9. Fejezet

[Jungkook OPV]




- Tae.. mit.. mit keresel itt? - elakad még a szavam is.
- Miattad jöttem Jungkook! - elém áll majd lenézve rám szemeimbe néz.
- Nem kellett volna.. - suttogom.
- Hogy micsoda?
- Kértem? Nem. - rántottam vállat. Ne higgye azt hogy ilyen könnyen tovább lépünk majd ezen.
- JK.. miattad hagytam ott J-Hope-ot! - háborodik fel.
- Yaah! Ne kiabálj velem.. - szólalok meg halkan. - És köszönöm aranyos ez tőled, de nem kértem, hogy ezt tedd. - rázom meg fejemet. - Ha Hope-val vagy kivel szeretnél lenni akkor csak nyugodtan. - nézek szemeibe nagy nehezen majd rámosolygok. - Engem nem.. zavar. - bólintok hozzá egyet egyetértve magammal.
- Mi-micsoda? - kerekednek ki szemei. - Komolyan? - lepődik meg. De nálam jobban nem.
- Igen. - mosolygok továbbra is. - Szóval siess csak vissza hozzá! - nevetek fel.
Az ágyamhoz sétálok majd felveszem a táskám a hátamra és az ajtó felé veszem az irányt.
- Hova mész? - húz vissza karomnál fogva.
- Suliba.. - válaszolom egyszerűen, de nem fordulok felé. Jobb ez így ha nem nézek a szemeibe és ő sem az enyémbe.
- Nélkülem? - mintha csalódott lenne úgy kérdezi. De miért is lenne az? Most engedtem meg neki, hogy nyugodtan találkozgathat a barátjával, vagy is haverjával.
- Sietek. - adom az értelmes választ rá se nézve majd kirántom karomat kezei fogságából majd magam után csapva az ajtót hagyom el a szobát.

Annyi minden történt, hogy az valami elképesztő.. át kéne mindent alaposan gondolnom.
Csókolóztam egy fiúval. Soha életemben nem néztem egy lányra sem, nem hogy még fiúra. Ő az első akire így nézek és ez érdekes..
Igaz, hogy a lányok nem érdekelnek de nem vagyok meleg, mert a fiúk sem jönnek be csak is ő. Ezt mivel lehetne elmagyarázni?
Ő az egyetlen személy aki teljesen elvarázsolt.
Elvette az első csókomat remélem tud róla.. és azt vissza is kéne majd vennem tőle.
Azt mondta, hogy szeret vagy is ezt én akartam kimondani de nem sikerült, ő pedig válaszolt hogy én is téged pedig ki se mondtam, de érzem, hogy arra értette.
Aish.. ez tényleg bonyolult.
Akkor ott van az a J-Hope akivel annyi időt tölt. Jó mostanság már nem annyit mint régebben szerintem de nem tehetek róla.
Sokkal több időt kéne eltölteni azzal akit szeretsz mint a haveroddal, vagy is szerintem ez lenne a normális, de nem akarom irányítani az életet. Azzal van akivel akar lenni én mostantól nem fogok szólni egy rossz szót sem.

Ezekkel a gondolatokkal sétáltam a cement padlón egyenesen az osztályterem felé.
Amit beértem, köszönés nélkül sétáltam a helyemre majd lepakoltam a cuccaimat.
- Csá haver! - lép mellém Jimin.
- Park. - pillantok felé majd lepacsizok vele és azzal a lendülettel helyet is foglalok székemen.
- Mi újság? - huppan le mellém, azaz Tae helyére.
- Túl sok.. - sóhajtok fel gondterhelten.
- Na, mesélj! - dől előrébb hogy arcomra pillanthasson.
- Ez nem olyan téma amit itt lehetne megbeszélni.. - nézek körül, jelezve hogy tegye ő is azt.
Sok szempár pillant minket és a legtöbbjük érdeklődve hallgatózik, mintha valami nagyon nagy közük lenne hozzá.
- Megértem. - bólogat egyetértően.
- Mi a faszt lestek basszátok meg?! - mordulok fel.
