mikor visszaülök helyemre és ujjamat a számhoz emelve lenyalom róla.
- Ahhh Jungkook ez olyan szexis volt.. - Terül el az asztalon vigyorogva.
- Az vagyok. - Kacsintok felé.
- Tönkreteszel.. - Suttog maga elé.
- Én nem csináltam semmit se. - Emelem fel kezeimet védekezőképpen.
- Hallod sütikém.. - Szólít meg. - Megadod nekem a telefonszámodat?
Kérése meglep. Minek neki az én telefonszámom?
Mondjuk nekem is jól jönne az övé..
- Írd be a számod. - Nyújtom át neki telefonom, majd pötyögtetni kezdi számát.
- Valami cuki becenevet beállíthatok? - Néz kiskutya szemekkel rám.
- Nem. - Válaszolom semlegesen.
- Naa~ olyan izé vagy. - Puffog.
- Inkább fizessünk és menjünk. - Sóhajtok fel.
- Oh igaz vissza is kéne érni. - Húzza el száját.
Miután vissza adta a telefonomat a kasszához sétáltunk és Tae kifizette az elfogyasztott ételét.
- Jaj várj! - Szól utánunk, vagy is inkább Tae után a pincércsaj.. - Ez még a tiéd. - Átnyújt egy kis cetlit majd vissza megy.
- Ez meg mi a rák? - Kikapom a kezéből és nocsak.. egy telefonszámmal találom szembe magam és egy lakcímmel. Ez most halál komoly?
Megfogtam és kettétéptem.
- Naa~ Jungkook ezt most miért kellett?
- Jaa, hogy neked kellett volna. - Lepődök meg. - Tessék itt van! - Kezébe nyomom majd elindulok a másik irányba.
Mondhatta volna, hogy neki bejön vagy valami akkor leléptem volna.


[Taehyung OPV]


Vigyorogva néztem Jungkook után. Mondtam én, hogy féltékeny és ezzel be is bizonyítottam.
Elhajítottam a cetlit majd utána futottam.
- Kook várj meg. - Megragadom karját és szembe fordítom magammal.
- Nem V! Miért nem mész inkább vissza hozzá? - Emeli fel hangját. Valaki mérges..
- Mert van nála fontosabb személy is. - Válaszolom egyszerűen.
- I-igen? Ki? - Kérdezi dadogva.
- Egy kis hisztis gyerek aki, nem képes bevallani magának, hogy igen is féltékeny, ezért próbáltam segíteni neki bebizonyítani. - Mosolyodom el.
Ahogy látom kicsit lefagyott.
- Ácsi.. - Teszi fel mutatóujját. - Kim Taehyung te féltékennyé akartál engem tenni?!
- Most miért vagy dühös? - Nézek szemeibe szomorúan.
- A-akkor neked nem is.. nem is jön be az a lány? - Mintha szó szerint könyörögne a szemével hogy nem legyen a válaszom.
- Minek nekem ő ha itt vagy te? - Kacsintok felé, mire teljesen elképedt.
Egyik kezét mellkasára helyezte majd nagy levegőket vett.
- Tae ne mondj nekem ilyeneket, mert elájulok. - Néz mélyen szemeibe.
- Megint piros vagy.. meleged van ismét? - Húzom el számat mosolyogva majd kezemet homlokára helyezem.
- Rohadj meg Taehyung! - Ellöki karomat majd elindul.
- Na~ Kook! - Futok utána.
Ekkor hirtelen megáll.
- Térdelj le. - Utasít.
- Micsoda? - Kérdezek vissza.
- Azt mondtam térdelj le! - Forgatja meg szemét.
Engedelmeskedem neki, így térdre ereszkedem mire mögém lép és hátamra mászik, karjaival nyakam átölelve.
Felkapom hátamra és elindulok vele.
- Akárcsak egy kisgyerek.. - Mosolyodom el.
A következő amit érzek, hogy valaki tarkón csap.
- Yaah! Ezt most miért?
- Milyen kisgyerek? - Szorítja meg jobban nyakamat.
- Egy hisztis kisgyerek. - Válaszolok kérdésére, majd gyorsan letettem a földre és futásnak eredtem.
Amint felfogta mit miért mondtam utánam sietett.
- Taehyung kinyírlak! - Kiáltotta el magát.
Futottam amilyen gyorsan csak tudtam. Visszasiettem volna a szobánkba, ha Hobi félúton nem kap el.
- Hova sietsz? - Nevet fel.
- Menekülök Jungkook elől. - Válaszolok lihegve. - Minden rendben veled? - Egyenesedem ki.
- Jól vagyok. - Vigyorog. - Lesz mit mesélnem. - Gondolkodik el.
- Naa~! Mesélj! - Csillannak fel szemeim.
- MEGVAGY! - Kiáltja el magát a folyosó végén Jungkook, de amint észreveszi hogy Hoseokkal beszélgetek egyből lefagy a mosoly az arcáról.
- Hát azt hiszem, hogy lesz valami.. - Vakarja tarkóját zavartan Hobi.
- Igen?


[Jungkook OPV]


