4. Fejezet

[Taehyung OPV]



Lassan az ágyához sétálok majd kérdőn néznék a szemeibe ha rám nézne, de ő csak hason fekve néz a semmibe.
- Mit akarsz JK? - Sóhajtok fel majd lábát arrébb lökve foglalok helyet ágyán.
- Nem akarok vissza menni.. - Suttog.
- Mit nem akarsz? - Kérdezem vissza ugyan is nem értettem, olyan halkan mondta.
- Szopás süketít szokták mondani.. - Mondja normál hangerővel.
Tátott szájjal meredek rá, hogy ő tud ilyeneket is mondani? Tényleg még csak most kezd kinyílni nekem ezek szerint..
- Mi az hyung? - Kérdez vissza nevetve, arcom látva. - Mondtam hogy még nem ismersz. - Sóhajt fel majd a másik irányba fordítja fejét, így nem láthatom arcát.
Nem semmi ez a gyerek, de komolyan. Őszintén szólva örülök, hogy kezd kibontakozni nekem és remélem elérem, hogy megtudjon bízni bennem.
- Jungkook vissza kéne mennünk.. - Húzom el számat.
- Nem akaroook~ - Kezd el nyavalyogni, amire hangosan felsóhajtok.
- Tudom süti, de muszáj lesz.. - Egyik kezemmel elkezdem simogatni tarkóját majd ujjaimat néha-néha felcsúsztatom a hajába.
Erre a mozdulatomra csak megkönnyebbülten felsóhajtott, gondolom jól esik neki ez a kis cirógatás.
- Na..? - Kérdezek rá újra, mert semmit se reagált rá.
- Mindjárt.. 5 percet kérek jó? - Dünnyög fáradtan.
Nem mondom erre semmit csak lerúgom magamról a cipőmet majd törökülésben foglalok helyet.
Lassan felé fordulok de a tarkója és haja kényeztetését nem hagyom abba. Síri csendben hallgatom minden egyes lélegzetvételét.
Egy idő után már teljesen elzsibbadt a kezem így abbahagytam és csak néztem ahogy fel-le emelkedik a háta.
Nem sokkal később észrevettem hogy kezem után nyúl. Gyengén megragadja csuklómat és a mancsomat a hajába helyezi. Gondolom ezzel akar jelezni, hogy ne hagyjam abba.
Erre a mozdulatára csak elmosolyodom és tovább folytatom azt amit az előbb abbahagytam. Kicsit feldőlök hogy szemeibe nézzek de azok le voltak hunyva. Remélem nem alszik be.. az órára pillantok és észreveszem hogy az 5 perc már réges rég letelt, sőt már 8 is.
Épp nyitnám szóra a szám, hogy haladni kéne de ekkor lassan feldől majd a fáradt szemeit rám emelte.
- Hulla vagyok hyung..- Dől vissza.
Kijelentését figyelmen kívül hagyva húzom fel a cipőmet majd karjánál fogva ülő helyzetbe kényszerítem majd az ágya elé guggolok.
- Gyere a hátamra. - Sóhajtok fel. Kicsit még várt, gondolom meglepte a kérésem majd lassan, bizonytalanul hátamra mászott.
Erőt vettem magamon majd felálltam és Kook térdhajlatánál tartottam meg.
- Esküszöm, mint egy kisgyerek olyan vagy.. - Puffogok és elindulok vele a hátamon.
- Sajnálom.. - Motyog az orra alatt, majd állát megtámassza vállamon.
- Nem mondtam, hogy baj te hülye. - Mosolyodom el.



[Jungkook OPV]



