10. Fejezet

[Jungkook szemszöge]



Persze, hogy érdekel hogy valaki meglát de hát nem lehet ellenállni az ajkainak amiről meg nem tehetek.
De hamar rá kell jönnöm, hogy ez tényleg veszélyes, ezért lassan elválok tőle majd leteszem a cement padlóra.
- Valaki bevadult? - kérdezi nevetve.
- Hülye gyerek. - suttogom magam elé szem forgatva.
- Hisztis. - vág vissza.
Erre inkább nem reagálok semmit csak rápillantok, hogy készen áll e majd benyitok.
A tanár lepetten pillant ránk, de mi csak teljesen nyugodtan elsétálunk a helyünkre majd helyet foglalunk.
- Hát ti meg hol voltatok? - von kérdőre.
Nem tudom mit találhatnék ki semmi nem jut az eszembe.. idegesen kattog az agyam valami jó kifogás után.
- Semmi köze hozzá. - szólal meg padtársam.
- Hogy mondtad? - emeli meg hangját.
- A szopás süketít. - suttogja nekem mire hangosan felnevetek, mivel ezt mi szoktuk egymásnak mondani.
De szerintem nem volt elég halk mert az egész osztály nagy nevetésben tör ki, de a tanárnak egyáltalán nem tetszik.
- Kim Taehyung! - elkiáltja magát. - az igazgatóiba most! - sziszegi fogai közt.
- Már megint? - sóhajt fel a mellettem ülő.
- Elkísérjelek kisfiam? - lép közelebb idegesen.
- Nem, nem kell. - legyint egyet. - Ismerem az utat. - feláll majd felkapja a táskáját.
- Már egy párszor megjárta. - szólal meg Tae haverja nevetve, mire csak V nevetve bólogat.
- Velem jössz? - pillant le rám.
- Hát.. - kezdem el vakarni tarkómat zavartan. Nem rég jöttem és nem szeretnék már most rossz benyomásokat a tanároknál..
- Ő marad! - szólal meg a tanárnő.
- Szerintem meg majd ő eldönti. - vágja hozzá flegmán. - Szóval? - mosolyog rám aranyosan.
Körbe nézek és mindenki a válaszomra vár.. ez olyan zavaró. Utálok középpontban lenni, és hogy V azt akarja hogy menjek vele, kicsit se találják majd furcsának a többiek..
- Most inkább maradnék. - suttogom. Nem tudok a szemeibe nézni csak a földet pásztázom.
A tanár csak felnevet majd megragadja barátom karját, hogy kitegye.
- Ne érjen hozzám! - kiabál rá mire azonnal elkapja a kezét. Megfogja cuccait majd kilép az ajtón ami aztán hangos csapódással záródik be.
Szerintem még soha nem láttam ilyennek Tae-t. De hát most én minek menjek vele az igazgatóiba?
Vagy lehet hogy csak beakart menni a szobánkba hogy kettesben legyünk?
Kattog az agyam és már vagy ezerszer megbántam, hogy nemet mondtam.
Remélem azért nem haragszik rám vagy nem bántottam meg ezzel vagy bármi..
A tanár nagyot sóhajtva vesz fel egy műmosolyt majd folytatja amit félbehagyott.
De én nem tudok az anyagra koncentrálni..csak rá.



[Taehyung szemszöge]