Mit érdekli ezeket, hogy mit beszélgetek Jiminnel? Semmi közük hozzá akkor meg maradjanak már a picsájukon.
Mindegyik megugrott majd el is fordult, úgy ahogy. Ezen jelenlegi padtársam csak felnevetett.
- Akkor mi lenne ha átjönnél suli után hozzám? - ajánlja fel.
- Legyen. - egyezek bele. Valakivel tényleg jó lenne megbeszélni ezeket, és ő pont olyan személy aki nem hinném, hogy elárulna.
- Akkor ma nálam. - ismétli meg bólogatva.
Hangos nevetés hallatszik a folyosóról ami egyre hangosabb lesz.
- Mi a fa..- épp rákérdeznék, hogy mi a fasz ez de akkor lép be két idióta röhögőgörcsöt kapva.
- Sziasztoook!~ - kiáltja el magát V.
Tekintetem egyből elkapom róla amikor azok találkoznak. Szerintem nem nézi jó szemmel, hogy mellettem ül Jimin, mert nagyon gyorsan megindult felénk.
- ChimChim taka van. - nevet fel "viccelődve".
- Jól van TaeTae. - forgatja meg szemeit. - Amúúúgy~ - fordul barátom felé. - Nem akarsz padtársat cserélni?
- Mi van? - értetlenkedik V majd helyet foglal mellettem.
- Mivel Hopi a padtársam te meg jól el vagy vele én meg Jungkookkal akkor miért ne cserélhetnénk? - kérdezi izgatottan.
Kedvelem Jimint nem erről van szó, csak hát nem szívesen ülnék el Tae mellől.
Lassan felé pillantok, de ő mintha nem is hallotta volna csak kipakolt majd a telefonját nyomkodta.
- Na? - kérdez rá türelmetlenül.
- Nem. - válaszolja egyszerűen.
- Miért nem?
- Mert azt mondtam, hogy nem! - válaszol idegesebben.
- De izé vagy Tae.. - puffog párat.
- Sajnálom Jiminnie, de süti az enyém. - egy pillanat alatt ránt magához majd szorosan átölel.
- Nyugi, nem veszem el tőled. - nevet fel, kezeit feltéve védekezésképpen.
- Mernéd.. - nevet fel mint aki viccel.
- Mi a téma? - lép elénk Taehyung barátja is, vagy is haverja.
Nagy meglepetésemre de lepacsizott Jiminnel aki örömmel fogadta. Ők is jóba lennének?
Majd felém int mosolyogva egyet amit viszonzok, hisz csak nem vagyok egy bunkó paraszt.
Majd mintha itt sem lennénk kezd el Tae-val beszélgetni de olyan hülyeségekről, hogy megáll az ész.
Arról beszél, hogy az ő anyja mennyire utálja ha nagyobb a párnahuzat mint a párna és az milyen kényelmetlen már.
- Tae. - szólítom meg mire rám kapja tekintetét. - Most úgy őszintén. Téged ez érdekel? Mert engem rohadtul nem. - fordulok el mire elkezdenek nevetni a többiek, de még J-Hope is.
- Ez jó volt. - nevet Jimin továbbra is.
- Nem tudtam, hogy ilyen vicces vagy. - mosolyog felém a "sértett". - V sokat mesélt már rólad. - bólogat.
Egyből az említettre pillantok aki zavartan néz jobbra-balra.
- Tényleg? - lepődök meg. Szokott másoknak rólam beszélni?
- Bizony ám. Ugye TaeTae? - amint rákérdezett belépett az osztályfőnök.
- Gyerekek mindenki a helyére! - Ordította el magát.
Azonnal csend telepedett és mindenki a helyén ült.
- Szóval! - kezdett bele ami rohadtul nem izgatott.
- Taehyung.. - suttogom neki.
- Hm? - pillant rám kérdőn.
- Igaz? - rákérdezek de csak éretlenül pislog párat.
- Igaz, hogy szoktál rólam beszélni? - suttogom tovább.
- Ugyan mi másról beszélhetnék? Én csak az életemről szoktam. - ránt vállat.