- Te vagy a hülye. - Vágom rá egyből, amire csak felnevet.
Olyan fáradt vagyok.. szerintem így eltudnék aludni miközben cipel engem. Hangosan felsóhajtok majd arcomat nyakhajlatába helyezem és lehunyom szemeimet és illatát mélyen beszívom. Rohadt jó illata van, ez csak rátesz még egy lapáttal hogy elaludjak.
- Ne aludj! - Szól rám hangosan.
- Nem is alszom.. - Mondom ásítva.
- Aha, hallom. - Nevet fel, mire az én arcomra mosolyt csal. Bírom a nevetését, alig látszik a szeme és a szája tátva marad, miközben kilátszódnak a fehér fogai. Aranyos.
Amint beérkeztünk a suli folyosójára mindenki minket nézett.
- Mi a faszt lesnek? - Mormogom magam elé.
- Ne törődj velük, csak velem. - Felpillant rám, várva a reakciómat, mire csak bólintok egyet.
Vártam, hogy mikor érünk be egy terembe, de a fiú öltöző felé vette az irányt.
- Tesi lesz?
- Igen, de nekem van felmentésem. - Ránt vállat.
- Hogy-hogy? - Kérdezem meglepődve.
- Szereztem. - Nevet fel.
- Nekem is kell! - Jelentem ki.
- Szerezz magadnak. - Megáll az öltöző előtt majd lassan letesz a földre, majd szembe fordul velem.
- Szerezz nekem is hyung~! - Kérlelem szomorú hangvétellel.
- Menjél már inkább öltözni! - Szól rám.
- Chh.. - Fordulok el tőle. - Még elküld.. - Rázom meg fejemet majd belépek az öltözőbe.
Amint körbenézek elég sok lenéző pillantást kapok, de nem tudnak érdekelni.
Helyet foglalok a sarokban, ahol lebaszom a földre a cuccaimat és neki állok öltözni, ami csak annyiból állt hogy átvettem a pólómat majd siettem a tornaterembe.
Mikor körbenéztem megakadt a szemem Tae-n ahogy pár lány osztálytársunkkal beszélget. Mi a faszról dumálhatnak? De ahogy ellátom Taehyung csak fapofával beszél, majd megakadt a szeme rajtam és tekintetünk találkozott amin egyből elmosolyodott. A lányok gondolom furcsállták hogy mosolyog mert mind egy emberként fordult furán felém.
- Mindenki ki az udvarra! - Lép be a tesi tanár, aminek hála az összes lány kifelé vette az irányt.
- Mi a faszt akartak tőled? - Kérdezem meg hirtelen mikor mellém ért V.
- Téged. - Válaszolt egyszerűen.
- Hogy micsoda? - Értetlenkedek. - Engem?
- Kérdezősködtek, hogy van-e barátnőd, tetszik-e valaki, stb..stb.. - Forgatja meg szemét unalmasan.
- Oooh.. - Gondolkodom el. Mi a rákot érdeklődnek utánam? És miért nem engem kérdeztek meg erről?
- De nyugi. Elintéztem őket. - Vigyorog felém. - Azt mondtam nekik, hogy te már az enyém vagy. - kacsint felém, én pedig lefagytam. Esküszöm a vér is megállt bennem.
- Ez így van. - Bólintok egyetértve vele majd mikor fel is fogom, hogy mit mondott megállok egy perce.
- Várj..- Pillantok ijedten felé. - H-hogy hogy mit..mit.. mit mondtál nekik?? - Kérdezem hangosan dadogva. De nem válaszolt hanem a mosolya egyre nagyon és nagyobb lett míg végül el nem nevette magát. Most ezt hülyéskedik velem, hogy itt szopat?
- Rohadj meg Taehyung. - Mormogom majd kimegyek az udvarra.
- Szóval! A lányok futnak a suli körül  kört ha kész akkor bemennek röplabdázni. - Adja ki az utasítást a tanár.
- És a fiúk? - Kérdezi az a gyerek aki V padtársa volt.
- A fiúk fociznak. - Ránt vállat.
- Ők miért nem futnak? - Háborodik fel az egyik kis liba.
- Azért nem, mert a fiúk mindig rendesen megcsinálják a feladatokat. - Válaszol kicsit dühösen. - NA fiúk csináljatok két csapatot és akkor mehet a játék! - Rúgja közénk a focilabdát.
- Remek. Umm.. Jungkook leszel velünk? - Fordul felém az egyik srác. Nem válaszolok csak bólintok egyet felé.
- Jimin vagyok mellesleg. - Tudassa velem nevét, mintha kérdeztem volna. Erre se válaszolok csak bólintok ismét amire elneveti magát.
Felállunk a pályára és mikor sípol a tanár elindul a "játék".
- Hajrá sütim! - Kiabál nekem V. Ettől mintha egy pici erőt kaptam volna. Megakartam neki mutatni, hogy mit tudok ezért az ellenséghez futottam és egy könnyebb lábmozdulattal kicseleztem és elvettem tőle a labdát.
- Jungkook ide! - Integet messze Jimin és átpasszolom neki a labdát mire az izomból berúgja.
A többiek felkiabálnak a gól miatt, és Jiminhez futnak hogy megöleljék, mintha valami nagy meccsen lennénk.
- Szép passz volt. - Lép mellém.
- Szép rúgás volt. - Pacsizok le vele.
A kapuhoz sétáltam, hogy ha jön az ellenség akkor megtudjam állítani.
- Khm..khmm.. - Köhög valaki a hátamnál. Mire megfordulok hogy láthassam ki akar megfulladni.
- Baj van hyung?
- Ne nagyon pacsizgass.. - Mondja mély  hangján amitől teljesen kirázott a hideg.
- Mert..? - Értetlenkedek. - Miért ne tehetném? - Nevetek fel.
- Én inkább a játékra figyelnék..
- Most ezt miért mon... - És ekkor az ellenség berúgta. -..dod.. - Fejezem be mondatom.
- Ez most miattad van Kim Taehyung! - Hibáztatom.
- Én tehetek róla, hogy rám figyelsz? - Háborodik fel.
- Aish! - Rázom meg fejemet majd a labda felé veszem az irányt de észreveszem, hogy laza a cipőm ezért gyorsan félrehúzódom és bekötöm rendesen.