Idegesen sietek le a lépcsőn majd a folyosón futásnak eredve rohanok be a szobánkba.
Ajtót hangosan kicsapva lépek be majd magam után becsapom.
Miért nem jött velem? Eszem ágában sem volt az igazgatóiba menni.. Aish.
Mondjuk igaza van. Tanulni szeretne és figyelni az órán, hogy kérhetek tőle olyat hogy jöjjön velem?
Ahh én se vagyok normális.
Táskám bevágtam a szekrény aljába majd dzsekimet felveszem, kapucnimat a fejemre húzom majd megindulok.
Amint elhagytam a kolit csak mentem a lábam után.
Tulajdonképpen most van csak időm gondolkodni.
Nekem megtetszett ez a hisztis. Tetszett hogy mindig féltékenykedik és hogy mindig a közelemben volt.
Nem szabadna ilyen hülyeségek miatt haragudnom rá, mert könnyen elveszíthetem.
Vajon ő erről az egészről mit gondol? Már mint remélem leesett neki, hogy én akikre barátként tekintek azokat nem csókolom meg csak úgy.
Tekintetem az utca másik felére tevődik ahol egy ékszerüzlet állt. Egyből ő jutott róla az eszembe szóval muszáj bemennem.
Átrohantam az úton ahol az autók csak dudálva jelezték nem tetszésüket, de most pont leszartam.
Amint beértem az üzletbe rengetek szebbnél szebb aranyak és ezüstök fogadtak. De az áruk annál jobban égette a szememet.
- Segíthetek? - lép mellém egy kisasszony.
- Csak kopjon le. - mormogom miközben próbálom a megfelelő ajándékot kiválasztani.
Erről a mondatomra beugrott hogy viselkedtem az órán. Jungkook még nem látott olyannak, csak a mindig nevető Taet.
De ha tudná hogy a fél suli ismeri a nevem és van is okuk rá.
Egy fekete nyakláncon megakadt a szemem. Úgy nézett ki mint egy nyakörv vagy egy sima szalag de mégse mert medál lógott a közepén.
Ekkor valami bevillant.. ha megveszem azt akkor rárakatok a medál helyére egy "V" betűt, hogy az lógjon rajta és így ez olyan mintha hozzám tartozna.
- Elnézést! - lépek a pulthoz. - Abból kérnék kettőt. - mutatok a kiválasztott ékszerre.
A nő odalépett majd kivett kettőt. - A medál maradat? - pillant rám.
- Nem, köszönöm. - rázom meg fejemet. - Esetleg egy V betű nincsen? - érdeklődök.
- De van. - mosolyog rám.
- Oh és egy JK? - gondolkodom el. Ha ő majd a V-set hordja akkor én meg egy JK-set és így tök fasza lesz.
- J betű? - pillant vissza rám.
- JK. - ebből mit nem lehet érteni?
- Külön? - kérdez vissza.
- Egybe ha meglehetne oldani. - sóhajtok fel. Lefáraszt az értetlenségével.
- Rátegyem őket vagy megoldja? - szól még vissza.
- Ha rátennéd azt megköszönném. - nyúlok farzsebembe és kihúzom a pénztárcám. Ekkor megrezzen a telefonom miszerint egy sms-em érkezett.
Gyorsan kihalászom mobilomat míg az szerencsétlenkedik a nyakláncokkal.

Jungkook: Hol vagy?:|

Oh szóval vége az órának. Ha jól tudom most matek lesz szóval még jó is, hogy eljöttem.

Én: Elmentem sétálni.

Jungkook: Nem jössz vissza?

Én: Ezt a mai napot inkább hanyagolom.

Jungkook: Biztos?:/ hiányozni fogsz..

Annyira jól esett ez a kis rohadt mondat amit írt. Újra és újra elolvastam, hogy újra átjárja szívemet a melegség.

Én: Szünetekbe tudod hol találsz ;)

Jungkook: Jóó de hát az nem olyan, hogy egész nap mellettem ülsz.

Én: Tönkreteszel. 

Jungkook: Jimin átakar ülni mellém.

Én: Következő órán találkozunk.

Ezzel a mondatával el is érte, hogy visszamenjek. Hahh majd hagyom hogy Jimin elvegye a helyem mi?
-Tessék! - elém rak két kis szalaggal bekötött dobozkát.
- Köszönöm. - kihúzok pár papírt a tárcámból majd felé nyújtom.
- Jaj ez sok! - pillant rám nagy szemmel, mire csak legyintek majd megfogva a két becsomagolt nyakláncot elindulok.
Már csak azon kell agyalnom, hogy mikor adjam át neki.
Nem állhatok csak úgy elé, hogy "Nesze ez a tiéd" hogy hangzana már..
De beugrik, hogy nagyszünet lesz majd szóval időm mint a tenger.

Én: Nagyszünetbe jössz a szobánkba?

Jungkook: Ott leszek^^

Ezt elintézve futni kezdek a koli felé vissza. Izgulok a reakciója miatt, vajon mit fog hozzá szólni? Tetszeni fog neki? Remélem leesik neki, hogy miért adom.
- De várjunk csak. - megtorpanok. - Ez annyira nyálas.. - fintorodom el. Mit ki nem hoz belőlem.
Nevetve megrázom fejemet majd folytatom az utamat.
A lépcsőket kettesével szedem, hogy hamarabb beérjek, szó szerint beesek az ajtón.
A sajátomat gyorsan kibontom majd nagy nehezen felveszem.
A tükörből nézve elég jól áll ez a fajta nyakék. Hát még neki milyen jól fog állni.

Idegesen járkálok jobbra-balra a szobában, várva őt, hogy mikor lép már be végre.
Mi tart eddig? Már rég kicsengettek.

Én: Hol vagy már hercegnő?

