7. Fejezet

[Jungkook OPV]




Már kezdenék elálmosodni de valami, nem hagy nyugodni.
- Hyung.. - Kezdek bele halkan.
- Hm? - Feldől hogy szemtől szembe tudjunk beszélni.
- Mi-miért küldtél el az előbb? - Valamiért nem tudok..vagy is inkább nem merek a szemébe nézni.
- Hát..- Vakarja fejét zavartan. - Tudod Hobi csak akkor szeret kettesben beszélni velem, ha valami nagyon személyes dologról van szó, és mivel téged nem ismer, ezért nem akarta, hogy halld. - Adja számomra az egyértelmű okot.
- De azért kedvesebben is elzavarhattál volna.. - Mondom kicsit sértődötten, de egyáltalán nem haragszom már rá.
- Ennél kedvesebben már hova? - Nevet fel.
- Yaah, ne nevess! - Befogom füleim, hogy ne is halljam.
- De azért egy kicsit visszafoghatnál a féltékenykedéseidből. - Sóhajt fel. - Édes vagy olyankor meg minden, de túlzásokba ne ess. - Mosolyog rám, nekem pedig az állam majd a padlót súrolja.
Miket hord ez itt össze?!
- Mi vaan?~ - Értetlenkedek.
- Nem foglak megcsalni ne aggódj. - Simít végig arcomon.
- Mi a... - Épp kezdenék felháborodni, de ekkor ujját ajkaim elé teszi amivel belém folytja minden egyes szavam.
- Shhh.. - Megrázza gyengén fejét. - Ne mondj inkább semmit. Nem kell ide a sok magyarázkodás. - Majd ezután szép nyugodtan hátra dől, szemeit lehunyva.
Én csak tátott szájjal figyelem. Hogy tud egy mondatba ennyi hülyeséget összehordani?
Jó.. nem hülyeségek, de akkor is. Ki az aki az ilyeneket így szemtől szembe megmondja a másiknak?
Teljesen összezavar vele.. vagy is inkább zavarba hoz.. azt hiszem.
- Min gondolkodol ennyire? - Kérdésére kicsit megugrok, mert olyan hirtelen ért, hogy megijedtem, hisz most el voltam veszve a gondolataimban.
- Hogy lehetsz ennyire hülye? - Értetlenkedek.
- Hogy micsodaa?~ - Olyan mély hanggal kérdezte, hogy még a hideg is kirázott. Hogy lehet ilyen rohadt mély hangja valakinek?
- Süket.. - Mormogom majd fejemet az övének döntöm.
- Hisztis.. - Puffog.
- Nem tudok aludni.. - Előző kifejezését figyelmen kívül hagyva szólalok meg halkan.
Erre a kijelentésemre egyből elkezdte fejemet simogatni. Ettől azonnal egy mosoly kúszott arcomra.
- Már is jobb.. - Sóhajtok fel majd fejemet nyaka hajlatához helyeztem és belefúrtam arcomat.
Illata megcsapta orromat és annyira megigézett.. muszáj volt egy hatalmasat beleszívnom.
Tettemre felkuncogott, de fejem cirógatását nem hagyta abba.
- Nézünk egy filmet? - Szólal meg a semmiből. Ezek szerint ő sem álmos.
- Nézzünk. - Egyezek bele, majd Tae bekapcsolta a tévét és random rávette az egyik csatornára.
Nem akartam elszakadni nyakától de muszáj volt, mert így nem láttam semmit.
Feldőltem, majd mellkasára helyeztem fejemet, amit ő már is simogatni kezdett. Kicsinál ez a gyerek mondom én..
Kezdek elgondolkodni azon, hogy miért viselkedek én így vele.. és miért hagyom, hogy ő úgy viselkedjen velem.
De nem tudok rájönni a válaszra.