Teljesen a szívembe hatolt ezzel.. miért mondd nekem ilyeneket? Zavarba fog hozni vele..
- Yaah.. - szólok rá, de ő csak mosoly.
Valaki lágy keze végig simít combomon, ami nem más mint drága padtársam mancsa.
Levezetem kezem az övéhez és a pad alatt összekulcsolom azokat, mire erősen megszorítja, mintha ezzel jelezne, hogy ő itt van nekem.
- Akkor gyerekek, a nagy hír! - csapja össze tenyerét. - Az államtól mindegyik osztály kap 100 ezer forintot osztálykirándulásra, és gondoltam jó lenne ha minél hamarabb elmennénk, hogy összeszokjon az osztály! - magyarázza. Nem is rossz ötlet.
- És hova mennénk? - teszi fel valamelyik gyerek az értelmes kérdést.
- Ötleteket kérek, mivel ez nem csak rajtam áll. - néz körbe, Tae pedig egyből felemeli a kezét.
- Taehyung? - szólítja meg.
- Mi lenne ha Jongin-ba mennénk? Van ott egy hatalmas élménypark! - csillannak fel szemei. - Állatkert is van és felfedező túrák meg minden! - bólogat magának.
- Nem rossz ötlet.. - gondolkodik el az öreglány. - Ki szavaz Jonginra? - egy jó páran felrakták a kezeiket.
- És mivel ezeket nem kell előre lefoglalni mert ugye itt csak belépőket kell fizetni akkor minél hamarabb eltudnánk menni. - szólal meg J-Hope.
Ezen már a többi maradék gyerek is feltette a kezét.
- Nagyszerű! Akkor mikor induljunk? - teszi fel az elgondolkodtató kérdést.
- Menjünk holnap. - kiált fel Jimin. - Majd én szerzek buszt, ne aggódjon. - legyint egyet.
A tanár nagy nehezen de beleegyezett.
- Menjetek szünetre. - int egyet.
Amint megszólal a csengő mindenki felkapja a cuccait és siet a következő órára.
Épp kisétálnék az ajtón de egy kéz megragadja a karomat majd a legközelebb eső férfi mosdóba húz.
- Mi a...  - hátrafordulok és egy vigyorgó Tae-val találom szembe magam.
- Megijedtél? - nevet fel halkan.
- Nem vicces! - fordulok el karba tett kézzel.
- Miért rohantál úgy el reggel? - lép elém lassan.
Nem válaszolok csak megrázom a fejemet, jelezve hogy nem fontos.
- Mondd el kérlek.. - lép közelebb.
- Én csak.. ahj.. - sóhajtok fel.
- Féltékeny voltál? - és egyből belekezd. Nem húzza az időt, a lényegre tér azonnal.
- Ühüm. - hümmögök igazat adva neki.
- Aish JK. - megrázza a fejét. - Hányszor mondtam már, hogy ne féltékenykedj? Hm? - simít végig arcomon.
- Könnyű azt mondani! - háborodok fel.
- De nem is adok rá okot hogy az legyél. - értetlenkedik.
- Áááá.. tényleg nem. - vágom rá puffogva mire csak elneveti magát. - Ne nevess már.. - pillantok rá szúrós szemekkel.
- Jaj de mérges. - gügyög hozzá.
Majd közelebb lépve mindkét kezét az arcomra helyezi majd elém hajol.
- T-tae.. itt.. - épp szóltam volna, hogy itt bárki megláthat de szavamba vágott.
- Nem érdekel. - mormogja orra alatt majd ajkait az enyémhez nyomja.
Ajkaim egyből reagálnak rá és elkezdem mozgatni őket a puhaságán.
Lágy csókba invitálom majd egyik kezemet a hajába vezetem, mire felmorran.


[Taehyung szemszöge]


Kezét hajamba vezeti mire fel kell hogy morranjak.
Nyelvemet végigvezetem alsó ajkán mire leejti az állát, bejutást adva szájába. Fogaimat óvatosan alsó ajkába mélyesztem, majd enyhén megszívom azt mire hangosan felsóhajt.