Hiába kiáltottam neki, mintha mi sem történt volna beszélgetnek tovább.
Taehyung mellé sétálok és egy kicsit a háta mögé bújok, majd fejemet a vállának döntöm és úgy hallgatom, hogy miről beszélgetnek, de addigra abbahagyták a beszélgetést.
Kérdőn nézek fel rájuk de ők csak engem néznek.
- Mi az? - Kérdezem V-től.
- Magunkra hagynál egy kicsit? - Szólal meg J-Hope.
- T-tessék? - Pillantok fel rá majd Tae-ra.
- Kérlek.. - Suttogja, nekem pedig ennyi elég is volt.
Ellöktem magam tőle majd kikerülve beléptem a szobánkba és a lehető leghangosabban basztam be magam után.
Ismét majd egy évig fognak beszélgetni.. nem hiszem el.
Előttem miért nem lehetett volna mondani?
Megfogtam magam és elmentem zuhanyozni, így ezt este nem kell.
Amikor végeztem a hajszárítással is az ágyhoz csoszogtam és elterültem rajta.
Ahogy hallom még mindig beszélgetnek.
Elővettem a telefonom majd beléptem a névjegyzékbe ahol Tae♥ neve villogott. Minek írt mellé szívet? ez hülye..
Ráböktem nevére majd ráírtam.
Én: Khm... meddig szándékozol még beszélgetni? 😒
Pár perc múlva már jött is a válasz.
Tae: Nem sokára megyek♥
Most azt hiszi jobb lesz mert oda baszik egy szívet a végére?
Én: Ez volt tegnap is. 😶
Tae: Ne féltékenykedj❣
Én: Haladjál inkább.⌚
Erre nem válaszolt semmit. Hát ezt nem hiszem el..
Forgolódtam össze-vissza az ágyamban már kínomban. Mi tart eddig?
Megfogtam telefonom és most a hívás gombra nyomtam majd fülemhez emeltem a készüléket.
Amint felvette már szóltam is volna bele de megelőzött.
- Mindjárt megyek szerelmem, ne türelmetlenkedj! - Szól bele kedvesen.
 Ettől a mondatától akkorát dobbant a szívem hogy az egész testemet beleremegett.
- Yaah..yah.. - Szólalok meg halkan. - Vé-véletlen volt.. - Mondom zavartan.
- Aha véletlen a fenéket! - Lép be a szobába, majd kinyomja a telefont.
- Há-hát most na.. - Fordulok a másik irányba rá se nézve.
- Hihetetlen vagy. - Kuncog fel. - Lefürdök. - Ezután már csak a fürdőajtó zárását hallom.
Azt mondta nekem, hogy szerelmem. Vajon csak hülyéskedett? Áh biztos hogy nem..
Vajon ott volt J-Hope mikor ezt mondta? Remélem.
Gondolatomból egy vizes hajú TaeTae zavart meg.
- Wow.. - Pillantok felé.
- Mi az?
Nem tudtam mit mondani neki ezért inkább csak hátat fordítottam neki.
Következő pillanatban azt érzem, hogy valaki lökdös.
- Mi az? - Fordulok hátra.
- Arrébb csusszansz?
- Minek? - Értetlenkedek.
- Hát.. azt hittem, hogy ma is együtt alszunk.. - Vakarja fejét zavartan. - De akkor semmi.. - Fordul el, de ekkor elkaptam gyorsan a kezét és berántottam magam mellé mire felnevetett.
- De vad valaki. - Gúnyolódik.
- Fogd be Taehyung. - Fordítok neki hátat. Majd nagy nehezen befészkelődik kényelembe helyezve magát mellém.
Már épp nyúltam volna kezéért de megelőzött.
Mancsát hajamba helyezte majd fejemet kezdte el simogatni.
Imádom mikor ezt csinálja.. teljesen megnyugszom tőle és annyira jól esik.

5. Fejezet

[Taehyung OPV]



- Hát te? Nem alszol? - Kérdezem meglepődve. Mikor kelhetett fel? Bár ahogy az arcát elnézem nem is olyan régen..
- Ugye nem hagysz itt? - Pillant felém szomorúan. Aish ez a gyerek.. Most mit tegyek? Ha elhanyagolom a többieket akkor berágnak rám és azt nem szeretném. De JK-t sem akarom magára hagyni.
- Muszáj lesz.. - Húzom el számat.
- De V nemár.. - Dől fel kicsit idegesen.
- Ahj Jungkook ne hisztizz kérlek szépen! - Nézek szemeibe.
- Én nem is hisztizek! - Puffog jobbra balra.
- Akkor még is mit csinálsz? - Értetlenkedek.
- Én csak veled akartam lenni, de úgy látszik, hogy már az is baj. - Keresztbe fonja karjait térdét pedig felhúzza.
- Nem, egyáltalán nem baj, csak Hoseok hiányol, érted. - Simítok végig hátán.
Nem mondd semmit és nem is reagál az érintésemre.
- Vagy ha gondolod jöhetsz velem. - Ajánlom fel neki az ötletem.
- Nem köszi.. - Szólal meg halkan. - Nem akarlak titeket zavarni és a barátságotokat se akarom tönkre tenni. - Néz egy pillanatra szemeimbe majd elfordul.
- Nem zavarsz süti. - Közelebb hajolok majd fejemet az övéhez koppintom majd visszahajolok.
- Menjél csak. - Mosolyog rám. Most komolyan mondja?
- Komolyan? - Kérdezem meglepve.
- Persze. - Nevet fel. Elővettem telefonom és írtam is Hobinak hogy mehetünk. Felhúztam cipőmet és az ajtóhoz sétáltam, de amikor kiakartam nyitni még utánam szólt.
- Tényleg mindig mellettem leszel és vigyázol rám. - Nevet fel cinikusan.
- Ahhh.. - Fordulok vissza mérgembe. - Jungkook megőrjítesz.. - Sóhajtok fel. - Miért nem engedsz el? - Kérdezem mérgesen mire ártatlan pillantásokat küld felém.
- Ne! - Szólok rá miközben rámutatok mutató ujjammal. - Ne nézz így rám!
- Miért, hogy nézek rád hyung? - Értetlenkedik.
Megráztam fejem majd szétterültem ágyamon.
- Tudod mit? - Dörzsölöm meg szemeim. - Nem megyek sehova, úgy jó lesz? - Nézek rá.
- Azt csinálsz amit akarsz, ez a te életed éljed ahogy te szeretnéd. - Fordít hátat nekem.



[Jungkook OPV]