[Taehyung OPV]




Mosolyogva nézem ahogy kötögeti a cipőjét. Szerencsétlen, rendesen kötni se tud..
A pályára pillantok ahol látom, hogy pár fiú össze súg majd Jungkook felé mutatnak és az egyik gyerek izomból felé rúgja a labdát, miközben ő még mindig a cipőjét köti.
- Jungkook vigyázz! - Kiált neki Jimin.
- Hm? - Fordul meg süti majd lefagy.
Én pedig ebben a pillanatban kezdtem el rohanni majd mikor rájöttem hogy nem fogok odaérni, elrugaszkodtam és ráugortam. Az esésközben próbáltam úgy csinálni, hogy én kerüljek alulra, hogy ne okozzak neki fájdalmat. Ami sikerült is mivel a fél karom felhorzsoltam értem.
- Tae jól vagy?? - Pillant rám aggódva miközben felettem hajol.
- A rohadt életét.. - Mondom lihegve majd lassan feldőlök miközben fejemet fogom.
- Fáj valamid? Nagyon megütötted magad? Ahjj hyung nem kellett volna.. inkább engem talált volna-
- Fogd be. - Vágok bele szavába majd megrázom a fejemet. Tekintetem lassan a gyerek felé vezetem aki megakarta rúgni Jungkookot.
- Te! - Mutatok felé. - Jól figyelj mert csak egyszer mondom el! - Figyelmeztetem. - Én megöllek! - Kiáltok rá majd felpattanok és a gyerek futásnak ered én meg utána... futottam volna. Ha, nem fog le két kar.
- Jungkook engedj el! - Rázom meg magam, hogy kiszabadúlhassak a fogságából.
- Nem mert akkor kinyírod!
- Még szép, hogy kinyírom! - Értek vele egyet.
- Nyugodj meg V.. - Fordít magával szembe.
- Tudod mit? Igazad van.. - Sóhajtok fel. - Én visszamentem a szobánkba. - Kár volt visszajönni. Miért nem hallgattam erre a hisztisre? De most komolyan.. akkor legalább nem baszott volna fel az a köcsög.
- Akkor várj meg, mindjárt jövök! - Szól rám majd befut az öltözőbe. Gondolom hozzá a cuccait.
Ahogy látom Youngjae tisztes távolságot tart tőlem, amit jól is tesz.
- Mehetünk.. - Lép mellém padtársam és megindulunk vissza ahonnan elindultunk.
- Tae.. - Szólít meg.
- Igen?
- Miért "mentettél meg"? - Kérdezi miközben ujjaival idézőjelet mutat.
- Nem meg mondtam neked hogy mostantól én vigyázok rád és hogy mindig melletted leszek? - Értetlenkedek. - Én ezeket nem viccből mondtam JK. - Pillantok felé és látom rajta hogy jól esnek neki a szavaim. - De ne törődj ezzel, szerintem te is megtetted volna értem. - Simítok végig haján.
- Ez így van! - Ért velem egyet.
Amint beértünk a szobánkba Kook egyből elterült ismét az ágyán.
- Fürödni ki fog?
- Később. - Válaszol fáradtan.
- Majd megint 5 perc nem? - Nevetek fel.
- Vicces vagy.. - Hozzám vág egy párnát.
- Naaa.. - Görbítem le ajkaimat.
- Gyere csak ide.. - Paskolja meg maga mellett a helyet.
Furán pillantok felé, de megteszem amit kér. Ismét lerúgom magamról a cipőimet és törökülésben helyet foglalok mellette. Most annyi a különbség hogy az arca felém van fordulva.
Szemei csukva vannak és ahogy elnézem nem sok kell ahhoz, hogy bealudjon.
Épp szólásra nyitnám számat, hogy akkor én megyek lefürdök de ekkor valaki ismét a kezemért nyúl majd ismét a hajához emeli.
Ezen elmosolyodom majd ujjaimmal a hajába túrok és gyengén masszírozom a fejét. Néha ujjaimra tekerek egy-egy tincset majd elengedem majd óvatosan simítok végig a tarkójától fel felé, mire egy halk szusszanás hagyja el száját..
Nem tudom mióta simogatom mikor úgy érzem, hogy a kezem ismét rohadtul elzsibbadt. Arcára pillantok és csak szuszogott.. ezek szerint elaludt.
Zsebemben megrezzen a telefonom, jelezve hogy valaki küldött egy sms-t. Kihalásztam majd feloldottam és rámentem az üzenetekre.
J-Hope neve nézett vissza rám. Ráböktem nevére és elkezdtem felolvasni, suttogva üzenetét.
"Szia Taehyung! Ma nem is beszélgettünk.. :/ Nem érsz rá? Lenne mit mesélnem! :D"
Elgondolkodtam azon a mondatán hogy ma nem is beszélgettünk és igaza volt..
Épp elkezdtem volna visszaírni neki, hogy persze ráérek mikor valaki kikapta a kezemből a telefonom.
- Nem mész sehova.. - Mondja rekedtes hangján. Ezek szerint pont most kelt fel.