[Taehyung OPV]



Nem merek még levegőt se venni, nehogy kényelmetlen legyen neki, ahogy mellkasomon fekszik.
Még hogy nem féltékeny, nekem ne akarja már ezt beadni. Tisztán látszik rajta, de erről csak még aranyosabb a viselkedése. De azt veszem észre, hogy élvezem ha féltékeny. Fogalmam sincs hogy miért.
A tv felé pillantok és eddig tök érdekes volt a sztori, egy házaspár öt gyerekükkel költöznek be új, magányosan álló vidéki házukba. De nem tudják, hogy valaki már él a falak között. Valaki, aki minden percben jelen van, gonosz, és képtelenség megszabadulni tőle.
Ebben a percben jöttem rá, hogy ez egy horrorfilm. Nincs semmi bajom a horrorokkal csak.. rémisztőek. Az meg hogy ez a történet megtörtént eseten alapul, már a gondolatától is kirázott a hideg.
Ezt megérezhette JK mert aggódva pillantott fel rám, de egy mosollyal nyugtáztam, hogy nem történt semmi.
Nem nagyon nézett úgy ki, mint aki elhiszi, de nem firtatta inkább tovább.
Miután elkezdődnek a paranormális jelenségek a filmben, nem győzöm takargatni a szemem.
Jungkook ismét rám pillantott és elhúzta kezeimet a szemem elől.
- Át vegyem? - Fürkészi szemeimet.
- Ne-nem kell. - Rázom meg fejemet. Ahogy elnéztem, neki tetszik a sztori és nem látni rajta, mintha félne. Ne hogy már miattam ne tudja végignézni.
- Biztos? - Húzza el száját.
- Persze. - Mosolygok rá megerősítésként.
Felsóhajt majd fejét elveszi mellkasomról majd úgy helyezkedik el ahogy én.
Fejem a falnak van döntve és úgy szuggerálom a tvt.
Ám a következő pillanatban megérzem kezét fejemnél és gyengén maga felé kezdi húzni. Nem értem mit miért csinál, de hagyom magam.
Fejemet óvatosan mellkasára fekteti majd, ahogy én szoktam úgy kezdte el simogatni fejemet.
Jól esett ez a gesztus tőle mit ne mondjak.. így sikeresen elterelte a figyelmem a filmről.
Lábamat átlendítettem csípőjén, szemeimet pedig lehunytam. De mielőtt elaludhattam volna, feldőltem arcához és egy puszit nyomtam rá.
- Köszönöm sütim.. - Nyammogok egy párat majd sóhajtva vissza fekszem eredeti pozíciómba; Jungkookie mellkasára.
- Ya..yah.. - Motyog maga elé. Elhiszem, hogy meglepte ez a tettem, de nem gondolkoztam csak cselekedtem. Remélem, nem fog e miatt furán nézni rám.



[Jungkook OPV]


Megtette azt amit anyukámon kívül, nem hogy még fiúnak de még egy lánynak sem engedtem hogy megtegye; megpuszilta az arcom.
A terület égett, szó szerint éreztem hogy ég a bőröm és nem sok kell hogy felrobbanjak.
Ahogy lehunyom szemeimet még mindig érzem Tae ajkait a helyén.
Tényleg nem normális ez a gyerek.
Mondhatta volna, hogy fél akkor hamarabb kikapcsoltam volna, vagy bármi.. de nem inkább tűrte.
Komolyan, mint egy kisgyerek.
Pár hajtincsével kezdtem el játszadozni, fel-fel tekergettem párat az ujjamra meg vissza le, majd mélyen beletúrtam a hajába, aminek hatására egy jól eső sóhaj hagyta el ajkait.
Mozdulni se tudok a lába miatt.. félek ha mocorgok akkor rossz helyen fog eltalálni, amit most nagyon nem szeretnék.
Első pillantásra azt mondtam, hogy ő egy igen ragaszkodó típus, és ebben igazam is lett. De azt viszont nem láttam előre, hogy engem is olyanná fog tenni.
Annyira elmerengtem a gondolataimban, hogy pár perc után már se kép, se hang. Kidőltem.