- T-tae.. - sóhajt lágy hangján, majd egyik lábát derekamig felhúzza. Ezzel jelezve, hogy felvegyem az ölembe amit meg is adok neki.
Egy könnyed mozdulattal felkapom, lábait pedig csípőm körül összefonja.
Óvatosan neki döntöm a csempének a hátát majd tovább falom ajkait.
Hogy lehet valakinek ilyen édes az íze? Megdöglök esküszöm..
Valakik kint az ajtó előtt beszélgettek és egyre hangosodott ezért gyorsan letettem majd elváltam tőle.
Belépett két nyomorék gyerek majd ahogy ránk pillantottak egy percre megálltak és ebben a percben becsengettek.
- Hát akkor következő szünet.. - nevet fel az egyik majd gyorsan kisétálnak.
Jungkookkal furán összenézünk majd vállat rántunk.
Egyik kezem összekulcsolom az övével majd úgy lépek ki a mosdóból. Mivel becsengettek nem igen lehet a folyosón senki.
Elkezdtünk a teremhez sétálni kézen fogva, majd mikor odaértünk magamhoz húztam és egy csókot nyomtam ajkaira.
Szemeibe néztem amik csak úgy csillogtak. Elmosolyodom rajta majd egy újabb csókot lehelek szájára, de nem engedi hogy most elváljak tőle, hanem elmélyíti azt.
- Tae.. - szólal meg miután elváltunk. - Most akkor mi van köztünk..? - egy igen jó kérdést tesz fel, ami már a legelső csók óta zaklat engem.
- Nem tudom. - válaszolom halkan.
- Mi az hogy nem tudod? - háborodik fel azonnal.
- Ne-nem úgy értettem nyugi, nyugi. - csitítgatom. - Én szeretlek, tényleg. - mondom az igazat, mire ledermed.
- De.. ezt nem itt szeretném megbeszélni. - Húzom el számat. - Suli után? - gondolkodom el.
- Ne-nem jó..- rázza meg fejét. - Jiminnel találkozom. - pillant oldalra.
- Mi? - lepődök meg. - Minek? - értetlenkedek.
- Hát fontos dologról kell beszélnünk. - most ő az aki elhúzza a száját.
- Mondd el. - rántok vállat.
- Nem tehetem meg! - háborodik fel,
- De ez fontosabb, nem? - nézek rá zavartan.
- Ne féltékenykedj. - mosolyog rám sunyin. Most örül neki, hogy ő mondhatja ezt nekem.
- Az vagyok sajnálom. - vallom be. Nem fogom letagadni ahogy ő teszi.
- Micsoda? - lepődik meg.
- Az vagyok. - bólogatok. - Sajnálom de ami az enyém, az az enyém. - rántok vállat.
- Ahjj Taehyung! Ha miattad valami baja lesz a szívemnek én esküszöm, hogy felakasztalak. - gyengén megcsapja mellkasom amit szinte meg se érzek.
- De erős valaki. - gúnyolom ki.
- Verekedni akarsz? - kapja fel fejét azonnal.
- Verekedjünk. - vigyorodom el. - Száj csatázni szeretnél? - kérdezem komolyan.
- Yaah! Hogy kérdezhetsz nyilvánosan ilyet? - teljesen zavarba jött.
Ezen csak elnevettem magam majd közelebb lépve hozzá újra birtokba veszem ajkait.
Elválnék tőle de ő egyre jobban falja őket.
Majd megérzem tenyereit a combomnál majd felkap az ölébe. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős hogy elbír engem.
Lábaimat dereka köré fontam, ahogy ő is tette és úgy folytattuk tovább.
De nem vihetem túlzásba, hisz itt komolyan bárki megláthatna..
- Jungkook. - suttogom ajkaira.
- Fogd be Taehyung. - szól rám keményen majd alsó ajkamra harap amitől felsóhajtok.
- D-de.. - amint átcsúsztatja nyelvét a számba nem tudok tovább ellenkezni neki.
Ha őt nem zavarja ha meglátnak akkor engem miért zavarjon?