Most komolyan.. nem is ismerem őt akkor én minek menjen? Ha ő menni akar akkor menjen én nem bánom már..
De ahogy látom sikerült meggyőznöm. Oké megértem, hogy ma nem beszélt a barátaival de könyörgöm.. nekem is szükségem van rá! És mindjárt sötétedik, hova engedjem így el?
Aigoo, hogy nem tud megérteni.
- Ne durcizz már Kook. - Nem is durcizok, miről beszél?
Nem válaszoltam rá semmit csak magam elő meredtem. Miért nem hagyom elmenni?
Talán félek hogy J-Hope elveszi tőlem? Már mint, hogy ők jóba vannak ugye és akkor Tae nem foglalkozna többet velem.. Aish én és a gondolataim.
Valami pötyögtetést hallottam majd Tae megszólalt. Hátrafordultam és láttam, hogy telefonon beszél valakivel. Aha.. szóval nem megy el, de akkor telefonon beszélgetnek.
Csendben hallgattam, hogy milyen jókat nevet Tae.
Teljesen belemerült a beszélgetésbe ahogy ellátom és hallom.
Felálltam és a szekrényemhez léptem, kivettem egy pólót és egy boxert majd bementem a fürdőbe.
Megengedtem a vizet a zuhanyzóba majd ledobáltam magamról minden egyes ruhadarabot.
Beálltam a jó meleg víz alá és neki álltam hajat mosni.
Idehallom Tae nevetését.. ezek szerint még mindig beszélgetnek. Hát ezt nem hiszem el.. Miről lehet eddig dumálni de most komolyan?!
Amint végeztem megszárítottam a hajam majd felkaptam a póló-boxer kombinációmat.
A következő célpontom a konyha volt. Itt eszembe jutott, hogy nem is olyan rég még elvágtam az ujjam ő pedig sietett a segítségemre.. még gyógypuszit is kaptam rá.
Erre a gondolatomra csak elmosolyodtam majd csináltam magamnak és Tae-nak is szendvicset.
Ez olyan Kookie-féle szendvics ami annyiból állt, hogy minden ami itthon volt beledobáltam.
Azaz paradicsom, paprika, hagyma, sajt, majonéz, ketchup, mustár, pizzaszósz, uborka, sonka stb..
Majd kivettem a tejet és megmelegítettem és csináltam egy kis kakaót.
Ekkor Taehyung ismét felnevetett. Megráztam a fejemet majd ráhelyeztem a finomságokat egy tálcára és a szobánkba vittem.
Mikor letettem V ágyára, érdeklődve figyelte a tálcát majd lassan pillantott felém.
Helyet foglaltam ágyán törökülésben majd nekiláttam az elpusztításának.
Ekkor egy kézfej végigsimított a fél arcomon egyből Tae-ra kaptam tekintetem ő csak édesen mosolygott rám majd elvette az ő részét és tömte is magába amit vigyorogva néztem végig.
A kakaó láttán kicsit felvisított mire a telefon túli személy hangosan felnevetett.
Meddig akarnak még beszélgetni?
Amikor elfogyasztottuk amit készítettem elvittem a tálcát és el is mosogattam, hogy később ezzel ne keljen bajlódni.
Amint visszatértem Tae még mindig boldogan beszélgetett. Oké ez már túlzás én azt mondom. Mint két tini kislány akik kibeszélik az egész életüket esküszöm..
Befeküdtem ágyamba majd próbáltam elaludni de nem ment.. és nem is igazán tudtam V nevetései miatt amik akaratlanul is mosolygásra késztettek.
- Sokáig fog még tartani..? - Kérdeztem unottan.
- Uh neharagudj süti.. - Pillant rám majd halkabban kezd el beszélgetni.
Komolyan mi a fasz történhetett egy rohadt nap alatt??
Össze-vissza forgolódom az ágyamban de csak nem jön álom a szememre.
Felsóhajtottam majd nagy nehezen felálltam majd Tae ágyához csoszogtam, mire ő kérdőn pillantott rám.
Már épp szólásra nyitná a száját de én megelőzöm.
- Meg ne szólalj. - Mondom kicsit durván majd befeküdtem mellé hátat fordítva neki.
Majd hátranyúltam kezéért és hajamba helyeztem.
Várt egy-két percet majd lassan elkezdte simogatni a fejbőrömet amitől kirázott a hideg.
Már azt hittem hogy abbahagyta a beszélgetést mikor ismét felnevetett de ezúttal már sokkal halkabban.



[Taehyung OPV]


Nem tudom mi ütött Jungkookba de mintha zavarta volna hogy beszélek Hoseokkal. Vagy lehet csak bemesélem neki.. vagy tényleg túl hangos voltam. Aish..
Nem sok kellett neki hogy a kezem által elaludjon mire mosoly kúszott az arcomra. Kezdi megszokni, hogy akkor tud elaludni ha közben simogatom a fejét.
Gyorsan elköszöntem J-hope-tól mert holnap nem akarok hulla lenni, majd JK felé fordulva álomra hunytam szemeim.