Jól érzem? Ez a gofrinak az illata? Úgy pattantak ki a szemeim, mintha ágyúból lőtték volna.
Egy percet várnom kellett mire felfogtam, hogy Tae sehol. Hova lett?
Nagy nehezen de kikászálódtam az ágyból és a konyhába vettem az irányt.
V háttal állva sürgött-forgott, és ahogy érzem és látom épp gofrit csinál.
Lassan a hátához lopóztam majd gyengén átöleltem hátulról.
Akkorát ugrott, hogy azt hittem, hogy a plafonra ugrik.
- Yaaa! Jungkook! Ne ijesztgess már! - Fogja mellkasát, gondolom légzését próbálja helyrehozni.
- Nehari.. - Mondom szomorúan de ajkaim szélén ott ül az a kis csintalan mosoly.
- Látom mennyire sajnálod.. - Nevet fel.
- Máskor figyelj jobban hülye gyerek. - Húzom vigyorra számat.
- Ki a hülye gyerek? - Háborodik fel.
- Süket.. - Motyogom.
- Hisztis. - Vág vissza.
- Idióta. - Öltöm ki rá nyelvemet.
- Oooh nekem ne nyújtogasd! - Nevet fel.
- Miért? - Pislogok nagyokat.
- Mert leharapom. - Kidugja nyelvét ajkai közül majd végig simít vele alsó ajkán, benyálazva a területet.
Hüvelykujjammal végigsimítok ismét alsó ajkán, akár csak a kis étteremben és lenyalom ujjamról az ő nyálát.
Akkorát nyelt ezen, hogy még én is tisztán hallottam.
- Jungkoook~ - Mondja elhaló hangon majd lecsúszik a földre. - Megőrjítesz.. - Vesz mély levegőket.
- Nem állt szándékomban.. - Mondom szomorúan.
- Nem a faszt. - Forgatja meg szemeit. - Tudod jól, hogy kikészítesz ezzel. - Tápászkodik fel nagy nehezen.
- Igen? - Lepődök meg mint aki nem is tud róla.
- Nem. - Megrázza fejét mosolyogva.
- Én inkább a gofrira figyelnék mert odaég.. - Húzom el számat.
- Azt a kurva! - Káromkodik. - Ahh ez is miattad van. - Hibáztat engem. Most ez komoly?
- Már miért lenne az én hibám? - Háborodok fel.
- Mert kell neked itt szexiskedni azért! - Megrázza fejét idegesen majd kidobja az odaégett ételt.
- Most haragszol V? - Pillantok felé szomorúan, legörbített ajkakkal.
- Ne görbítsd le azokat. - Pillant szemeivel ajkaim felé. - Mert azokba is beleharapok. - Figyelmeztet amitől nekem tátva marad a szám.
Reakcióm látván hangosan felnevet.
- Oh igen.. - Lép elém majd egy puszit nyom arcomra. - Jó reggelt kookie-m. - Mosolyog rám édesen.
- M-mi a.. - Arcomhoz kapok ami ismét ég. Hát összeszarom magam.. miért kell így reagálnom rá?!
- Meleged van? - Pillant rám aggódva, majd elmosolyodik.
- Hagyjál. - Gyengén vállba ütöm majd helyet foglalok az asztalnál. - Én is kapok?
- Már miért kapnál? Én csináltam, csinálj magadnak. - Puffog.
- Persze a barátodnak egyből adnál, fogadok. - Vágom hozzá.
- Még szép. - Ránt vállat én pedig nagy szemmel nézek felé. Most ez komolyan mondta?
- K-komolyan? - Hangom kicsit megremegett a meglepődöttségtől.
- Féltékeny. - Ennyit mondd, nekem meg mintha elborulna az agyam.
- Jól van, tudod mit? - Állok fel idegesen. - Nem is kell! Edd meg nyugodtan a barátoddal, én majd elmegyek inkább valahova reggelizni Jiminnel és kész! - Zárom le az ügyet ennyivel.
A szekrényemhez sietek majd amilyen gyorsan csak tudok átöltözöm.
Felkapom a táskám majd kivágtam.. volna az ajtót ha egy kar nem ránt vissza.
Tae szembe fordít magával majd egy könnyed mozdulattal felkap az ölébe, lábaim azonnal reagálnak így azok összefonódnak csípője körül.
Lábaival becsapja az ajtót, a hátamat pedig nekitolja.
- T-tae.. - Suttogom halkan, nem bírtam a szemeibe nézne, mert egyre közelebb került az arca az enyémhez.
- Fogd be. - Hangja a szokásosnál is mélyebb volt. - Nem mész sehová sem nélkülem. - Homlokát az enyémnek dönti majd állam alá nyúl. Ezzel kényszerítve, hogy szemeibe nézzek.