Jobb beceneveket nem tudok kitalálni, meg amúgy is nem tudom, hogy őt mennyire zavarja amikor ilyen nevekkel szólítom, de ha bántaná akkor már szólt volna.

Jungkook: Ne haragudj csak az osztályfőnök feltartott, hogy a holnapi osztálykirándulást átette jövőhétre. De sietek már!♥

Hát mit képzel az a nő? Megbeszéltük, hogy holnap akkor megyünk erre mit csinál? Ahh.. megőrülök.
Ekkor ki nyíl az ajtó a hátamnál. Nem tudok megfordulni, mi van ha nem tetszik neki és kinevet hogy túl nyálas vagy akármi? De aish.. miért tenne ilyet?
Halk lépteket hallok mögülem majd megáll.
Fejét a hátamnak dönti és így állunk némán, majd kezeivel átöleli derekam. Biztos azt hiszi, hogy haragszom rá mert nem jött velem.
- Ne haragudj. - suttogja. Tudtam.
- Nem haragszom. - mosolyodom el majd megfordulok ölelésében, hogy szemtől szembe álljak vele.
Szemei egyből nyakamra téved ahol a "nyakörvem" van. Majd ajkai mozgását nézve leolvassa azt a két betűt ami rajta lóg.
Zavartan pillant rám, ekkor kiveszem zsebemből az ő dobozát és átnyújtom neki.
- Tae ez..mi? - méregeti szemeivel, de végül elfogadja.
Óvatosan kinyissa majd ahogy meglátja a lényeget és szélesen elmosolyodik.
- V mint te? - kérdezi hitetlenkedve, mire bólintok.
- És JK mint te. - egészítem ki.
- Hát te tényleg hülye vagy. - simít végig a V betűn.
- Nem tetszik? - nézek rá szomorúan.
- Dehogynem! - válaszol gyorsan.
- Én ezzel csak kiakartam fejezni.. tudod a.. az érzéseim vagy mit. - mondom zavartan. Így a szemébe mondani nem valami könnyű.
Elém lép majd ajkait óvatosan az enyémre helyezi. Azonnal visszacsókolok majd közelebb húzom.
- Feltegyem? - szólalok meg miután elváltunk.
- Nem, nem veszem fel. - vissza teszi a dobozba. - Te nem veszed le? - kérdezi meglepetten.
- Már miért venném le? - nevetek fel cinikusan. - Hisz azért vettem, hogy hordjuk. - rázom meg fejemet zavartan. Mit gondolt azért van hogy majd itt a házban elhordjuk és annyi?
- Hát a többiek a suliban szerinted mit gondolnak majd? - vakarja zavartan a fejét, de én csak felhúzom egyik szemöldököm kérdőn. - Egyből rájönnének hogy itt valami nem oké. - válaszol magára majd rám mutatva értetlen fejem látván.
- És ez téged ennyire zavarna? - kérdezem kicsit idegesen. - Jungkook azért vettem, hogy mindenki hadd lássa hogy már valaki birtokban tartja a szívem. - nevetek fel feszülten.
- Értem Tae, és ez annyira édes tőled. - hatódik meg. - De hát szerinted mások hogy fognak ránk néz.. - és itt nem hagytam hogy befejezze.
- Mit érdekel téged mások véleménye? - kérdezem idegesen. - Miért nem csak az én véleményemmel foglalkozol? -lépek hátrébb. - Szégyellsz? - gondolkodom el.
- Mi?! Dehogyis! - rázza fejét gyorsan majd közelebb lép.
- Ne közelíts! - figyelmeztetem. - Más oka mi lenne? Szégyelled, hogy fiú vagyok, ahogy te is? - mosolyodom el.
- Nem! Nem erről van szó csak- és itt ismét szavába vágok. Felesleges hallgatnom ezeket.
- Elég. - mondom miközben lehunyom szemeimet, hogy megnyugodjak. - Tudod mit? - megfogom a nyakamon lévő láncot majd leráncigálom magamról aminek hála elszakadt és a földre hullt.
- T-tae- ismét nem hagyom szóhoz.
- Akkor inkább tegyél úgy mintha nem is ismernél, lehet akkor nem hisznek majd rólunk semmit. - vágom hozzá majd kikerülve őt hagyom el a szobát.
Életemben nem vettem senkinek semmit, nem hogy ilyen dolgokat..
Senkivel sem voltam ilyen, erre nesze neked. Szégyelli, hogy egy fiút szeret? Jó engem is érdekel mások véleménye de az övé fontosabb mindennél. De ez fordítva már nem így van.