Reggel nagy nehezen de felkeltem ébresztőmre. Amint kinyitottam szemeim észrevettem hogy Jungkook sehol..
Hol lehet?
Erőt vettem magamon majd körbejártam a kis "lakásunkat" de sehol se volt..
A táskája sincs itt.. elment volna nélkülem? Aish.. amilyen gyorsan csak tudtam lefürödtem, megszárítottam a hajam majd felöltöztem és hátamra dobva táskám indultam meg tesi órára.
Első óra tesi.. és ami a legrosszabb, hogy csak tegnapig volt érvényes a felmentésem, szóval ma már kötelező nekem is átöltözni..
Amikor beléptem a fiú öltözőbe valaki egyből rám vetette magát..
- Hobi nyugodj le. - Nevettem el magam. Majd megütötte a fülemet Jungkook nevetése. Bárhonnan felismerném.
Felé pillantottam és ahogy elnéztem elég jól szórakozott.. Jimin társaságában.
Mikor lettek ezek ilyen jóba?
Lassan Jungkookhoz sétáltam és karjánál fogva arrébb húztam, aki csak kérdő pillantásokkal illetett.
- Nélkülem jöttél el? - Kérdezem szomorúan.
- Azt hittem nem fogsz jönni.. - Ránt vállat
- Miért ne jöttem volna? - Értetlenkedek.
- Hát sokáig beszélgettél a barátoddal, azt gondoltam reggelre el leszel ájulva és akkor majd kiveszel egy szabadnapot. - Ismétli meg előző mozdulatát.
Fura nekem.. éppen megszólalnék mikor valaki átkarol.
- Megyünk V? - Néz rám Hoseok.
Jungkookra pillantok aki egy olyan "hát ezt nem hiszem el" mosollyal pillant rám majd megrázza a fejét és kikerülve engem megy ki.
J-Hope-ot kikerülve futok Jungkook után.
- Jungkook várj meg~ - Szólok utána, de nem reagál rá semmit. - Sütim kérlek.. - Mondom halkabban mire megtorpan. Ezt persze meghallod mi?
- Igen? - Fordul meg, mire én odaérek és elé állva magamhoz ölelem. - T-tae? Még is m-mit csinálsz? - Remeg meg hangja. Gondolom meglepte ez a kis cselekvésem, de engem is nem csak őt.
- Ne haragudj rám.. - Mondom bűnbánóan. - Több ilyen nem fordul elő, hogy nem foglalkozok veled, rendben? - Tolom el vállánál fogva hogy szemeibe tudjak nézni.
- Én nem haragszom.
- Akkor a szemembe néznél.. - Szem forgatva fordulok el.
- Csak..aish Taee~ ez olyan.. olyan bonyolult.. - Sóhajt fel.
- Tudod mit? Ezt inkább majd megbeszéljük otthon. - Ajánlom fel mire csak elvigyorodik. - Most..mi az? - Értetlenkedik.
- Jó hallani a szádból, azt a szót hogy otthon. - Ezen a kijelentésén csak elmosolyodom.
- Gyerekek! Most kivételesen mivel első óra testnevelés ezért a lányok bent játszanak a fiúk pedig egy kör futás után focizhatnak! - Adta ki a parancsot a tesitanár.
A lányok bementek játszani mi meg mehettünk ki az udvarra..
- Aish.. annyira nincs kedvem futni.. majd megfagyok.. - Mormog halkan JK.
- Gyere a hátamra! - Guggolok le elé, mire értetlenül néz rám.
- Siess már! - Nevetek fel arcát látva majd észbe kap és hátamra mászik.
Felkapom, térdhajlatánál megtartom hogy le ne essen, miközben ő átöleli nyakamat és futásnak is eredtem.
Már majd nem a célnál voltunk mikor kezdtem kifáradni.
- Nekem nehogy most add fel Kim Taehyung! - Próbált valamilyen szinten "buzdítani".
De sajnos nem jött össze.. egyre lassabban szedtem a lábamat.
- Aish.. - Sóhajt fel.
- Sajnálom.. - Motyogom bűnbánóan.
- Semmibaj. - Majd annyit érzek hogy hajamba puszil amitől lefagyok.
Jól éreztem? Próbáltam normálisan le reagálni így erőt kaptam és legelsőnek értem be vele együtt.
- Naaa~ Mondtam én hogy menni fog! - Nevet fel.
- Alien, leszünk egy csapatban? - Sétál mellém Hobi.
- Hát öhm... - Vakarom fejemet gondolkodva. Majd megérzem, hogy Jungkook le akar csúszni a hátamról. Gondolom elakar menekülni.
- Sajnálom J-Hope de én most nem játszok. - Jelentem ki. többet nem kérdez csak vállat ránt.
- Akkor semmi. - Nevet fel, majd visszament a többiekhez.
- Nem játszol hyung? - Kérdezi meglepve JK.
- Most inkább veled lennék. - Mosolyog rám.
- Úgy érted, hooogy..?
- Hogy szökjünk el óráról, és menjünk el valahova. - Mondom ki egyszerűen. - Na, Benne vagy? - Kérdezem miközben benedvesítem alsó ajkam ami időközben kiszáradt.
Erre a mozdulatomra csak alsó ajkába harapott.
- Benne vagyok. - Bólogatott. - De innen le nem szállok! - Céloz arra, hogy végig vigyem a hátamon.
- Na meg mit nem! - Nevetek fel cinikusan.
- Nem-e? - Kérdez vissza tök komoly hangnemmel majd szorosabban öleli át nyakamat és lábait szorosan összekulcsolja derekam körül, amitől még a hideg is kiráz.

4. Fejezet

[Taehyung OPV]



Lassan az ágyához sétálok majd kérdőn néznék a szemeibe ha rám nézne, de ő csak hason fekve néz a semmibe.
- Mit akarsz JK? - Sóhajtok fel majd lábát arrébb lökve foglalok helyet ágyán.
- Nem akarok vissza menni.. - Suttog.
- Mit nem akarsz? - Kérdezem vissza ugyan is nem értettem, olyan halkan mondta.
- Szopás süketít szokták mondani.. - Mondja normál hangerővel.
Tátott szájjal meredek rá, hogy ő tud ilyeneket is mondani? Tényleg még csak most kezd kinyílni nekem ezek szerint..
- Mi az hyung? - Kérdez vissza nevetve, arcom látva. - Mondtam hogy még nem ismersz. - Sóhajt fel majd a másik irányba fordítja fejét, így nem láthatom arcát.
Nem semmi ez a gyerek, de komolyan. Őszintén szólva örülök, hogy kezd kibontakozni nekem és remélem elérem, hogy megtudjon bízni bennem.
- Jungkook vissza kéne mennünk.. - Húzom el számat.
- Nem akaroook~ - Kezd el nyavalyogni, amire hangosan felsóhajtok.
- Tudom süti, de muszáj lesz.. - Egyik kezemmel elkezdem simogatni tarkóját majd ujjaimat néha-néha felcsúsztatom a hajába.
Erre a mozdulatomra csak megkönnyebbülten felsóhajtott, gondolom jól esik neki ez a kis cirógatás.
- Na..? - Kérdezek rá újra, mert semmit se reagált rá.
- Mindjárt.. 5 percet kérek jó? - Dünnyög fáradtan.
Nem mondom erre semmit csak lerúgom magamról a cipőmet majd törökülésben foglalok helyet.
Lassan felé fordulok de a tarkója és haja kényeztetését nem hagyom abba. Síri csendben hallgatom minden egyes lélegzetvételét.
Egy idő után már teljesen elzsibbadt a kezem így abbahagytam és csak néztem ahogy fel-le emelkedik a háta.
Nem sokkal később észrevettem hogy kezem után nyúl. Gyengén megragadja csuklómat és a mancsomat a hajába helyezi. Gondolom ezzel akar jelezni, hogy ne hagyjam abba.
Erre a mozdulatára csak elmosolyodom és tovább folytatom azt amit az előbb abbahagytam. Kicsit feldőlök hogy szemeibe nézzek de azok le voltak hunyva. Remélem nem alszik be.. az órára pillantok és észreveszem hogy az 5 perc már réges rég letelt, sőt már 8 is.
Épp nyitnám szóra a szám, hogy haladni kéne de ekkor lassan feldől majd a fáradt szemeit rám emelte.
- Hulla vagyok hyung..- Dől vissza.
Kijelentését figyelmen kívül hagyva húzom fel a cipőmet majd karjánál fogva ülő helyzetbe kényszerítem majd az ágya elé guggolok.
- Gyere a hátamra. - Sóhajtok fel. Kicsit még várt, gondolom meglepte a kérésem majd lassan, bizonytalanul hátamra mászott.
Erőt vettem magamon majd felálltam és Kook térdhajlatánál tartottam meg.
- Esküszöm, mint egy kisgyerek olyan vagy.. - Puffogok és elindulok vele a hátamon.
- Sajnálom.. - Motyog az orra alatt, majd állát megtámassza vállamon.
- Nem mondtam, hogy baj te hülye. - Mosolyodom el.



[Jungkook OPV]



- Te vagy a hülye. - Vágom rá egyből, amire csak felnevet.
Olyan fáradt vagyok.. szerintem így eltudnék aludni miközben cipel engem. Hangosan felsóhajtok majd arcomat nyakhajlatába helyezem és lehunyom szemeimet és illatát mélyen beszívom. Rohadt jó illata van, ez csak rátesz még egy lapáttal hogy elaludjak.
- Ne aludj! - Szól rám hangosan.
- Nem is alszom.. - Mondom ásítva.
- Aha, hallom. - Nevet fel, mire az én arcomra mosolyt csal. Bírom a nevetését, alig látszik a szeme és a szája tátva marad, miközben kilátszódnak a fehér fogai. Aranyos.
Amint beérkeztünk a suli folyosójára mindenki minket nézett.
- Mi a faszt lesnek? - Mormogom magam elé.
- Ne törődj velük, csak velem. - Felpillant rám, várva a reakciómat, mire csak bólintok egyet.
Vártam, hogy mikor érünk be egy terembe, de a fiú öltöző felé vette az irányt.
- Tesi lesz?
- Igen, de nekem van felmentésem. - Ránt vállat.
- Hogy-hogy? - Kérdezem meglepődve.
- Szereztem. - Nevet fel.
- Nekem is kell! - Jelentem ki.
- Szerezz magadnak. - Megáll az öltöző előtt majd lassan letesz a földre, majd szembe fordul velem.
- Szerezz nekem is hyung~! - Kérlelem szomorú hangvétellel.
- Menjél már inkább öltözni! - Szól rám.
- Chh.. - Fordulok el tőle. - Még elküld.. - Rázom meg fejemet majd belépek az öltözőbe.
Amint körbenézek elég sok lenéző pillantást kapok, de nem tudnak érdekelni.
Helyet foglalok a sarokban, ahol lebaszom a földre a cuccaimat és neki állok öltözni, ami csak annyiból állt hogy átvettem a pólómat majd siettem a tornaterembe.
Mikor körbenéztem megakadt a szemem Tae-n ahogy pár lány osztálytársunkkal beszélget. Mi a faszról dumálhatnak? De ahogy ellátom Taehyung csak fapofával beszél, majd megakadt a szeme rajtam és tekintetünk találkozott amin egyből elmosolyodott. A lányok gondolom furcsállták hogy mosolyog mert mind egy emberként fordult furán felém.
- Mindenki ki az udvarra! - Lép be a tesi tanár, aminek hála az összes lány kifelé vette az irányt.
- Mi a faszt akartak tőled? - Kérdezem meg hirtelen mikor mellém ért V.
- Téged. - Válaszolt egyszerűen.
- Hogy micsoda? - Értetlenkedek. - Engem?
- Kérdezősködtek, hogy van-e barátnőd, tetszik-e valaki, stb..stb.. - Forgatja meg szemét unalmasan.
- Oooh.. - Gondolkodom el. Mi a rákot érdeklődnek utánam? És miért nem engem kérdeztek meg erről?
- De nyugi. Elintéztem őket. - Vigyorog felém. - Azt mondtam nekik, hogy te már az enyém vagy. - kacsint felém, én pedig lefagytam. Esküszöm a vér is megállt bennem.
- Ez így van. - Bólintok egyetértve vele majd mikor fel is fogom, hogy mit mondott megállok egy perce.
- Várj..- Pillantok ijedten felé. - H-hogy hogy mit..mit.. mit mondtál nekik?? - Kérdezem hangosan dadogva. De nem válaszolt hanem a mosolya egyre nagyon és nagyobb lett míg végül el nem nevette magát. Most ezt hülyéskedik velem, hogy itt szopat?
- Rohadj meg Taehyung. - Mormogom majd kimegyek az udvarra.
- Szóval! A lányok futnak a suli körül  kört ha kész akkor bemennek röplabdázni. - Adja ki az utasítást a tanár.
- És a fiúk? - Kérdezi az a gyerek aki V padtársa volt.
- A fiúk fociznak. - Ránt vállat.
- Ők miért nem futnak? - Háborodik fel az egyik kis liba.
- Azért nem, mert a fiúk mindig rendesen megcsinálják a feladatokat. - Válaszol kicsit dühösen. - NA fiúk csináljatok két csapatot és akkor mehet a játék! - Rúgja közénk a focilabdát.
- Remek. Umm.. Jungkook leszel velünk? - Fordul felém az egyik srác. Nem válaszolok csak bólintok egyet felé.
- Jimin vagyok mellesleg. - Tudassa velem nevét, mintha kérdeztem volna. Erre se válaszolok csak bólintok ismét amire elneveti magát.
Felállunk a pályára és mikor sípol a tanár elindul a "játék".
- Hajrá sütim! - Kiabál nekem V. Ettől mintha egy pici erőt kaptam volna. Megakartam neki mutatni, hogy mit tudok ezért az ellenséghez futottam és egy könnyebb lábmozdulattal kicseleztem és elvettem tőle a labdát.
- Jungkook ide! - Integet messze Jimin és átpasszolom neki a labdát mire az izomból berúgja.
A többiek felkiabálnak a gól miatt, és Jiminhez futnak hogy megöleljék, mintha valami nagy meccsen lennénk.
- Szép passz volt. - Lép mellém.
- Szép rúgás volt. - Pacsizok le vele.
A kapuhoz sétáltam, hogy ha jön az ellenség akkor megtudjam állítani.
- Khm..khmm.. - Köhög valaki a hátamnál. Mire megfordulok hogy láthassam ki akar megfulladni.
- Baj van hyung?
- Ne nagyon pacsizgass.. - Mondja mély  hangján amitől teljesen kirázott a hideg.
- Mert..? - Értetlenkedek. - Miért ne tehetném? - Nevetek fel.
- Én inkább a játékra figyelnék..
- Most ezt miért mon... - És ekkor az ellenség berúgta. -..dod.. - Fejezem be mondatom.
- Ez most miattad van Kim Taehyung! - Hibáztatom.
- Én tehetek róla, hogy rám figyelsz? - Háborodik fel.
- Aish! - Rázom meg fejemet majd a labda felé veszem az irányt de észreveszem, hogy laza a cipőm ezért gyorsan félrehúzódom és bekötöm rendesen.




[Taehyung OPV]




Mosolyogva nézem ahogy kötögeti a cipőjét. Szerencsétlen, rendesen kötni se tud..
A pályára pillantok ahol látom, hogy pár fiú össze súg majd Jungkook felé mutatnak és az egyik gyerek izomból felé rúgja a labdát, miközben ő még mindig a cipőjét köti.
- Jungkook vigyázz! - Kiált neki Jimin.
- Hm? - Fordul meg süti majd lefagy.
Én pedig ebben a pillanatban kezdtem el rohanni majd mikor rájöttem hogy nem fogok odaérni, elrugaszkodtam és ráugortam. Az esésközben próbáltam úgy csinálni, hogy én kerüljek alulra, hogy ne okozzak neki fájdalmat. Ami sikerült is mivel a fél karom felhorzsoltam értem.
- Tae jól vagy?? - Pillant rám aggódva miközben felettem hajol.
- A rohadt életét.. - Mondom lihegve majd lassan feldőlök miközben fejemet fogom.
- Fáj valamid? Nagyon megütötted magad? Ahjj hyung nem kellett volna.. inkább engem talált volna-
- Fogd be. - Vágok bele szavába majd megrázom a fejemet. Tekintetem lassan a gyerek felé vezetem aki megakarta rúgni Jungkookot.
- Te! - Mutatok felé. - Jól figyelj mert csak egyszer mondom el! - Figyelmeztetem. - Én megöllek! - Kiáltok rá majd felpattanok és a gyerek futásnak ered én meg utána... futottam volna. Ha, nem fog le két kar.
- Jungkook engedj el! - Rázom meg magam, hogy kiszabadúlhassak a fogságából.
- Nem mert akkor kinyírod!
- Még szép, hogy kinyírom! - Értek vele egyet.
- Nyugodj meg V.. - Fordít magával szembe.
- Tudod mit? Igazad van.. - Sóhajtok fel. - Én visszamentem a szobánkba. - Kár volt visszajönni. Miért nem hallgattam erre a hisztisre? De most komolyan.. akkor legalább nem baszott volna fel az a köcsög.
- Akkor várj meg, mindjárt jövök! - Szól rám majd befut az öltözőbe. Gondolom hozzá a cuccait.
Ahogy látom Youngjae tisztes távolságot tart tőlem, amit jól is tesz.
- Mehetünk.. - Lép mellém padtársam és megindulunk vissza ahonnan elindultunk.
- Tae.. - Szólít meg.
- Igen?
- Miért "mentettél meg"? - Kérdezi miközben ujjaival idézőjelet mutat.
- Nem meg mondtam neked hogy mostantól én vigyázok rád és hogy mindig melletted leszek? - Értetlenkedek. - Én ezeket nem viccből mondtam JK. - Pillantok felé és látom rajta hogy jól esnek neki a szavaim. - De ne törődj ezzel, szerintem te is megtetted volna értem. - Simítok végig haján.
- Ez így van! - Ért velem egyet.
Amint beértünk a szobánkba Kook egyből elterült ismét az ágyán.
- Fürödni ki fog?
- Később. - Válaszol fáradtan.
- Majd megint 5 perc nem? - Nevetek fel.
- Vicces vagy.. - Hozzám vág egy párnát.
- Naaa.. - Görbítem le ajkaimat.
- Gyere csak ide.. - Paskolja meg maga mellett a helyet.
Furán pillantok felé, de megteszem amit kér. Ismét lerúgom magamról a cipőimet és törökülésben helyet foglalok mellette. Most annyi a különbség hogy az arca felém van fordulva.
Szemei csukva vannak és ahogy elnézem nem sok kell ahhoz, hogy bealudjon.
Épp szólásra nyitnám számat, hogy akkor én megyek lefürdök de ekkor valaki ismét a kezemért nyúl majd ismét a hajához emeli.
Ezen elmosolyodom majd ujjaimmal a hajába túrok és gyengén masszírozom a fejét. Néha ujjaimra tekerek egy-egy tincset majd elengedem majd óvatosan simítok végig a tarkójától fel felé, mire egy halk szusszanás hagyja el száját..
Nem tudom mióta simogatom mikor úgy érzem, hogy a kezem ismét rohadtul elzsibbadt. Arcára pillantok és csak szuszogott.. ezek szerint elaludt.
Zsebemben megrezzen a telefonom, jelezve hogy valaki küldött egy sms-t. Kihalásztam majd feloldottam és rámentem az üzenetekre.
J-Hope neve nézett vissza rám. Ráböktem nevére és elkezdtem felolvasni, suttogva üzenetét.
"Szia Taehyung! Ma nem is beszélgettünk.. :/ Nem érsz rá? Lenne mit mesélnem! :D"
Elgondolkodtam azon a mondatán hogy ma nem is beszélgettünk és igaza volt..
Épp elkezdtem volna visszaírni neki, hogy persze ráérek mikor valaki kikapta a kezemből a telefonom.
- Nem mész sehova.. - Mondja rekedtes hangján. Ezek szerint pont most kelt fel.

3. Fejezet

[Jungkook OPV]




Egy utolsót pillantok még Taehyung felé majd kicsit bizonytalanul felállok. A sok szempár mind engem bámul.. utálok a középpontban lenni.
Megköszörülöm a torkomat mert idő közben és az izgulás miatt berekedtem.
-Sziasztok, Jeon Jungkook vagyok. - Hajolok meg halványan, hogy azért még is csak megadjam a tisztességet. A lányok többsége elkezdett tapsolni és ujjongani ami eléggé irritáló volt számomra.
Pár fiú elég szúrós tekintettel illetett ami meg nem tudott foglalkoztatni.
-Köszönöm Jungkook, foglalj helyet! - Mosolyog rám újdonsült osztályfőnököm. Bólintok egyet, jelezve hogy értettem és újra helyet foglalok.
Hiába, hogy túlestem ezen még mindig remeg enyhén a kezem. Nagyot kell sóhajtanom, mire rájövök hogy túléltem.
Ebben a pillanatban megérzek egy kezet a combomon, amire egyből odakapom a fejemet.
Padtársam kezével találom szembe magam.. lassan Tae-re emelem tekintetem, aki csak bíztatóan rám mosolyog.
- Ügyes voltál.. - Suttogja.
- Tudom. - Húzom ki magam mint aki jól végezte dolgát mire tarkón csapott.
- Naaa!!~ - Mondom hisztisen. - Ezt most miért kellett? - Kérdezem sértődötten majd fejemet ellenkező irányba fordítom, hogy még csak rá se nézzek.
- Hisztis. - Vágja hozzám.
- Haaahh.. mit mondtál? - Fordulok felé tátott szájjal.
- Süket vagy süti? - Kérdezi nevetve. Süti?
- Süti? - Lepődök meg.
- Igeeen~ egy kis puha süti vagy. - Bólogat egyetértve magával.
- Süti a seggem.. - Nevetem el magam, mire elgondolkodó fejet vágott.
- Hm.. - Mér végig lassan tetőtől talpig. - Szóval.. kis puha? - Kérdezi komoly hangvétellel.
- Yaaah! Hogy kérdezhetsz ilyeneket? - Háborodok fel nevetve.
- Te mondtad!
- Ki mondtaa?~
- Látom Jungkook és Taehyung jól elvannak! - Szólít meg engem és padtársam egy nemigen kedves hang. - Esetleg nem zavarok? - Kérdezi gúnyosan.
- Igazából lehetne egy kicsit halkabb..  - Húzza el száját Tae.
- Tae.. - Suttogom jelezve hogy ne kezdjen el veszekedni a tanárral. Általában abból semmi jó nem sül ki..
A tanár hihetetlenkedve néz minket és rosszallóan rázza a fejét.
-Vigyázzon tanárnő le ne szakadjon a feje annyira rázza.. - Suttogja nekem V mire hangosan felnevettem.
- Na ebből elég volt! Kifele!
- De hát..
- Mindketten!
- De hát..
- MOST! - Be se tudtam fejezni a magyarázatom egyből rám ordított.
Hangosan felsóhajtottam majd összeszedtem a cuccaim majd megindultam kifele a teremből, de az ajtó előtt bevártam Taet is.
Majd mikor mellém ért kivágtam az ajtót, amint a folyósora értünk bevágta maga után az ajtót.
- Mi a faszt képzel magáról, hogy így ordít veled.. - Szólal meg mérgesen. - Biztos szophatnékja van..- Mondja mérgesen, mire hangosan felnevetek.
- Hát te hülye vagy.. - Mondom nevetve, közben szemeimet törölgetem, mert
 a nagy nevetésben bekönnyeztem.
Őszintén szólva jól esett hogy így reagálta le hogy kiabált velem az osztályfőnök. Jól esik hogy ő jobban ki van akadva mint én.
- Nem megyünk a szobánkba? - Vetem fel az ötletet. Most komolyan mit álljunk fél óráig itt a folyosón?
- Nocsaaak~~ a kis Jungkookie tud ilyen badboy is lenni? - kérdezi nevetve.
- Nem ismersz te még engem. - Kacsintok felé majd a kollégium rész felé vettem az irányt.



[Taehyung OPV]


Tátott szájjal nézem ahogy elindul. Sejtettem én, hogy nem nyílt még ki teljesen.
-Yaah Kook várj meg! - Futok utána hogy mellé tudjak érni, amit odaértem a felé eső karomat átdobtam válla felett és magamhoz vontam.
- Hova sietsz nélkülem? - Kérdezem szomorúan.
- Fogócska, kapj el a tudsz! - Kiáltja el magát és futásnak ered. Én csak olyan "Ez most komoly?" nézéssel pillantok felé. Oké, hogy fiatalabb nálam de hogy fogócska?
Elnevettem magam viselkedésén majd futásnak eredtem.
- Ha elkaplak, nem foglak egy könnyen elengedni! - Kiáltom utána.
A folyosón körbe-körbe rohangálok de sehol sincs.. aha! Biztos már a szobában van. Ismét futásnak eredtem és szó szerint beestem az ajtón és igazam lett. Az ágyán feküdt és telefonozott.
- Megvagy! - Kiáltom el magam majd minden erőmmel rávetem magam.
- Ahh Tae, szállj le rólam! - Nevet fel alattam. - Nem egy pihe vagy! Megfogok fulladni! - Persze ez nem igaz, csak azért mondja hogy leszálljak róla, de azt várhatja!
- Mondd azt hogy kérlek szépen oppa. - Mondom vigyorogva.
- Na még mit nem! - Erőt vesz magán és lelök magáról majd egy szempillantás alatt fordít a helyzetünkön, így most ő terül el rajtam.
Azt hiszi hogy ez engem annyira zavar?
Szélesen elmosolyodom mikor felém pillant és látja hogy én nem szenvedek úgy alatta ahogy az előbb ő.
- Naa, szenvedj már egy kicsit.. - Szól rám szomorkásan mire fel kellett nevetnem.
Egyik kezemmel fejebúbját kezdem el simogatni, mire értetlenül mered rám.
- Öhm.. még is mit csinálsz hyung? - Elkapja kezemet amivel fejét simogattam és ellökte.
- Ha nem akarod hogy foglalkozzak veled, azt lehet szebben is mondani! - Mondom durcásan. - Rossz kutya! - Mászok ki alóla majd a konyha felé veszem az irányt, majd a hűtőben kötök ki, valami ehető étel után kutatva.
- Éhes vagyok.. - Lép mellém JK.
Mondatát figyelmen kívül hagyva kezdek el dúdolászni majd kivettem pár tojást, hogy csináljak magamnak rántottát.
- Úúúh nekem is csinálsz? - Kérdezi izgatottan, mire ismét figyelmen kívül hagytam. Megfogtam a serpenyőt és a gázra helyeztem. - Hyung hallasz engem? - Lép mellém, mire a másik irányba fordulok, Hadd higgye azt hogy berágtam rá.
- Tae..? - Szólít meg szomorúan. De én csak a tojásokat kezdem el feltörni. - Taee~ figyelj már rám! - Megragadja karomat és szembe fordít magával. Kérdő tekintettel kezdem el vizslatni arcát mire sértődötten néz rám. Ha ilyen szemekkel néz rám hogy tudnék ellenállni?
- Csinálok neked is. - Forgatom meg szemeimet, mire egy gyermeki vigyor jelenik meg az arcán.
- De akkor segíts! Mondjuk.. vágjál fel hozzá pár paradicsomot. - Mutatok a polcra ahol a zöldségek sorakoznak.




[Jungkook OPV]



Kérésére csak bólintok egyet, majd kivettem 3 darabot és megmostam azokat. Majd a fiókokhoz lépek és egyesével nyitogattam kifele hogy megtaláljam a kést. Majd mikor nagy nehezen meglett kivettem egy kisebbet és leültem az asztalhoz.
Épp neki akartam állni hogy ketté vágom mikor Tae elkezdte énekelni a someone like you-t.
(https://www.youtube.com/watch?v=56jN9-cMEBU)
A hangja érdekes volt, nagyon tetszett. Kívülről maga a földre szállt angyal, de a hangja, teljesen az ellentéte. Lefagytam. Tátott szájjal meredtem a nekem háttal álló hyungra hogy hogy lehet ilyen jó hangja?
Gondolom megérezte hogy nézem őt, vagy nem tudom de hirtelen hátra fordult és rám mosolygott.
- Nem vágod fel akkor?
- Mi..mit? Mi? Ja! De.. de igen! - Bólogatok hevesen majd gyorsan megvágtam és a vágás után egyből felszisszentem és elkaptam a kezemet onnan.
Oly annyira zavarba jöttem ettől, hogy rajta kapott ahogy őt nézem, és véletlen az ujjam vágtam meg a paradicsom helyett..
- A kurva életbe.. - Sziszegem fogaim közt, ugyanis a vágás szerintem elég mélyre sikeredett, és rohadtul lüktet.
- Jézusom süti! - Azonnal lezárja a gázt és hozzám siet.
- Minden rendben? Nagyon fáj? - Kérdezi aggodalmasan.
- Hát.. - Húzom el számat és felé mutatom a megvágott ujjam hogy jobban szemügyre vegye.
- Uhh.. baszki ezt jól megvágtad.. - Nézi szörnyűlködve. - Hogy lehettél ilyen kis béna? - Sóhajt fel idegesen.
Épp kezdtem volna visszaszólni hogy nem tehetek róla mikor megfogott egy zsebkendőt és letörölgette a vért az ujjamról.
Rákaptam tekintetem mikor ujjam felé közeledett majd szemeimbe nézett. Kérdőn pillantottam felé mire egy puszit nyomott a fájó területre. Meglepetten meredtem rá, de ő nem nézett rám csak az egyik fiókhoz sétált és kivett belőle egy sebtapaszt. De szerintem szükségtelen.. hisz a puszija már be is gyógyította.
Csendben néztem végig ahogy óvatosan ráragassza a kis vágásra.
- Így ni! - Mosolyog rám.
- Köszönöm hyung.. - Mondom kicsit zavartan.
- Inkább csak ülj le, majd én felvágom jó? - Simít végig hajamon.
- Nem, megcsinálom! - Ragaszkodom hozzá. Majd hagyom hogy mindent ő csináljon nem?
- Nee~ Az kéne még hogy bajod essen! Most én vigyázok rád, szóval maradj meg a seggeden. - Válaszol ellent mondást nem tűrően.
Bólintok egyet, hisz sokat köszönhetek neki. Nem hagy magamra, azt mondta mindig mellettem lesz és vigyáz rám.. Hogy fogom én ezt mind visszaadni neki?
Helyet foglalok a konyhapulton közvetett mellette, hogy nézhessem hogy kell rántottát csinálni, hátha legközelebb eltudom majd neki készíteni.




[Taehyung OPV]



Helyet foglalt a mellettem lévő konyhapulton és figyelmesen nézte ahogy elkészítem a rántottát.
Elkezdtem kavargatni egy fakanállal majd egy falattal Jungkook elé raktam.
- Megkóstolod? - Kérdezem mosolyogva, mire nagy szemmel néz rám és magára mutat. - Ugyan ki más? - Nevetek fel. - Naa nyisd ki szépen a szádat! - Döntöm oldalra fejemet, mire engedelmesen kinyitja azt és bekapja a kis falatokat a fakanálról.
- Hmm.. hyung ez nagyon finom! - Dicsér meg teli szájjal.
Örülök, hogy ízlik neki. Féltem hogy odaégetem vagy valami, de szerencsére nem..
Kiszedtem két tányért és rápakoltam, majd felvágtam a paradicsomokat is és az asztalra helyeztem őket.
- Jó étvágyat! - Pillantok rá, de ő már tömi a pofáját, ami mosolygásra késztet.
Tényleg nem lett olyan rossz.. nem akarom magam fényezni de szerintem ez az első ehető étel amit magam készítettem.
Épp szólásra nyitnám a számat, amikor megrezzen a telefonom a zsebemben. Kikapom és egyből feloldom. J-Hope írt, hogy lassan visszamehetnénk, mert már kezdődik a következő óra.
Tényleg... teljesen kiment a fejemből, hogy még nincs vége a sulinak..
- Jungko..
- Ahh hyung tele vagyok! - Simogatja hasát jólesően.
- Örülök neki de most mennünk kell.. - Húzom el számat.
- Nem akarook~! - Rázza meg fejét durcásan majd az ágyához sétál és kidől rajta.
- Hisztis.. - Suttogom magam elé.
- Hallottam ám! - Kiabál ki.
- Yaa ne hallgatózz! - Szólok rá.
- Inkább gyere már ide mellém. - Mondja dünnyögve. Hogy mit szeretne?